Pókember Fia

Videónapló 5

Éjszaka, mint minden ember természetesen én is és Leah is forgolódott és hát úgy keltem reggel, hogy Leah feje a mellkasomon van. Eléggé meglepődtem, de igazából nem zavart. Ezek szerint kényelmes a mellkasom. Szőke haja ki volt engedve és kicsit kócosnak tűnt. Bár az én hajam sem jobb, elővettem a telefonom és kicsit nyomogatni kezdtem, majd túlságosan elvonta a figyelmem a hasamon fekvő Leah. Olyan békésen aludt, látszott rajta, hogy teljes mértékben megbízik bennem, ami tetszett, mert még sose éreztem ezt egy idegentől. Kissé zavart, hogy Steve-nek a fogadott lánya, de majd valahogy beletörődők. Leah mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Először szerintem azt hitte egy párnán fekszik, majd gondolom észrevette, hogy a mellkasom felemelkedik és le, mikor levegőt veszek.

-        Jézusom- ült fel félálomban.

-        Jó reggelt póklány- mondtam.

-        Jézus, sajnálom én, biztos azt hittem egy párna vagy- mondta.

-        Semmi baj, megesik- nevettem fel. Majd visszafeküdt mellém és a telefonját kezdte nyomkodni. Így telt a reggelünk.  Mivel az orvos azt mondta pihenjek, így Leah kijelentette, hogy nem fog edzéseket tartani 4 napig. Első nap az ágyban feküdtem és azon gondolkodtam, hogy szeptemberben suli kezdődik és magamra leszek hagyva. Szeptembertől nem lesz tréning, nem lesz, semmi magamtól kell, hogy boldoguljak. Nem mondom, hogy nem félek ettől, de abban reménykedek Leah megtanít pár dolgot és azt tervezem, megnézem, majd apám videóit is. Azt hiszem elég nagy teher lesz nekem ez, de meg szeretném mutatni a világnak, hogy nem csak Peter Parker lehet a közkedvelt pókember, hanem lehetek én is vagy akár az én gyerekem, vagy annak a gyereke. Tudom, hogy Stark nagyon bírta apámat és a szemében ő lesz az egyetlen pókember, de engem nem is ismer. Elitélt csak külső alapján és ez nem esett valami jól. De túltettem magam rajta és igyekszek nem erre gondolni. Egész héten pihentem és igyekeztem összerakni magam, majd lassan visszaszoktatni a lábam a sok edzéshez. Szerintem sikerült, igaz a hege még mindig látszik a csípésnek, de egy nap talán elmúlik. Már csak 2 hét és vége mindennek. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire rossz kedvem van ma, így lementem az edzőterembe és súlyokat kezdtem emelgetni.  Szeretem, hogy James szülei ilyen nagy teret adnak a fiának. Persze ennek nagy hátrányai vannak, mint például a szülei ünnepekor is dolgoznak és James karácsonyt is van, hogy egyedül tölti. Persze amikor kicsi volt mindenhova elcipelték magukkal, de ahogy James felnőtt egyre jobban kezdte utálni ezt az egészet és 12 éves korától fogva szinte, hetente, ha látja a szüleit. Ezért van az, hogy régebben ünnepnapokon mindig nálunk volt. Persze ez apa halála után megváltozott, de imádtam, hogy végre én segíthetek neki.  James tényleg egy olyan srác, akit minden lány megérdemel, de James szeret játszani a lányokkal. Ezt az egy tulajdonságát nem szeretem benne, de, ha ezt tanulta el az apjától, akkor igazából sokat nem tudok változtatni rajta. Igen, nos, James apja szinte hetente csalja meg a feleségét, de ebben az a vicces, hogy a feleségét nem érdekli, mert ő is csalja a férjét. Megállapodtak abban, hogy házasok maradnak, de amolyan szabad teret kapnak a kapcsolatban. Néha már azt látom nem is nagyon szeretik egymást, inkább csak barátként tekintenek egymásra. Régebben megkérdeztem James-t miért nem válnak el a szülei, azt felelte, hogy sok papírmunka.  Sokszor az emberek azt hiszi a gazdagság egy jó dolog és valljuk be, mindenki gazdag akar lenni, de ahhoz tenni kell és áldozatokat kell hozni. James egyébként sose akar az apja nyomdokaiba lépni, jó apa szeretne majd lenni és meg akarja azt adni majd a gyerekének, amit ő nem kapott meg, és ez nem más, mint a szülői szeretet. James sétált be a kondiba és rám nézett, majd lehalkította az ordító Skillet zenét.

-        Jó reggel, látom, a lábad jól van- mondta.

-        Igen, csak a heg még kísért egy kicsit- néztem rá.