Édes, mint a cukor. 3. Fejezet [RusAme]

~'2. Rész'~

~'Russia szemszöge'~

Valahogyan téli álmomból sikerült felkelnem. Annyit láttam, hogy egy az ággyal szemben lévő fotelben olvas Német.
-Te meg mióta vagy itt?- kérdeztem tőle kómás hangon amire ő csak megvonta a vállát.
-Na öltözködjél mert ha nem akkor nincs ki be vigye Amerikát és engem. Pattanj!- Parancsoltagatott, mire én csak hozzá vágtam az ágy mellett pihenő vodkás üveget.

Felöltötzem,lementem megreggelizni, persze nem volt semmi kaja itthon. Kivettem egy üveg vodkát a hűtőből. Csak utána pár perccel esett le, hogy az amúgy csak félig van. Bevágtam a táskámba és kivonszoltam Németet a kocsiba. Végül sikerült elindulnunk Meriékhez. Le parkoltam a házuk előtt és nem sokkal később ki is jött Meri. Én egy csókkal köszöntöttem és be ültünk a kocsiba. Meri hátra nézett aztán meg látta Németet ott ülni a kocsiban.
-Német? Te itt?- kérdezte, de Német helyett én adtam meg a választ.
-Be pofátlankodott a kocsiba mert nem akar megint Magyarékkal menni a busszal.-

Be értem a terembe és észre vettem, hogy most az átlagnál kisebb a káosz.
Meg is láttam, hogy miért. Magyar nem jött suliba. Német oda is ment Ausztriához megkérdezni, hogy miért nem jött be.
-Hát...a gyerekek a pincében lehet éhesek voltak...- mondta fa pofával, Német egy ilyen hülye fejet vágva nézett a gyerekre. Én alig bírtam vissza folytani a nevetést.
-Nyugi viccelek. Tegnap este azt mondta, hogy elmegy kocsmázni oszt azóta nem láttam. Gondolom egy árokba beleesett és annyi.- Mondta, végül Némettel egymásra néztünk. Egy ilyen "majd megkeresem" fejjel néztem rá és utána leültem a helyemre. Meséltem Merinek a dolgokat, amíg Lengyel el nem döntötte, hogy egy hét múlva ott alvós bulit fog tartani. Remélem apám elenged Ukrainével együtt.

Becsengettek, töri óra. Fasza. Nincs aki basztassa a tanárt ezért rendesen fogunk tanulni. Mielőtt bejött Asean én bele ittam a vodkámba, Meri csak fogta a fejét. Elkezdett veszekedni, hogy mert én folyton iszok meg minden. A vodkás üveg még mindig az asztalon, Asean pedig pont akkor lépett be a terembe amikor én mondtam Merinek, hogy én nem vagyok olyan mint Magyar. Nem vagyok teljesen alkoholista mint ő...Vagy Japán, bár mondjuk ő egy macska szóval ő rossz példa. Kaptam is egy lebaszást és kezdődhetett az óra.

Még szünetben le húztam a maradék vodkámat. Letettem a szekrény mellé és elkezdtem elő kotorni a kémia cuccomat a kövi órára. Egyszer csak annyit hallottam, hogy valaki mögém oson és felveszi az üveget. Hátra fordultam, ekkor az valaki arcon ütött az üveggel, ami széttört. Ushankám a földön, a csaj aki amúgy Philippines pedig hangosan nevet. A fejemből ömlött a vér. Nemsokkal később képszakadás.

~'USSR szemszöge'~

Dél körül arra keltem, hogy hívnak telefonon. Nagy nehezen felkeltem a bőr fotelból és oda vánszorogtam a telefonomhoz. Az iskolából hívtak, gondolom Russia miatt. Felvettem és egy ilyen mély hang beleszólt a telefonba.
-Jó napot. Elnézést a zavarásért, csak értesíteni szerettem volna, hogy a fia, Russia, kórházban van. Nemtudom mi történt vele.-
-Jó napot. Melyik kórházban van?- kérdeztem halál nyugodt hangon.
-A *** utcai kórházban. Ennyit szerettem volna. Viszhall! - mondta, azzal lerakta. Én beültem a kocsiba és elindultam a kórházba.

~'Amerika szemszöge'~

Valaki elmondta nekem, hogy Russ-t bevitték a kórházba. Én rögtön rohantam a legközelebbibe, megtudtam, hogy melyik szobában lesz. Fel rohantam oda és aggódva vártam. Nem sokkal később bejött egy nővér, hogy másik szobában van, ezért át mentem oda ahova mondta. Ott várt Russ az ágyban, mellette egy széken az apja.
-Russ! Minden oké?!- Kérdeztem aggódva, ő csak megcsókolt és bólintott.
-Mondd mi történt fiam?- Kérdezte USSR Russ-t, mire elkezdte mesélni.
-Szóóóvaaaal ugye tudod vittem vodkát suliba. Na annak a végét le húztam szünetben é letettem a szekrényem mellé. Szedtem elő a kémia cuccomat amikor valaki mögém osont és felvette az üveget, én hátra fordultam oszt fejbe baszott az üveggel ami darabokra tört! Mint később megláttam az a büdös anyaszomorító ribanc volt az, más nyelven Philippines.- Gondoltam majd Japán biztos megint megveri, ahogy tette azt tavaly is.
-A szemeddel mi lett...?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Asszem bele állt egy szilánk?- Mondta én csak ott álltam ledöbbenve. Nem vagyok egy orvos de most meg fog vakulni a bal szemére...?