𝐀 𝐋𝐞𝐥𝐤𝐮̈𝐧𝐤 𝐍𝐚𝐩𝐟𝐨𝐠𝐲𝐚𝐭𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐚: 𝐄𝐥𝐬ő 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯 [ 𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅 / 𝟏𝟔 ]

I. Kezdet

A lelkünk napfogyatkozása
[Új év, új kezdet]
𓆩01𓆪

– Mindened megvan? — lépett Carlos a bőröndömhöz, majd kinyitotta.

– Haló! Ne nyúlkálj! — szóltam neki teli szájjal.

– Csak ellenőrzöm, hogy mindened megvan-e.

– Biztosíthatlak róla, hogy mindenem megvan — mondtam, majd az egyik manó elvitte az üres tányéromat.

– Faye, amit megbeszéltünk! — nézett rám szigorúan. Ja igen, ő is Fayenek hív.

– Itt van! — vettem elő egy pengét, az egyik nadrágzsebemből.

– Így mész? — mért végig. Egy selyem ing volt rajtam amit betűrtem a rövid, fekete szövetnadrágomba. Alá egy fekete harisnyát vettem, meg persze a fekete bakancsom sem maradhatott ki.

– Nem értem mi a baj, egyébként úgyis átveszem a vonaton.

– Semmi baj, csak hát — gondolkodott el — Jól nézel ki, tényleg. De a korodbeli fiúkat ismerve..

– Egy penge van a zsebembe — néztem rá a lehető legkomolyabban.

– És szuper lenne, ha nem kellene használnod.

– Egyáltalán nem értelek, mindenem takarásban van.

– Hát jó. Azért vigyázz! — bólintott lemondóan.

– Indulok, rendben?

– Vigyázz magadra! Mindig legyen nálad a pálcád, és..

– És valami éles is — fejeztem be a mondatot helyette.

– Ne keveredj bajba! — tette fel a mutatóujját szigorúan.

– Úgy ismersz? — kérdeztem nevetve.

– Úgy.

– Mostmár tényleg megyek.

– Jó! Vigyázz magadra! És a miheztartás végett, a titok..

– Tudom, szia! — köszöntem el, végül mert ha így folytatja itthon maradok. Bár lehet ez a célja.

𖡼.𖤣𖥧𖡼.𖤣𖥧

Áthaladva a kilenc és háromnegyedik vágányon, sietősen trappoltam a vonat felé. A bakancsom hangos puffanással ért földet minden egyes lépésem után. Felszálltam a vonatra, majd kutakodni kezdtem a társaságom után. Ahogy elhaladtam az egyik kabin mellett, meghallottam Viola hangját. Megtorpantam, majd kinyitottam a kabin ajtaját, és bedugtam rajta a fejemet.

– Faye! — ugrott Viola a nyakamba. Nem értem miért szeretik ezt a nevet használni. — Úgy vártam már hogy lássalak!

– Mondta egyszer, soha senki — szólt be Malfoy.

– Nem bírtad ki beszólás nélkül, igaz? — néztem rá lesajnálóan.

– Csá Colette! — intett Blaise.

– Szia! — köszönt Theo is.

– Hali — biccentett Enzo.

– Szia, Faye — ölelt át Pansy.

– Na most, hogy teljes a csapat — csapta össze a tenyerét Viol, de valakinek muszáj volt félbeszakítania.

– Milyen csapat? — röhögött fel Malfoy — Főleg olyan, aminek ez a sárvérű ribanc is a tagja? — nézett rám úgy, mint a véres rongyra. Csakhogy engem nem hat meg. Rohadtul hidegen hagy, egy kis enyhe beszólás nem tör meg, sőt.

– Draco, nem tudnátok fegyverszünetet tartani? — kérdezte fájdalmas arccal Pansy.

– Semmiképp — válaszoltam helyette.

– Ugyan már Faye, olyan makacsok vagytok. — forgatta a szemét Viol.

– Richmond ami nem megy, kár erőltetni. Meg ne próbáld a közelembe hozni ezt a.. — kezdett bele Malfoy.

– Mi, Malfoy? Mi? — néztem rá nyugodtan. — Tudjátok mit? Én megyek. — álltam fel a bőröndömmel együtt. A wc felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, és elkezdtem öltözni. Átvettem a szoknyámat, és felvettem a taláromat. Amikor kiléptem, Malfoyba botlottam bele.

– Követsz, Malfoy? — kérdeztem gúnyosan mosolyogva.

– Kedvenc tevékenységem — forgatta meg a szemét. Kerestem egy üres kabint, majd leültem. Kinéztem az ablakon, és bámultam a változó tájat. Így ütöttem el az időt, amíg meg nem érkeztünk.