Shu Senpai X Yandere Mika real dzsó történet

Kelences Rejsz

Reggel Mika arra ébredt, hogy valaki végig simít az arcán.

- Jó reggelt Mika! - Shu volt az.
- S-SHU?!

Ugrott egyet, majdnem belefejelt Shu-ba.
- ,,Este hallotta volna?!" - gondolta. Szaporán vette a levegőt, és az ágy végébe kúszott.

- Hm? Mi a baj? - ült le a magasabb.
- H-hallottad este mikor-
- Mi? Micsodát? - nézett rá kérdőn Shu.
- PFUUUHH! Semmi-semmi, csak... álmomban üvöltöttem! Valami rosszat álmodtam.
- Oh, értem... És hogy vagy? Mid fáj?
- Hát őszintén kicsit elfeküdtem a hátamat. A torkom az fáj, meg uhh...

Shu megint csak Mika arcát tapogatta.

- Feküdj le, ne mozdulj. Csak, ha mosdóba kell menned. Hozok neked teát.
- Shu nem vagyok olyan rosszul! Nem haldoklom, vagy ilyesmi... - ugrott Shu után.
- Mika, azt akarom, hogy minél előbb meggyógyulj. - fordult felé a magasabb.
- De hidd el, le tudok menni enni, meg ilyesmi...
- Rendben. Mennyire fáj a hátad? Hm... Biztosan fáj még valamid, csak nem mondod el. Eszünk, és megnézzük.

Mika sóhajtott.

- Shu, minden rendben van!
- Akkor is le foglak ellenőrizni. Tetőtől talpig. Fontos vagy... a Valkyre-nek.

Mika idegesen vizslatta Shu-t. Zavarta, hogy Shu sosem azt mondja, hogy neki lenne fontos. Mindig csak ez a... Valkyre dolog.

Miután reggeliztek, Mika inkább bevonult Shu szobájába, és lefeküdt az ágyra. Még mindig idegesítette, amit Shu mondott.

- Itt vagyok Mika. - nyitott be Shu. - Vetkőzz le. - csukta be az ajtót.
- É-És ugyan miért?!
- Megmaszírozom a hátadat. Meg leellenőrizlek.

Mika csak idegesebb lett, ugyanis teste tele volt kisebb vágásokkal, karcolásokkal, amiket gyilkolászás közben szerzett.

De beadta a derekát, levette a felsőjét.

- Ezek mik? - Shu rögtön kiszúrta őket.
- Kicsit ügyetlen vagyok és... AUHH! Shu! Kitöröd a kezem!
- Bocsi. Na, honnan is szedted őket?
- H-Hát... - Mika-nak eszébe jutott a leghülyébb dolog - Rám is rám támadott a gyilkos... Az arcát nem láttam, de a haját igen.