Elhihetnéd~Max Verstappen ff

Vierde

Tudod, mi a legnagyobb bajod (...)? Mindig a szívedre hallgatsz, ezért mindig úton leszel, és keresed azt az egyetlenegyet.
J .J . Stalter

Hitetlenkedve néztem a két férfit, akik egymással szemben állva csak figyelték a másikat.
Hirtelen Channing vicceskedve megbökte könyékkel a pilótát.

-Mi a helyzet a bajnoki címmel haver?- haver??

-Meglesz- bólintott komoran Max, majd újra felém pillantott, megrázta a fejét és visszahátrált a konyhába.

A színész vállat vont és felém nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg, viszont én simán, haragosan elsétáltam mellette.

A konyhába mentem, hogy valami ital után kutassak, mivel ezeket nehéz lesz józanon kibírni.

-Szóval te meg Channing?- hangja feszült volt, ahogy felém lépkedett. Árnyékát a szememmel követve bontottam ki egy energiaitalt, hogy  koktélt keverjek magamnak. -Redbull. Irónikus, nem?- pillantott a kezemre.

-Mi bajod van Verstappen?- még szerencse, hogy hollandul kommunikáltunk, na meg persze, hogy egy teljesen másik helységben tartózkodunk. Na jó, talán az utóbbi mégsem tűnik szerencsésnek.

-Például, hogy pár perce még velem flörtöltél!

-Az neked flörtölés volt?- hitetlenkedve kevertem tovább az italom. Lehet, hogy erősebbre kéne csinálnom...

-Ne játsz velem!- csattant fel a pultra csapva, amivel megijesztett.- Csinálod itt az elérhetetlent, közben meg ezzel a senkivel smárolgatsz - idegesen túrt a hajába.

-Tudtommal te is egy seinki vagy a számomra, szóval be is fejezheted a hisztit. Nem vagyok az anyád, aki mindig, amikor picsogva földhöz vágod magad, dédelgessen és megadja magát mindenért, amit csak kívánsz. -dühösen meredtem jégkék szemeibe.- Tudod ha az emberek flörtölnek, akkor dícsérik a másikat és szép szavakat mondanak neki. Nem ilyen idétlen, undorító dolgokat.

Hihetetlen, mit képzel magáról. Azt gondolta, hogy pár szép szó után szét is teszem neki a lábam? Hát szarul hitte. Főleg, mivel eléggé bunkón viselkedett. Nem vagyok a rajongója, sem a cselédje, hogy bárhol- bármikor a kívánságait teljesítsem.

Egy ideig méregetett, mintha éppen fontolóra venné, hogy vajon most mit is kéne mondania.

-Uhm, ma nagyon csinos vagy Astrid!- lábát mozgatva nézte, ahogy belekortyolok az italba. Hirtelen megint egy elveszett kisfiúnak tűnt.

-Csak ma?- húztam el a szám.- Hát szomorú. Valószínű, hogy hajszárítás után, bajuszkrémmel a szám fölött és borotvával a kezemben már nem tartanál csinosnak.

-De így nem lehet, ha belekötsz!- csattant fel újra.

-Próbálj olyat, amibe nem tudok.- tettem le az üres üveget a pultra.

-Baj van Asti?- Isaac jelent meg az ajtóban, maszatos pofival, sütivel a kezében.- Finom a süti! Szeretem, amikor te sütsz valamit!- lassan ballagot hozzánk.

Letéptem egy papírtötlőt, bevizeztem és elkezdtem az arcáról letörölgetni a morzsákat, amit a báttyám nevetve fogadott.

-Anyuék hoztak?- kérdeztem, mire bőszen bólogatni kezdett.- Csak szólok, kevés a türelmem.- biccentettem Max felé.

Direkt angolul szóltam a pilótához, hogy Isaac ne kérdezősködjön. A testvéremmel karöltve mentem a kanapéhoz. Előhúztam a kedvenc babzsákját a sarokból és ráültettem.
Szegénykém csak néhán szót ért angolul, így kevesebbet tudtam vele foglalkozni.

