𝐀 𝐋𝐞𝐥𝐤𝐮̈𝐧𝐤 𝐍𝐚𝐩𝐟𝐨𝐠𝐲𝐚𝐭𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐚: 𝐄𝐥𝐬ő 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯 [ 𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅 / 𝟏𝟔 ]

𝐏𝐫𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐮𝐬

A nevem Colette Faye Silvius. Félvér boszorkány vagyok, és Lostbury trónörököse. Az apám Charles Silvius. A király, mugliszülött ugyanakkor varázsereje van. Sárvérű, ahogy egy Aranyvérű mondaná. Félelemből pártolt át Voldemorthoz. Nem ismertem. Amikor megszülettem, már az Azkabanban volt. Édesanyám nevelt fel, Rowena Silvius. Tisztavérű boszorkány. A Faye nevet adta nekem, aminek jelentése: tündér. Anyám sokat mesélt a tündérekről, különböző meséket talált ki nekem. Szolgálók állítása alapján, nem érezte jól magát Lostburyben. Sosem szerette apámat. Mindig Fayenek hívott. Apám viszont máshogy határozott. Nem tetszett neki a név, ő a Colette nevet szánta nekem. Jelentése: A győzelem embere. Így lettem Colette Faye Silvius. Minden csodaszép és vidám volt, egy szörnyű estén viszont megtalálták anyám hintóját. Egy szakadékba zuhant. Hat éves voltam. A gyámságot a nagybátyám kapta meg. Édesapám öccse, Carlos Silvius, akit királlyá koronáztak.

Carlos kitanított, rengeteget párbajozott velem. Előkerültek a mugli harceszközök, a kardok is. Vívni tanított, bűbájt kivédeni. Azt tanította, hogy a kard a párbaj fegyvere, a tőr pedig a gyilkosságé. A lelkemre kötötte, hogy soha ne menjek fegyver nélkül sehova. A biztonság kedvéért mindig legyen nálam tőr, ha elkobozzák a pálcámat. Különösen most, az ötödik évemet kezdem a Roxfortban, és mindenki hallotta a pletykát, miszerint tudjuk ki visszatért. A kérdés az: ki mit gondol. Carlos maximálisan hisz Harry Potternek. Mindig résen van. Tudja, hogy ezt Caramel azért nem hiszi el mert fél. Ebben a nyári szünetben még többet párbajozott velem. Biztonságban akar tudni, és mivel az egyetlen trónörökös én vagyok, még nagyobb biztonságban kell lennem. Ugyanakkor képtelen vagyok megsérülni.

Kislánykoromban amikor először elestem és vérzett a térdem, pillanatok alatt összehúzódott. Amikor Carlos megszúrt a bárbajon, a seben rögtön begyógyult. Amikor a vérem rácsöppent a kiégett fűre, az virággá nyílott. Carlos nem akarta elhinni amit látott, majd utána nézett a családfának. Kiderült, hogy a Silvius leszármazottak közül, százévente kerül ki egy pusztító vagy egy gyógyító. Én gyógyító vagyok, ami a pozitív képesség szerinte. A lelkemre kötötte, hogy senki meg nem tudhatja, mert ha valakinek ez a fülébe jut, a véremet akarják majd. Ügyelnem kell rá, hogy ne essek el a barátaim előtt, titkolóznom kell, tehát nem vagyok benne biztos, hogy ez pozitív képesség. Így fog folytatódni az ötödik évem is.