A Túlvilág [BEFEJEZETT]

8.rész

Na de a lényegre térve a cetlire az volt írva, hogy:

James.

Amint elolvastam a nevét, rögtön eldobtam a cetlit, majd visszatettem a fiókba. A telefon megcsördűlt, és újra Zoli hívta. Én pedig FELVETTEM, és gyorsan leírtam a naplóba, hogy mit mond.
-Szia! Itt àllok a kapuba, hoztam a cuccot!~Mondta egy mély hang a vonal másik oldalán. Én pedig nem szóltam bele, gyorsan kifutottam és megszemlèltem Zolit. Kalap volt rajta, de valami azt sugallta, hogy a haja barna. A szeme kèk volt, és világos. Nem volt valami szép ember, de az öltözéke igen elegáns volt, ezzel is utalva arra, hogy pénzes ember. A telefont letette, és újrahívta Kornélt, azonban már jött kifele a garázsból, hogy beengedje Zolit.
-A fiókba rakd be, én meg megyek a boltba.~Mondta Kornèl, majd bezárta a kaput miután kiment. A telefonját viszont otthol hagyta, és ez egy dologra utalhatott! Készűl valamire, és azért hagyta otthol, hogy ne tudjàk a rendőrök visszanézni, hogy hol volt. Kornél után mentem volna, de Zolit is lerajzoltam volna, hátha a későbbiekben jól jöhet, de végűl Kornèl után vettem az irányt. Végül tényleg boltba ment, de utána nem a szokásos útvonalon jött visszafelé, hanem még meglátogatta Jamest is. Az asszony behívta a házba, de James aludt. Én szerintem azért volt ez jó, mert kíváncsi volt, hogy minden megvan-e az akcióhoz.

Mikor visszaért a műhelyhez, találtam valamit, egy kamerát, eltettem, hátha még később jól jöhet. A kamerával lefotóztam az ütőt, a cetlit, Zolit, Kornèlt, és a jegyzeteimet. Mivel a kamerának üres volt a kártyája, ezért csak ezek a képek voltak benne.

Eljött az este... James-el még beszélgettem egy sort.
-Az hogy van, hogy te még mindíg szellem vagy? Neked nem a mennyországban a helyed?~Kérdeztem tapintatosan.
-Én amikor leütöttek csak kómába estem, de még annyit megfogadtam, hogy ameddig nem csukjàk le a bűnöst addig én mérget érzek a világ iránt. Számomra ez egy elvégezendő feladat volt, de ameddig ez a feladat nincs elvégezve, addig én itt maradok.~Mondta szomorúan.
-És még visszaakarsz térni az életbe?~Kérdeztem tőle, de a válasza mindent elárúlt:
-Ennek így kellett történnie és amugy is halálos beteg voltam csak èpp erről nem tudott senki.~Mondta, én pedig csak megdöbbenten hallgattam tovább amit mond.
-Agydaganatom volt. Akármikor feküdtem, fájt a fejem. Egyszer elmentem ezzel orvoshoz, úgy hogy nem tudta a családom és akkor közölték velem az orvosok. Onnantól kezdve nem volt élet kedvem és csak a lányomért keltem fel minden reggel.~Mondta tovább én pedig elérzékenyűlten csak annyit mondtam, hogy...
-Értem, akkor ne is akadályozzuk meg a halálod?~Kérdeztem tőle.
-Ne!~Vágta rá, majd azt mondta, hogy ne mondjam el a lányának ami történt.

Már 19:46-perc volt, és a lány mindeközben szellemként, de szelfit csinált a még élő James-el, bár nem látszott rajta a lány, de jol esett neki az utolsó napját eltölteni vele. A kamerát pedig mindig a polcon tartották, náluk szokássá vált, hogy a gépet bármikor bárki levegye a polcról és megörökítsen egy örömteli pillanatot.