A Túlvilág [BEFEJEZETT]

7.rész

A készülék fél órán belül lemerül. Most 00:08-perc van, 00:38-ra lemerül a szellemrádió ami végetvet a James-el való beszélgetésnek.
-Tudod hol vagyunk?~Kérdeztem Jamestől.
-Zedországban, viszont nem a mi falunkban, hanem jóval keletebbre.~Mondta James.
-Még jó lenne hajnal előtt visszatérni.~Mondtam.
-Akkor már most el kell indúljatok, de...~Mondta James.
-Mi de?~Kérdeztem kíváncsian.
-Az én dimenziómban lehet teleportálni, szóval ha megidézzük a démonokat akkor bekerűlhettek az én dimenziómba, és talán egyszerűbb is lesz nyomozni, hogy titeket nem látnak.~Mondta James és én rögtön beleegyeztem a dologba.
-De ez veszélyes is tud lenni...~Mondta, de engem hidegen hagyott, nekem már úgy is mindegy főleg, hogy nemtudom hogy jutunk vissza 2023-ba.
-A feladat a következő, fogjátok meg egymás kezét és képzeljétek el a halálotokat. Bármit elképzelhettek, de ha lehet akkor a legnagyobb félelmeiteket. És ha ez megvan akkor képzeljétek el, hogy kibújtok a testetekből és látjátok magatokat.~Modta James a kicsit bizarr utasításait, de még ez sem fogott ki rajtam, én például a vasútra feküdtem és vártam a vonatot, mint anno József Attila. A szomszéd lány, pedig egy hídon történő autóbalesetet képzelt el, ahol az autóval a vízbe esett és nem érkezett kiúszni, majd megfulladt. A testemen végighajtott a vonat, a vér szétfröccsent a vonat kerekei alatt, és miután a vonat elment, láttam a testem szétnyomva, kicsit fájt és éreztem is, hogy ez már beteges, de én mindig is egy erős ember voltam és leszek főleg hogy most legyőztem a saját félelmemet is. Hirtelen könnyednek és felszabadúltnak éreztem magam. Nem fájt semmi, példáúl reggel beütöttem a kislábújjam a nagy asztalba és bekèkült, most azt sem éreztem, de valamit mégis észrevettem magamon. Átlálszó vagyok, és most először láttam Jamest is. Magas, vékony ember volt, barna haja és barna szeme oly sötét volt, hogy elveszett az éjszakában. Ahogy "átváltoztunk" szellemekké első és legfontosabb dolgom az volt, hogy... átmenjek a falon mivel kurva viccesnek véltem. Na de komolyra véve a dolgot, rögtön átteleportáltunk a faluba. Késő éjszaka volt és a szellemrádiót addigra kikapcsoltuk, mert ameddig mi szellemek vagyunk, akadalymentesen tudunk beszélni james-el. Amikor már hajnalodott szétváltunk, én mentem Kornèlhoz, a szomszéd lány pedig... szelfit készített az apjával, bár lélekben ott volt vele, mégis hiányzott a fizikai jelenléte.

Kornél reggel 06:13-körül felhívott valakit.
-Háló! Ma akkor 23:15-kor a bányánál! Hozd a cuccot!~Vette rövidre a beszélgetést Kornèl, majd letette a telefont a nagy asztalra. Amint kiment én visszakerestem a hívás előzményeit. A telefonba a legutóbbi hívása egy Zoli nevü személlyel zajlott akinek a trlefonszáma ez volt:

06 30454666

A három hatos sem lehet véletlen. De vajon milyen cuccot kért tőle Kornél?

James ekkor csak élte az életét tovább szellemként, én pedig bementem a konyhába és megnéztem mi változott azóta. Benéztem a fiókjába, de nem volt ott a baseball ütő, csak egy cetli amire rovásírással volt írva valami, még jó, hogy én a suliba ezekkel foglalkoztam és nem a matematikával, bár az sem árt egy detektívnek. Na de a lényegre térve a cetlire az volt írva, hogy...