A szomszédos szerelem -LN4-

/10.part/

Lando Norris

-Nem vagy az apám!-vágta a fejemhez Skyler.

-Te pedig nem vagy beszámítható!Mennyit ittál?

-Pont eleget ,hogy haragudjak rád...

-Miért is?-kérdeztem ,de sejtettem a választ.

-Mert kb.mindenki végignézte ,hogy megalázó módón kihúztál onnan.-célzott a medencére

-Jah tényleg bocsi ,hogy segítettem.Máskor szólj ha nem kell...egyébként akinek ez igazán megalázó lehet az én vagyok.

-Mert a híres Forma1-es pilóta,Lando Norris nem rombolhatja az imidzsét igaz?A kérdés végig hasított rajtam.Még is mikor és hogy tudta meg.Próbáltam terelni a témát ami nem igazán sikerült

-Najó azt sem tudod miről beszélsz,neked tényleg az agyadra ment a pia.

-Ne hazudj nekem Norris.Tudom oké,lejött.Mégis mit gondoltál ,hogy majd nem veszem észre a kamu Instagrammod vagy azt ,hogy kb. 2-3 hétvégét töltessz itthon?Ez még tőlem is számnalmaslenne...de tőlled?Azt hittem más vagy Lando.

-Nem érted a helyzetem.-feleltem száraz torokkal.

-Akkor segíts megérteni!-kérte.

-Majd ha kiment az alkohol.Most úgysem értenéd meg.Azt hiszem megyek,igazából itt sem kéne lennem.

-Akkor miért vagy itt?-nem feleltem semmit-MIÉRT VAGY ITT?-kérdezte ismét de ezúttal már szinte kiabálva,de szemei már könnyben úsztak.

-Holnap elutazom és a zene kissé hangos...-néztem egy kis bizonytalansággal rá.

-Gondoltam...-mondta és a hangja elcsuklott.Már kiléptem az ajtón amikor valamiért nem tudtam elmenni.Nem lenne helyes itt lennem, de elmennem sem. -Hé emberek!A bulinak vége! -ordítottam el magam.A sok szúrós pillantás és gondos lesifotók után végre mindenki szedelőzködött és végül el is mentek.Csak én maradtam és April.

-Mikor jön haza az anyukája?-kérdeztem.Már Aprilt sem lehetett volna a legjózanabb kategóriába sorolni

-Hát öhm reggel asszem 6-ra, de nekem most muszáj aludnom mert totál kába vagyok.-és ezzel a mondattalbe is vette a kanapét.Így ott maradtam én és a kavargó gondolataim.Miért ennyire fontos neki?Miért érdekli ennyire?A gondolat menetemet néhány apró nesz szakította meg.Skyler volt az,méghozzá kissé kócosan és feltehetően pizsomában.Szóval aludt.Félkómában egy kis mamuszban csoszogott a konyha felé.Ahogy meglátott egy kis meglepetséget és csalódást is láttam rajta.Majd végül leült mellém a bárszékre.

-Szia.-mondta,

-Szia. Jól vagy?-kérdeztem

-A fej fájáson kívül semmi komoly-és esküdni mernék, hogy még egy kis mosolyt is eleresztett.Ezután betelepedett a csend közénk.Majd feltettem a kérdést ami már jó pár órája terheli a gondolataim.

-Egyébként miért...miért ilyen fontos neked, hogy ki vagyok?-elősször csak bámult maga elé, és biztosra véltem, hogy ezen neki is el kellett gondolkodnia.

-Nemtudom csak...fontos vagy nekem.Bírlak Lando igazán és nagyon fáj,hogy nem bizol bennem.De persze meg értem hiszen alig ismersz.És bocsánat ha megbántottalak, de nem akartalak.És mikor kiborultam abbóla hülye ablakból amire biztos hogy emlékszel mert ki ne emlékezne-kezdte szánalommal teli nevetéssel.

-Igen-mosolyodtam el.

-Nah igen igazából akkor annyira dühös voltam.Magamra az életemre,na meg arra a barna hajú lányra...Na jó azt hiszem eleget fecsegtem már.Igazából egy Algopyrinért jöttem csak.-ezután felpattant a székrőla gyógyszerért menve,de éppen beleütközött a lába egy üres sörös üvegbe.Csak ekkor nézett körbe és látta meg a káoszt ami maradt

.-Te jó Isten ,most segíts nekem!Ah na mindeggy majd holnap reggel feltakarítom. Későre ját már, nem kénemenned...holnap megy a géped.

-Jah de tényleg..megyek is.Jah és April bevette a szunyát a kanapén szóval jobb ha tudod, hogy ő sincs valami fényesen, sőt.

-Jó köszönöm.-jött hozzám pár lépést közelebb-.

-Hát akkor jó éjszakát-köszöntem mire a maradék távolságot is ketté szelte közöttünk.

-Jóéjt Lando!-mondta a karjaim közt.Még néhány percig ölelkeztünk,aztán tényleg indultam haza.