nŐt? Soha! - BEFEJEZETT! 🔞

6. fejezet - Mr. X. Noah Hétfő

Már az iroda felé tartok. A tegnapi nőn jár az eszem.

Vagyis nőkön. Cikáznak a gondolataim Nora és közte. Melissa Davis! Ahogy kimondom a nevét magamban, az „s" hangot akaratlanul is elnyújtom. Olyan ő, mint egy álnok kígyó. Ahogy Ádám és Éva is bedőlt egy ilyen alattomos lénynek, úgy engem is sikerült átvernie, kihasználnia, és kiölnie belőlem a nők iránti tiszteletet és bizalmat. Elég nagy munkát fektetett mindebbe és tekintve, hogy engem sem könnyű csőbe húzni, elismerést érdemel. Ha ezeket a dolgokat mondjuk, csak olvasom egy cikkben, akkor azt mondanám, sajnálom az áldozatot, de az elkövető alaposága elismerésre méltó. Viszont mivel az én bőröm van a vásáron, nem beszélve arról, hogy az én pénzem és a jövőm a tét, más a véleményem.

Ha nem lennék úriember, akkor szó szerint kidobtam volna tegnap este.

Azért jött (megint), hogy még több pénzt csikarjon ki tőlem. Mintha nem lenne elég, amit eddig is fizettem. Mivel muszáj még időt nyernem, megadtam neki, amit akart. Nem annyit amennyit kért, de pont eleget ahhoz, hogy egy ideig elég legyen. Arról nem is beszélve, hogy minden általa kezdeményezett találkozót arra használok, hogy vallomást csikarjak ki belőle, és mindezt titokban felvegyem. Sajnos eddig még nem sikerült olyan bizonyítékokkal előállnom, ami botrány nélkül megállná a helyét, de nem akarom bíróságra vinni a dolgot. Sem mint magánember, sem mint sikeres üzletember nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen szintű botrányba keveredjek. Akkor sem, ha bebizonyosodna az ártatlanságom. Nem derülhet ki erről semmi, és ezt ő is nagyon jól tudja.

Egy munkahelyi zaklatási ügy súlyos károkat eredményezne a cégemnek, és persze nekem is. Amit eddig okozott, az is bőven elég, tekintve hogy akár sikerül ezt a dolgot megoldanom, akár nem, én már soha többé nem bízom meg egy nőben sem. Semmi másra nem fogom őket használni, mint a saját igényeim kielégítésére.

Ahogy belépek az épületbe, Kevin az asszisztensem az ajtóban vár. Miközben a befelé sétálok, mellém szegődik, kezembe nyomja a kedvenc kávémat, és elkezdi darálni a napi programomat. A délelőttöm kivételesen nyugis. Kora délután lesz egy megbeszélésem a Green tanácsadó irodával. Azért hívtam ide őket, mert szükségem lenne egy átvilágításra az olaszországi irodánkba. Egy beszámoló alapján több témában is vannak ott hiányosságok, és mielőtt drasztikus változást eszközölnék szeretném, ha egy külső, de profi szakember is megvizsgálná a helyzetet.

Tom Green és Jamie N. Parker. Annyit tudok róluk hogy profik, és férfiak. Nekem ez a két dolog elég.

...és hogy miért kitétel hogy férfiak? Soha nem voltam hímsoviniszta. Szerettem együtt dolgozni nőkkel. Apámtól is azt láttam, hogy minden munkavállaló egyforma, kizárólag a képességeik határozzák meg őket. Az, hogy a cégemnél többségben voltak a férfiak, mindössze véletlenül alakul így. Három kreatív munkatárson kívül, csupán két másik nő állt nálam alkalmazásban.

Melissa az új asszisztensem, Carol pedig szintén frissen felevett recepciósunk volt. Kifejezetten csinos volt mindkét nő. A házirend – amit egyébként kifejezetten az én kérésemre bővítettek ezzel a szabállyal – tiltotta a munkahelyi kapcsolatot, és szigorúan vette a munkahelyi zaklatást is. Nem mintha erre nem lennének meg a törvényes keretek, de annyival szigorúbb volt a belső szabályunk, hogy akár csak felmerül ezzel kapcsolatban bárki neve, az azonnal elbocsájtással jár. Fogalmazhatnék úgy, hogy vissza nyalt a fagyi.

Melissaval nagyon jól együtt tudtunk dolgozni. Minden gondolatomat előre tudta, odafigyelt a szükségleteimre, és soha nem hibázott. Pár hete dolgozott csak nekem, de kívánni sem tudtam volna jobb munkaerőt. Bevallom, a vonzó külseje miatt többször gondoltam arra, hogy felhúzom a ceruzaszoknyáját, és az asztalra fektetve addig dugom, míg el nem ájul. Viszont ammenyire dögös volt, annyira szerény. Egyáltalán nem viselkedett kihívóan, és állandóan elpirult, ha esetleg bókoltam neki, vagy csak simán kinyitottam előtte az ajtót. Ez még izgatóbbá tette számomra, és volt, hogy az irodám vécéjében rá gondolva vertem ki magamnak.