Fél órával később egy újabb, gyengébb itallal és a báttyám kedvenc szörpjével a kezemben tértem vissza a megfogyott társasághoz.

Nagy meglepetésemre Isaac mellett Max ült. Vidáman beszélgettek az anyanyelvükön. Érdekes, mivel a Down-szindrómás férfi nem sok embert tűr meg maga mellett testközelben.
Ha így akar nálam bevógdi a pilóta, elég szarul halad...

Max éppen a munkájáról beszélt neki- mi másról ugyan?- amikor melléjük értem.
Isaac kezébe adtam az italt, amit egy vigyorral köszönt meg. Félre simítottam egy hajtincset a szeme elől és leültem mellé.

-Nem vagy még fáradt?- csillógó szemei árulkudva néztek rám. Aprót bólintva kortyolt a szörpbe.

-De olyan jól érzem magam Maxal.

-Elhiszem, de majd máskor is találkozhattok.- simítottam végig a haján, mire nekem dőlt és a szívószálat újra az ajkai közé emelte.

-Jó- bólintott újra.

♡♡♡♡

Miután az utolsó vendégtől is elbúcsúztam, bezártam az ajtókat és elkezdtem összeszedni a papírból készült poharakat és tányérokat.

A kuka mellett viszont Max állt. Szóval nem is Pete volt az utolsó vendég...

-Mi az? Szemétnek álltál? Illik hozzád.- nevettem fel és beledobáltam a szemetesbe mindent, amit csak elbírtam eddig hozni.
A férf csak megforgatta a szemét. Gondolatban szerintem már rég megfolytott. Nem is. Megdugott.

-Humoros kedvedben vagy most. Nem kell többet igyál.- lassan nyúlt felém. Várta, hátha felpofozom ellenkezés gyanánt. De nem tettem.

Lassan tette mancsait a derekamra és közelebb húzott magához. Kezeimet a nyakába tettem.

-Igen?

-Tudtad, hogy a szemeid nem egyformák? - kérdezte, mira megforgattam őket jelzés képpen.- Egyik szebb mint a másik.

-Huha. Ettől el kéne, hogy dobjam magam? - nevettem fel.

-Szexi vagy.- kacsintott.

-Úristen, ez egyre gázabb!- kacagtam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé raktam a kezem, mert eszembe jutott, hogy Isaac már alszik.

Elhúzta a kezemet és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.

-Akkor, szeretem a főztöd!

-Nem is ettél még a főztömből!- nevettem fel újra, mire megint csak egy szűzies csókot kaptam.

-Akkor itt az ideje.- paskolta meg a hasát.

-Hajnali három van. Inkább rendelj valamit egy null-huszonnégyes kajázóból.- sóhajtottam fel fáradtan.

-Akkor majd reggelire te főzöl.- jelentette ki.

-Ki mondta, hogy itt aludhatsz?- fogtam meg az arca két oldalát.

-Isaac?!

-Majd holnap rákérdezek- egyeztem bele.- De a kanapén alszol!

-Na!- vágott szomorú fejet.

-Ez van, szokj hozzá-kihámoztam magam az öleléséből és a fürdő felé vettem az irányt.

-Veled tarthatok?- kérdezte, de egy határozott nemet kapott tőlem.- Pedig van benned valami rendkívülien szép és én szívesen beléd raktam volna egy másik szép dolgot.

-Akkor méginkább a válaszom nem. - mutattam neki fügyiszt.

-Túl szép lett volna- szontyolodott el.

-Perverz vagy!- léptem ki a fürdőből, mivel a hajcsattomat az asztalon hagytam.

-Dehogy! Csak tetszik valaki.

Bőszen bólogatva hagytam ott a pilótát.

Ahhj Istenem. Túl gyors. És túl hamar kezdtem el olyan dolgokat érezni, amiket jó pár éve nem tapasztaltam. Nekem sem közömbös a férfi, szóval engedek a csábításnak. Viszont tartom a határt is.

De azért szivathatom, nem?