Bíbor kard: Egy harcos lány krónikái

A kard ereje

Leila összeszedte minden bátorságát és a könyv segítségével nekilátott a zár kinyitásának. A fűrésszel elvágta a reteszt, majd egy kisebb pihenő után megpróbálta a lakatokat is eltávolítani. A hullámcsattal sok próbálkozás után sikerült kinyitni. A kötélre végül nem is volt szükség, ami némi megkönnyebbüléssel töltötte meg Leilát, hiszen hiába kereste, nem találta meg sehol sem a hiányzó elemet. A vaskos ajtó nyikorogva nyílt ki, s ami a szemei elé tárult azt biztos, hogy sosem fogja elfelejteni. A dohos pince fala tele volt régi festményekkel, amelyek egy bíborvörös fogású kardot ábrázoltak egy fiatal, szőke, ijedt tekintetű kislány kezében. A képen szereplő alak kísértetiesen hasonlított az anyukájára, Marta-ra. A kislányt sötétzöld ingák vették körbe, mögötte pedig egy különös lény tűnt fel. Egy barátságos tekintetű, ám ugyanakkor ijesztő pegazus állt védelmezőleg a kislány mögött. Királykék színű szárnyai a magasba nyúltak, sörénye fekete és szürke színekben tündökölt. Leila nem tudta eldönteni, hogy egy valós történetet, vagy csak egy kitalációt ábrázol a kép. A helységben beljebb merészkedve értékes kincsekre bukkant. Üveggolyók százai lapultak egy fiókban, míg a másikban számára ismeretlen nyelven írott levelek. A falon érdekes szerszámok lógtak, olyanok, amikről Leila még csak olvasott. Egy hosszú, kardnak tűnő eszközt látta meg először, ám amikor megérintette ujjával kék lángok törtek ki belőle. Leila az ijedtségtől megdermedten állt a hasonló fegyverek hosszú sora előtt. Félt továbbmenni, vagy egyáltalán bármihez is hozzányúlni, de a kíváncsisága nem hagyta nyugodni. A következő eszköznek fém fogása volt, ám a nyele már fa volt. Egy hosszú éles balta szerű alakban végződött. Leila hosszú percekig gondolkozott, hogy megérintse-e , ám végül legyőzte a félelmét. A baltából a kislány érintésére hirtelen buzogányok repültek ki, majd hatalmas erővel pörögni kezdtek. Leila alig tudta visszahelyezni a helyére. Annyira megijedt, hogy azt sem tudta merre forduljon. Hosszas töprengésbe kezdett, hogy felszaladjon-e a biztonságot adó szobájába, vagy folytassa a csodák felfedezését. Végül az utóbbi mellett döntött, elvégre a gyermeki kíváncsiságnak nincsen ellenszere.
Leila kikeredett szemmel nézett a helység közepére, ahol egy hatalmas fekete pokróccal letakart különös dolog állt. Most már semmi sem tudta megállítani. Óvatos mozdulatokkal lehúzta a vastag anyagot, majd még saját maga sem hitte el, ami a szemei elé tárult. Üveglapok mögé zárt, hatalmas bíborfogású kardot tekintett meg. A kard még a kislány testénél is nagyobb volt. Az üvegeket lassan elvette, majd félően a kardhoz nyúlt. Leila aprócska testén hatalmas erő futott végig, és a penge energiája összefonódott a lényével. A szemei kitágultak, ahogy az újonnan szerzett erő áramlott benne, felébresztve a szunnyadó harcos ösztönöket. A bíborvörös kard őt választotta új gazdájának. Majd egy távoli, halk hang szólalt meg:
- Már vártam ezt a pillanatot Leila! Marta kiköpött mása vagy. Akkoriban még ő is ugyanígy nézett ki. Na, de most nem ezért vagyunk itt! Biztos rengeteg gondolat kószálhat a fejedben, s most megpróbálok minden kérdésedre választ adni. Kezdjük is az elején... Elmesélem neked a bíbor kard legendáját. - folytatta izgatott hangon az ismeretlen személy.
- Még réges-régen az ősi időkben egy fiatal vadászfiú egy vadászata során rábukkant a kardra. Azt, hogy hogyan került oda, majd később elmesélem. A kard kiválasztotta Matthias-t gazdájaként. Hatalmas sikereket értek el együtt, azonban még neki sem sikerült legyőznie a hatalmas szörnyet, Végzetkarmot. Az évek során a kard gazdáról, gazdára szállt, de őt még senki sem tudta legyőzni. Édesanyukád 30 évig szolgált nálunk, majd születésedkor lemondott a harcolásról. Azt tudnod kell, hogy az a világ, ahova most át foglak repíteni, már amennyiben te is úgy szeretnéd, hatalmas kihívásokkal és megpróbáltatásokkal jár. Azonban életre szóló barátságok, szerelmek is születnek a Végzet Világában. Stefan is ott ismerkedett meg Marta-val. Na, de nem regélek feleslegesen, sokszor eljár a szám ezt fontos tudnod! A döntés tehát a tiéd, vagy belépsz a Végzet Világába és az életedet is hajlandó leszel feláldozni Végzetkarom legyőzésért, vagy itt maradsz ebben a.... csöppet szürke életedben. Természetesen nem leszel egyedül! Az ide évben a smaragd, arany, és ezüst kardok választottak gazdát. Ők mind a te korodban lévő, tapasztalatlan, újoncok. A te eseted annyiban más, hogy a családodban majdnem 200 évre nyúlik vissza a bíborvörös kard hagyománya. A kard nem választ ám ki akárkit! Nyugodtan érezd magad büszkének és különlegesnek. Ha mégis az eddigi életed mellett döntesz, azzal a te családodban véget vetsz ennek a hagyománynak... A döntés a tiéd. Csak semmi sürgetés, de a válaszodat 2 óra múlva kérem. Most mennem kell, ugyanis a leendő harcos társaidnak is el kell mesélnem ugyanezt a történetet... Akkor 2 óra múlva találkozunk! Vagyis te nem látsz engem.. Látod megint csak csacsogok, tényleg megyek!- köszönt el a továbbra is ismeretlen alak.