Második

315 15 4
                                    

- Gyere, megmutatom hol lakok! Utána nélkülem kell lenned egy kicsit, mert nekem jelenésem van Lucifer előtt.

Nemsokára már ott is állunk az ajtóm előtt, az ő kezei még össze vannak kötözve, de úgy döntök, hogy azzal majd csak később foglalkozom. Kitárom a míves bejáratot, és beljebb tessékelem a szépséget. Az angyal bizonytalanul botorkál, majd megáll a nappalim közepén. Jégkék szemével engem vizslat, finom vonalai ártatlanná teszik az arcát. A virágok a hajában és a szárnyában is erősítik ezt. 

- Tanvers, vedd le róla a kötelet, és szólj a többieknek, hogy tegyék rendbe! - szólok az embereknek, aki az ajtó mellett vár rám. Azonnal mozdul, és igyekszik, hogy kiszolgálja az igényeim. - Jó legyél! - mondom az angyalnak, majd elindulok a gyűlésre

***

Tanvers levágja rólam a csuklóimat összefogó kötelet, és pár nőre bíz. Ők megfürdetnek, majd szép ruhába bújtatnak. Utána leültet, és némán ücsörög velem szemben. Közben egyik tőrét élezi, a penge súrlódása a kovakővel bántja az érzékeny fülem. Kezem rájuk fogom, hogy ne legyen annyira hangos. Ő észreveszi, hogy zavar, ezért abbahagyja. Inkább csak méreget, amivel én nem tudok mit kezdeni. Kellemetlenül érint, ezért inkább máshová nézek.

***

A gyűlésen tapssal köszöntenek minket, ahogy belépünk. Mi hadvezérek felröppenünk Luciferhez, aki egyenként kezet fog velünk. Mindegyikünknek a fülünkbe súg valami személyeset:

- Tudtam, hogy te leszel a legkiemelkedőbb mind közül, drága barátom. Csak így tovább, Vogal! - veregeti meg a vállam. Már elég régóta ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, nem akarja letörni a többieket a sikerem miatt, főleg nem Viltont. 

Ő az én nagy ellenségem, mondhatni. És egyben a testvérem is. Nélküle nem lennék itt, ahol most, de a versenyszellem túl nagy bennem, ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjam a rangom. De szeretem őt, nagyon szoros vele a kapcsolatom, mióta a szüleink elestek az angyalok nagy támadásában. Akkor még csak alig töltöttem be a tíz éves kort, Vilton pedig a szárnya alá vett, mikor mindössze tizenhárom éves volt. Hálás vagyok neki, mindenért.

- Ünnepeljük meg a harcosainkat, akik elkapták ma az angyalok nagy Valelláját! - hirdeti Lucifer, mire a mögöttünk lévő, a falba vájt térből két katona vezet egy angyal nőt. 

Haja olyan világos, mint annak, amelyik az én házamban van, szeme ugyanolyan jégkék. Arcvonala finom, egészen ártatlannak tűnik. Haját és szárnyát virágok díszítik, de az emellett még szivárványos ékkövektől csillog, fején hasonló tiara foglal helyet.  A teremben kitör a taps, ahogy a fehér, égett ruhájú nőt nézik. Fiatal és nagyon fél. Megsajnálom, ha így folytatja. Nagyon hasonlít az én új angyalkámra, mi van, ha rokonok? Ha azok, akkor talán sosem bocsájtana meg nekem, ha hagyom ezt a lányt meghalni.

Tudom, hogy nem ugyanúgy néznek ki az angyalok, de ő kétségkívül a rokona. Nem engedem, hogy azt csináljanak vele, amit csak akarnak. Jaj, ne! Le fogják lökni. Megperzselődött a szárnya, nem fog tudni repülni. Kötél van a lábán, ketté akarják szakítani? Látom, ahogy Lucifer megfogja a csípőjénél, és meglöki. Zuhanni kezd, és én ösztönösen utánavetem magam, szárnyaim hátrahúzom, hogy utolérjem, majd lelassítok mellé, és megfogom.

- Miért mentett meg? - néz rám kábán.

- Nincs véletlenül egy fiútestvéred?

- De van.

- Meghalt az anyád, és a testvéredet is elfogták?

- Honnan tud ezekről?

- Láttam, hogy nagyon hasonlítasz egy angyalra, akit ma láttam először. Ezért gondoltam, megmentelek.

Mikor felérek a lánnyal a karjaimban, Lucifer és a társaim is furcsán méregetnek.

- Ezt mégis miért csináltad?

- Találtam ma egy angyalt, akire nagyon hasonlít, és aki most a házamban van. 

- Ő az angyalok egyik legnagyobb vezetője!

- Hagyd, tudja, hogy mit csinál! - szól Vilton és Lucifer egyszerre.

- Köszönöm.

Angyal és DémonTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon