Drága Pártfogóm

1. fejezet: A Próbatétel

Tömény sör és izzadság szag keveréke töltötte meg az amúgy is erősen párás levegőt. Törpök, elfek, emberek, sárkányfajzatok, koboldok és mindenféle lények mulatása együttesen fülsüketítő hangzavart generált, melytől már-mát elszédült a helyiségbe betévedő vándor.
Maeve a tömegben araszolva kutatta a Főnix tagjait.
Egy ablak mellett elhaladva a vér fémes szagát fújta be egy szellő.
A zsúfolt helyiségből nyílt egy ajtó egy belső udvarra, melynél két marcona alak állta útját. Ugyanolyan páncélt viseltek, mint a kocsma előtti társaik és egy-egy főnixet ábrázoló zászlót tartottak a kezükben, magyarázatot várva arra, hogy miért kíván kilépni hősünk az udvarra.
-A kint ácsorgó barátaitok, azt az infót adták, hogy itt lehet hozzátok jelentkezni.
A két férfi gonoszul elvigyorodott, bólintottak egyet, majd kinyitották az ajtót.
Az udvaron törött végtagú, berepedt fejű, hiányos fogazatú fiúk hevertek a vértől áztatta sáros homokban.
Miközben haladt az udvar belseje felé egy hatalmas vörös sátorra lett figyelmes, melynek közepén egy hatalmas fekete nehézpáncélos alak ült elégedetlenül. Sisakjából hoszzú vörös tollak álltak ki, mely a rangjára utalt.
-Szóval te vagy az a nagyszájú leány!- morgott Maevre a férfi.
Gondolhatta volna, hogy hamarabb eljut a szándékairól szóló információ a társaság többi tagjához, mint, hogy ő átverekszi magát a tavernán, hisz orgyilkosokról volt szó.
-Gyere közelebb, hadd nézzelek meg!
A kiesett fogak ropogtak a lány talpa alatt, ahogy végre hajtotta az utasítást.
-Vézna vagy, punnyadt és látszólag harmat gyenge. De persze ez nem azt jelenti, hogy esetlen is! Nézzük mit tudsz! Aztán, ha csak a pofád volt nagy, akkor legalább egy életre szóló lecke lesz ez számodra! Eredj középre!-legyintett a terület legmocskosabb szakasza felé.
Dübögött a vér a koponyájában, ahogy a kijelölt helyre sétált, hisz nem is sejthette mi vár rá.
Megpróbálta minden bátorságát összeszedni és elnyomni azt a félelmet, amit a hely látványa generált benne. Ahogy lépdelt észre vette, hogy egy darabig sok a lábnyom, majd hírtelen eltűnnek. Megállt ezen pont előtt egy méterrel, felvett egy nagyobb faágat és odahajította. Ahogy az a földre ért, nagy csattanással egy hálós csapda jött fel a sár alól. Ezt megúszta. Kérdőn hátra nézett a veteránra, amelynek tekintete a kételkedőről kíváncsira váltott.
Szemesarkából mozgásra lett figyelmes. Egy alak a kocsma tetején mozgolódott és egy nyilat lőtt rá.
Hála a reflexeinek és éles érzékeinek ezt a támadást is hárította, majd a sátor melett elhelyezkedő fegyver állványhoz futott.
Két tőrt dugott a csizmáiba, hátára vett egy tegezt és egy íjat, karjába pedig egy rövid egykezes kiskardot vett. Ezen eszközök használata, az utóbbit kivéve, nem jelentett neki gondot vadász múltjának köszönhetően. De hát mit ér az ember távolsági vagy kis fegyverekkel, ha egy nagyobb alkat támadja meg?
Ahogy méricskélte a területet, egy a veteránéhoz hasonló tollat vett észre. Az említett férfi mögött bújt meg valaki az árnyékban, akinek kivolta felkeltette a kíváncsiságát.
Maeve úgy elmeremgett a titokzatos alakon, hogy szinte már későn vette észre a felé őrülten rohanó fiút. Ő is a próbára jelentkezhetett, csak valószínűleg harci partnerre várt. A lány sután de kitért a felé szúró hosszú kard elől.
Mikor megpróbált támadni, kis híjján orra bukott így be kellett lássa, hogy a közelharcban megöleti magát. Kénytelen volt védekező taktikára váltani. Elhajította a kis kardot és felmászott a legközelebb lévő kis épület tetejére. Ellenfelét lasította a fegyvere súlya, így mire az utol érte, addigra Maeve be is célozta az íjával a fiú lábát. Mikor ellőtte volna, egy tollas sisakos alak lelökte a tetőről a lányt, majd mint a villám el is tűnt. Szinte biztos volt abban, hogy arról az idegenről volt szó, akit nem bírt kivenni a félhomályban korábban. Nem töprenghetett ezen sokáig, mert ahogy a földre zuhant, ellenfele nem volt rest és felé súlytott. Minden porcikája sajgott, de arrébb sikerült gurúlnia, így a nehéz fém a földbe csapódott a feje melett. A fiú hüledezésében nem volt elég figyelmes és Maeve térdkalácson rúgta, de olyan erővel, hogy az órdítva esett össze. A lány fogcsikorgatva feltápászkodott és a tőrt ellenfele nyakához szegezte.
Ekkor véget is ért a próba.