Elhihetnéd~Max Verstappen ff

Zevende

"Részeg szavak, igaz szavak..."

2023. 02. 07.

A zene lehallkult, a vendégsereg pedig haza indult. Fél tizenkettő körül lehetett, mikor már mindenki annyira elfáradjon - vagy Max esetében annyira lerészegedjen-, hogy búcsúzkodni kezdjenek.

-Astrid!

Daniel nagy léptekben vette felém az irányt. Kicsit mintha ideges lett volna. Ő is azért bőven felölntött a garatra, de rajta kevésbé látszott. Na meg persze evett normálisan is.

-Max éppen haldoklik a mosdóban- fogta meg a vállaimat- és téged hívott, hogy menj oda. Jó lenne, ha segítenél az uradnak.

Az utolsó mondatot figyelem kívül hagyva szedtem össze egy palack vizet és indultam a mosdók irányába.

Benyitva a férfi részlegbe, nem találtam még egy lelket sem.

-Anyám!

Kiléptem az ajtón, majd a női jelzésűn be. Max ott térdelt az egyik mosdó előtt és éppen a vacsorát engedte ki magából.

-Na mi az? Sok volt a gyerek pezsi?- kótyagosan nézett rám, majd újra a vécé fölé hajolt.

Leereszkedtem mellé és a hátát simogatva bíztattam, hogy jobb lesz így, ha kijön.

Tíz perc múlva már a tükör előtt állt, de eléggé bizonytalan lábakon, szóval a hóna alá dugtam a kezem és úgy tartottam.

-Mossuk meg az arcod, jó? - kérdeztem, mire csak egy lassú bólintást kaptam. Lehajolt a csaphoz és várt. - Ja, ezt is én csináljam?

Langyosabb fokozatra állítottam a vizet, majd engedtem egy keveset a tenyerembe. Max fintorogva engedte, hogy alaposan lecsutakoljam a hányást az arcáról. Mikor végeztem, kicsit frissebbnek és józanabbnak tűnt a férfi. De maximum 10%-kal...

Lassan segítettem kitántorogni a pilótának az ajtón, majd Daniel keresésére indultunk.

-Olyan gyönyörű vagy Astrid- pillant rám homályos szemmel.

-Köszönöm- mosolyodtam el halványan. Cuki ez a részeg Max. Legalább nem beszél sokat.

Egyre nehezebbnek tűnt őt tartani, így az első székre, ami szembe jött velem, leültettem.

-Itt hagysz?- szontyolodott el.- Ne hagyj itt te is kérlek!

-Öt perc és jövök, jó? - simítottam végig a haján. Kisfiúsan bólintott egyet, majd felkapott egy pezsgős poharat az asztalról.- Hékás! Nem iszol többet! - vettem el tőle. Durcás fejét látva elnevettem magamat.

Volt az üdítők között még egy bontatlan gyümölcslé is, így átöntöttem egy másik pohárba az alkoholt és töltöttem neki egy kis meggy levet.

-Tessék, szerintem ez sokkal finomabb.- megvártam, hogy belekortyoljon. Elismerően bólintott.

-Milyen fajta bor ez?

-Meggyes- hitettem el vele.- Na, öt perc. Komolyan, jó?

Bevallom, öt percből több lett, de Danielt sehol nem találtam.

-Joe! Nem láttad Danielt?

A lány a fejét rázta.

-Nagyjából húsz perce mentek haza. Azt mondta, hogy Max-ot rád bízza.

-De jó- sóhajtottam egyet, majd visszaindultam az említetthez.

A pilóta egyáltalán nem ült a széken. Lassan forogtam körbe és kerestem a szemeimmel a férfit. Azt hittem, hogy a piás pultnál lesz, de tévedésem beigazolódott azzal, hogy a zene újra felhangosodott és egy részeges hang kezdett el beszélni a mikrofonba.