Bíbor kard: Egy harcos lány krónikái

Most dől el minden!

Leila hosszú percekig állt, kezében a kardot szorongatva, ám még mindig nem tért magához.
- Ez biztos csak egy álom, ez nem lehet igaz.- gondolta magában.
Szülei hangja visszhangoztak a fejében:
"Leila túl sokat olvasol, menj ki és szerezz barátokat! Nem lehetsz egész nap a szobádban ezekkel a fura könyvekkel!"
Bárcsak tudták volna, hogy azok a könyvek a világot jelentettek Leila számára. Többet, mint amennyit bármennyi barát jelenthetett volna neki. A könyvek sosem hagyták őt cserben, sosem gúnyolták ki őt. Már nem is tudná elképzelni az életét nélkülük. Ámbár Leila egy nagyon okos lány volt és teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy ezek a történetek nem tükrözik a valóságot. Mindaz amikről eddig olvasott csak mese. Vagy mégsem? Sokkos állapotban rémisztő gondolatok futottak át a fején. Az óra azonban továbbra is ketyeg.
- Mégiscsak jó volna most nekem egy barát, aki segíthetne nekem ebben a nehéz döntésben. - jegyezte meg magában szomorúan Leila.
Tudta, hogy a szülei meg fogják érteni, hiszen ők is átélték már ugyanezt az élményt.
Leila kettesével szedte a lépcsőfokokat apró kis lábaival, a pincéből menekülve. Eddig is leginkább állatok között élt, de sosem kellett harcolnia. Igazán még azt sem tudja, hogy kellene megfognia a kardot. Mindezek ellenére felkeltette a kíváncsiságát a Végzet Világa. Remegő kézzel írt egy rövid üzenetet a szüleinek:
" Nagyon szeretlek titeket. Én lettem a kiválasztott. Remélem hamarosan visszatérek."
Rémülten szaladt fel a szobájába, s összepakolta a legfontosabb tárgyait egy hátizsákba. Belekerült egy kép a szüleiről, a kedvenc plüsse, egy doboz gyufa és pár ruhadarab. Kétségbeesetten állt a szobája közepén, hiszen azt sem tudta, hogy egyáltalán hova megy. Felkapta a táskát, majd lerohant a pincébe. Ránézett a rózsaszín karórájára,s döbbenten figyelte, ahogy elindul a visszaszámlálás. 1 perc marad hátra. Leila becsukta a szemét és azt kívánta, bárcsak lennének barátai, akiknek elmesélhetne ezt a szürreális történetet. De elég valószínű, hogy senki sem hinne neki és megint csak kicsúfolnák.
- Üdv, Leila! Már vártalak. Kíváncsi vagyok, hogy hogy döntöttél. - köszöntette Leilát az idegen hang.
-Én... megyek. Elvállalom.- mondta elcsukló hangon a félénk kislány.
- Csodás! Én is erre számítottam! Had vezesselek be a részletekbe! Nos... Először is kapsz egy kezdő felszerelést, ami segíteni fogja az utazásodat. Ebben 5 fegyvert fogsz találni. Amint megérkezel a Végzet Világában az egyik legjobb és legtapasztaltabb harcosunk fog tartani nektek, újoncoknak egy kiképzést. Mindent el fog mondani. Úgyhogy én most erről nem is beszélek. Azzal, hogy belépsz a Végzet Világába 5 évig köteles leszel harcolni, vagy az életed végéig, ha az előbb bekövetkezne... Utána lesz esélyed visszatérni ide, a való világba, de jól fontold majd meg! Csak 5 évente jár neked ez a lehetőség, hogy abbahagyd a harcolást. Ja, igen! El is felejtettem.. Kapsz még egy lexikont is, amiben az összes fontos tudnivaló benne lesz. Elixírek, harci taktikák, a szörnyek képességei, gyógynövények, úgyhogy érdemes lenne elolvasni. Továbbá kapsz egy mágikus órát is, amelynek a neve Égi Pillanatok Ketyegője. Ezen fogsz kapni figyelmeztetéseket, ha egy veszélyes szörny a közeledben van, meg egyéb ilyen fontos üzeneteket. Majd erre úgyis rájössz idővel. Szóval érdemes lenne figyelni a jelzéseket az Égi Pillanatok Ketyegőjén! Fordulj balra és ott lesz ez az óra. Kapcsold be. Készen állsz?
- A-a-azt hiszem. - suttogta félve Leila.
Megnyomta a nagy, vörös gombot az órán, s hirtelen hatalmas bíborvörös füst keletkezett. Leila hosszú percekig állt a füstfelhőben, majd egyszer csak csilingelő hangra lett figyelmes. Felfele nézve csak az eget látta, azt is csak homályosan. Ujjbegyével puha pázsitot érzett, s kellemes illatok csapták meg az orrát.
- Szia! Had segítselek fel. Te vagy az első nálunk, már vártunk. Theon Varázslovag vagyok. Téged hogy hívnak?
- Ömm, Leila. Hová kerültem? - kérdezte félve.
- Ne aggódj egy percen belül mindent elmagyarázok. Én fogom nektek tartani a kiképzést, illetve az eligazítást. Még várunk... lássuk csak! - hadarta el Theon, miközben elővett egy papírcetlit.
- Asher,a smaragd kardos. Kieran, az arany kard gazdája és az egyetlen lány rajtad kívül, Luna. Az ezüst kard őt választotta. Biztosan éhes vagy. Készítettem nektek Rejtélyes Rizottót és Mágikus Mákfalatokat is. A kancsóban Pompás Pálmavíz van. Naa, nem kell ennyire félni!- szólt nyájasan Theon.
Leila leült egy padra, s elfogyasztotta a felkínált ételeket. Közben Theon elmesélte neki az egyik csatáját.
- ... és akkor hiába volt nála az Áldozó Pajzs, ami még a haláltól is megvéd! Egy másodperc alatt kikaptam a kezéből, majd a végső csapást a Szellemvágóval adtam meg neki! Fú, öregem az nagy csata volt. Majdnem odavesztem én is- mesélte izgatottan az ősi harcos.
Az idő nagyon gyorsan telt el vele, de a többiek még mindig nem érkeztek meg.
- Na rákérdezek most már az Égi Pillanatok Ketyegőjén, hogy merre járnak!- mondta Theon.
Leila egyedül maradt a Végzet erdejében..