Broken Love

Erōs Voltál Idáig..

T/n szemszöge:
¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯¯

Hát eljött ez a nap is, már nincs miért ott lennem. Kazutorának van csaja, Chifuyu-nak ott van Baji, mindenkinek van valakije.
Én már nem fogok ide kelleni.
Ahogy be pakoltam a bōtōndōmbe, egy-két kopogást hallok az ajtó-nàl, lassan le ballagok.

Ahogy ki nyitom az ajtót, Wakasát pillantom meg. Igen azt a Wakasát. A Brahmanból.
"Hát te?" Kérdem és be engedem a fiút. Arca szokásos unott tekintettel van fel 'festve'
"Gondoltam be nézek ha már többé nm nagyon foglak látni" Dünnyögte, zsebébōl kivéve kezét egy ölelésbe rántott. "Oh-, el is felejtettem hogy te tudsz erröl." Mondtam, erre csak bólíntott

"Tudod, eléggé fogsz hiányozni.." Kezd bele, arca most már nem azt az unott tekintetet vette fel hanem valami mással, valami szomorúbbat. "Ti is nekem.." Válaszolok és erōsebben meg ölelem a fiút. "Amugy a többiek tudnak errōl az egészrōl??" Teszi fel a kérdést és arrél tól hogy a szemembe tudjon nézni..

Egy kisebb sóhaj hadja el a számat, Wakasa zsebébe nyúl valamiért és mikor ki húzza kezét abban a telefonja van "Gyere kell egy-két kép arra hogy el ne tudjalak felejteni" Suttogja, arcán egy halvâny mosoly. Közelebb megyek és készít pár képet, amiket le is ment és nekem is át küld.

"Mikor megy a vonat vagy busz nem tudom mivel mész?" Kérdezi és rá nézek az órámra látva hogy még csak 10:25 van. Ami azt illeti hogy még 3 és fél órám van ha 13:55-öt vonattal megyek. Igazábol nem megyek messze, csak Shibuyából költözök el. Mivel Yokohamában vannak azok az emberek akikkel régen laktam, meg az ottani barátaim így úgy döntöttem hogy vissza megyek hozzályuk.

Mikor kisebb voltam meg igértem hogy ha nagyobb leszek, és az úr is azt akarja akkor vissza megyek. És minden a régi kerékvágásban folytatódik. Vagyis remélhetōleg..

≫∘❀♡❀∘≪
Késöbb miután Wakasa
El ment.

Még van több mint 30percem, de az az idō alatt mit fogok csinálii. Senki sem elérhetō, olyan furcsa érzés tölt el hogy itt hagyom Shibuyát..
Rengeteg emlék, barátok, iskola meg még sok minden ami ide köt. Nem gondoltam volna hogy eljön ez a pillanat amikor újra gondolom az összes döntésemet amit Itt hoztam meg...

"T/N?!" Szakít ki a gondolaimból a hang amely az Én nevem ordítta.. "Mivan??" Kérdezek vissza unottan, remélve hogy nem az egyik barátom
Nincs sok kedvem pont most, pont itt magyarázkodni. "Ez igaz?!" Mutatja felém a telefonját melynek kijelzōlyén Wakasa insta story-a állt, az egyik képpel amit még a házamba  csináltunk ezzel a fel irattal:

═══◄••❀••►═══
Nagyon Fogsz hiányozni,
Kár hogy elmész😢
═══◄••❀••►═══

Bazdmeg Wakasa.. " Háát". Kezdek bele, mire realizálom hogy aki elöttem áll az Hanma, mögötte kazutora könnyes szemekkel. " T/n, ez nem vicces oké?!" Ordítja le a fejem Kazutora..
Hanma csak bámul, szomorú szemekkel, látom rajta hogy nem akarja hogy el menjek..
"Nem viccelek!" Válaszolok és rá nézek a volt legjobb barátomra.

"Nem értem hogy mit izgat ha itt vagyok vagy sem,úgyis Vaneával töltöd az összes idōdet szóval most miért nem vagy vele?!" Fakadok ki kissé magamból. "Oh~ Szóval ez áll ez az egész mögött!" Kezd bele, szemét meg törli. " Féltékeny vagy Vaneára nem de?!" Kezd el nevetni " Tudod mit.." folytatja. " Nem.. De nem is érdekel ha ilyen nagyon nagy bunkó, paraszt vagy, és úgy beszélsz velem vagy lehet mással is mint egy kutyával! " Adom meg neki elōre a választ, erre ki kerekednek a szemei.

Hanma meg le szarta hogy Kazutora mit fog mondani vagy csinálni, a karjába húzott és éreztem hogy milyen gyorsan ver a szíve mivel fejem a mellkasára helyeztem." Erōs voltál idáig de most itt az idelye hogy ki engedd azt ami bánt" Hanglya meg nyugtató volt. Ahogy hanglya a fülemhez ért egybōl be adta a derekam magát...

Eddig nem volt ilyen alkalom hogy nyílvánosan sírhatnékom van.. Az el telt pár hét talán Hónap eléggé szar volt.. Ahoz képest hogy A közelebbi barátaim meg próbáltak fel vidíttani vagy mi.
Hogy ne menjek el.