Jó-Marcus és Martinus?
-Igen-felelték az ikrek
-De hogy kerülnek ide? És mit szeretnétek
-Csatlakozz a bandához Timi
-Én?
-igen-mondta Martinus az egyszavas választ.
De vissza az elejére hogy ki is vagyok én valójában. Danics Tímea vagyok. Nagyon rajongok Marcusér és Martinusért. Mind a kettejüket szeretem. Bocsánat ez nem kifejezés. Oda vissza vagyok értük. Nagyon szeretnék eljutni egy koncertjükre. Mit nem adnék érte. Na de. Most az a lényeg, hogy Jankávak és Imollal találkozok. Akarnak valamit. Izgulok. Semmit nem mondtak, hogy miért találkozunk csak annyit hogy fontos. Most megyek Oszlopra.
-Szia Timi!!!-hallottam meg Imol hangját
-Szia Timi- köszönt Janka is
-sziasztok. Miért volt olyan sürgős találkozni? Furdal a kíváncsiság-nem hazudok tényleg furdal a kíváncsiság
-azért kellett találkozni gyorsan mert valakiket be szeretnénk mutatni-jelentette ki Janka.
-És örvendj mert nem a Janka hanem én beszéltem velük. Janka sem tudott arról hogy beszéltem velük.
-Marcus és Martinus?-kérdeztem
-Nem-Mondta Janka
-A one direction-jelentette ki Imola
-Te egy állat vagy!!!-amikor a banda nevét ki mondta akkor ki jött a banda
-Hát hamár nem tudom semmivel sem megköszönni azt, hogy vagy nekem akkor ezzel-mondta Imol
-Ja és nekem is meglepetés volt ez az egész-szólalt meg a halkabb barátnőm
-Imol hálás vagyok neked. Nem tudtam, hogy képes lennél értem pontosabban értünk ezt csinálni.-Mondtam a baratnőmnek. Most június 19. van. Nem tudtam, hogy Imol képes lenne ezt tenni. De még is. Olyan hálás vagyok neki.
-Köszönöm-mondtam.
-Menjetek csak beszélgetni velük. -mondta a virágról elnevezett legjobb barátnőm. Janka és én oda mentünk beszélgetni. Észre se vettük hogy Imol el ment. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el de gyorsan telt el mert az 1d-nek mennie kellett és értem meg a Jankáért is megérkeztek. Mikor feltűnt, hogy Imol nem volt ott röktön írtam neki, hogy mi volt.
Nem mondott semmit. Úgy érzem hogy baj van. Na de mindedj. Anyáéknak elmeséltem, hogy Imol mivel pontosabban kikkel lepett meg. Anya és apa tudott róla csak nem mondták el. Másnap a telefonom rezgésére keltem fel. Meg néztem az időt meg hogy ki zavar ilyenkor. 8 óra volt kereken. Az 1d tagok irogattak nekem egy csoportban. Annyit láttam, hogy össze vissza jelölgetnek és azt mondták, hogy segítsek nekik mert azt hallották, hogy jó dalokat írok és kéne egy dal amivel elődrukkolhatnak és arra gondoltak, hogy tőlem kérnek egyet. Azt is hozzá tették, hogy ha nem haragszom e meg hogy ők adják elő. Írtam nekik, hogy mi a helyzet. Egyszer csak Janka lépett be a szobámba. Fogalmam sem volt arról, hogy mit keres itt.
-Hallod Timi!-kezdte a lány
-mit? Most keltem fel
-Megyünk Norvégiába-jelentette ki sokkolva
-Micskdaa?!-pattant ki a szemem és hirtelen olyan sok energiám lett.
-Imol engem kb 30 perce keltett fel, hogy készülődjek meg szóljak neked is. -mondta
-Imol?-kérdeztem vissza.
-igen imol-jelentette ki meglepetten.
-De minek megyünk Norvégiába?- kérdeztem és még mindig nem fogtam fel, hogy mit is mondott Janka.
-Imol elmondása szerint van ott egy meglepetés.
-Mi?- kiérdeztem rá
-nekem sem mondta el.
-Akkor össze pakolok és mehetünk.-jelentettem ki határozottan.
Elkészültem és indultunk is egy repülőtérre. Felszálltunk a norvégiába indulió gépre és elindultunk. Nem tudom, hogy mikorra értünk oda mert elaludtam és lusta voltam megnézni az időt. Leszáltunk a gépről és ott ált egy tábla szerűséggel két srác. Messze voltunk így nem ismertem fel őket és csak azt tudtam ki olvasni, hogy: Üdvözlünk benneteket Timi és Janka. Amikor közelebb mentünk akkor eszméltem fel arra, hogy a gunnarsen ikrek azok. Csodálkoztam, hogy Imol képes volt velük beszélni annak ellenére, hogy semleges érzéseket táplál feléjük. Írni akartam Imolnak, hogy köszönöm de nagyon le sokkoltam. Nem kicsit. El mentünk az ikrek házához.
-Tehát-Szólalt meg Martinus
-Itt fogtok velünk lakni egy ideig.-fejezte be Marcus.
-Veletek?-csodálkozott Janka.
-igen. Velünk. -mondták egyszerre az ikrek. Marcus ki nyitotta előttünk az ajtót és előre engedett bennünket. Szépen fel volt díszitve a ház. Egyszer csak valaki meg csikizett. Szegény imolt olyan szinten megcsapkodtam, hogy elkezdett vérezni az orra mert közbe bevertem neki egyett. Innen is bocsi Imol. Ő csak nevetett rajta.
-Imol te mit keresel itt? Hiszen te Magyarországon maradtál nem?
-nem. Indult jóval előbb egy gép és azzal jöttem én. Martinusék tudták hogy jövök.
-De...
-igen tudom. Nem kedvelem őket de utálni sem utálom őket. Amolyan semleges érzések. De érted bármit.
-köszönöm-ennyit tudtam csak kinyögni. Meg kell hálálnom ennek a szerencsétlennek ezt az egészet.
El telt az az idő hogy itt lehettem az ikrekkel. Aztán mentünk velük turnéra. Sajnos Imol nem jött. Neki most dolga van elméletileg. Örülök, hogy a fiúkkal lehetek. Hálás vagyok mindenért. A fiúk mindig csak a legjobbat akarták nekem és a lányoknak. Sok helyen voltunk koncertezni. Voltunk Németországban, Kanadában,Angliában, Spanyolországban, Olaszországban is voltunk.
