Drága Pártfogóm

Bevezetés

Maeve Redwind egy vidéki kisvárosba nőtt fel átlagos, kicsit szegényes anyagi körülmények között. Szerencsésnek mondhatta magát, hisz édesapja a város iskolájában dolgozott tanítóként, ahova besurranhatott az órákra, hiába volt ez csak a felső osztály gyermekeinek kiváltsága. Tanult gyermekként sokat olvasott és vágyott arra, hogy családját is vagyonossá tegye. Nehéz gyerekkora volt, ugyanis a vagyoni különbségek miatt sose voltak barátai, illetve egyenesen bántották kortársai. A szegény gyermekek, pedig irígységük vezérelve taszították ki maguk közül. Magányosan nőtt fel a belterjes kis városkájukban, így már nagyon korán elvágyódott. 18 éves koráig segítette szüleit vadászattal, viszont az első alkalommal mikor lehetősége adódott rá, elutazott a fővárosba szerencsét próbálni. Sok mesterhez ellátogatott és kereste leendő mesterségét, mikor meglátott két magas, felfegyverzett, fekete bőrruhás nőt egy fogadó ajtajában. Kíváncsiságát nem tudta kontrollálni, így félénken odabotorkált hölgyekhez. Közelebbről megtekinthette részletesebben a vonásaikat. Vékony, mégis izmosak voltak. Ruhájuk rugalmasnak tűnt, mely a könnyű és hajlékony mozgást elősegítésére szolgálhatott. Kis késekkel és tőrökkel kirakott öv csüngött a derekukon, íj és tegez volt szegezve a hátukra és kezükben 1-1 kardot tartottak. A szőke rávillantotta Maevre rideg kék tekintetét.
-Mit akarsz?-vetette oda unott hangon.
-Elnézést, csak szerettem volna megkérdezni, hogy mivel foglalkoztok?
-Kispatkány létedre, úgy beszélsz mint egy nemes.-horkantott rá a másik. Méregette fekete gyanakvó szemeivel, majd folytatta - Orgyilkosok vagyunk. A Főnix társaságnak dolgozunk.- csapta fel büszkén a fejét, minek hatására egy feketén csillogó hajtincse az arcába csúszott, melyet eddig csuklyája rejtett.
-Lehet hozzátok csatlakozni?
Hangosan felnevettek, eme merésznek hangzó kérdés hallatán, de intettek egyet a fogadó fele.
-Próbáld ki magad! Épp újoncokat keresnek a társaink. Ha megfelelsz bevesznek.

Feltehetnénk a kérdést, hogy Maeve-et miért érdekli eme szörnyű szakma.
A válasz egyszerű.
Fájdalom.
Maeve gyermeknek megtapasztalhatta, hogy az emberek mennyire kapzsik, önzőek és gonoszak. Rendszeresen összeverték, elvették az ételét és a pénzét, igazából mindenét, tönkretették a ruháit és tárgyait, és senki nem tudta megvédeni az elől a sok-sok gonoszság elől amit egy szerető gyengéd kislánnyal lehet megtenni. Nagyobb korában a férfiak vacsorájának nézték és rettegve járt, kelt az utcákon. Szülei pedig kidolgozták a lelküket, hogy eltarthassák a családot, amit esetlenül csak nézni tudott éveken át, mely szintén fájdalommal töltötte meg a szívét. Segíteni akart és megakarta tanulni, hogy védheti magát. Az orgyilkosok köztudottan jól fizetett, erős, ügyes és okos emberek voltak. Ez imponált neki, annyira, hogy akár-e szörnyű szakmába is bele akarjon tanulni .

Maeve az ajtón belépve, még hallotta, ahogy a két gyilkos suttogva fogad rá, hogy 2 percnél nem bírja tovább, de pár lépés után elnyomta ezen beszélgetést a kocsma zaja.