Miután megettem a csodás ebédem amit majdnem megégettem (Esküszöm ,hogy nem vagyok olyan rossz a főzésben, inkább csak bénának mondanám magam) felfelé vettem az irányt ,hogy neki álljak tanulni. Semmi kedvem hozzá és igazából talán sosincs mióta a családunk darabokra esett, de ezt is meg kell csinálni hogyha az ember egyetemre menne ,és később pedig az álom munkáját végezhesse. Nekem minden vágyam ,hogy gyerekekkel foglalkozhassak. A gyerekek még olyan gondatlanok és hisznek az álmaikban, teli vannak boldogsággal és bátorsággal. Talán emiatt szeretnék köztük lenni ,hogy én is boldog lehessek velük egy kis időre.
A kis gondolat menetemből az ajtó nyikorgó hangja szakítása zökkentett ki.
-Anya! Hogy-hogy már is itthon vagy?-néztem rá. -Mr.Anderson le tudott váltani így kicsit hamarabb eltudtam jönni és gondoltam meglepem a lányom egy finom vacsorával. Na mit szólsz?
-Hogy mit szólok???Azt ,hogy irány enni!-kiáltottam el magam.
Sajnos anya munkája miatt ritkán engedhettük meg ,hogy együtt tudjunk enni. Ezért voltak olyan különlegesek ezek az alkalmak. Ilyenkor álltalában mindent megbeszéltünk suli,barátok,munka és az éppen aktuális pletykákat. Nem szerettem más emberek életét firtatni de anyával mégis szerettem az ilyeneket.
-És egyébként nem halottál róla esetleg ,hogy új szomszéd költözik a mögöttünk álló házba?-kérdeztem. -De rémlik valami,mintha Róza néni említett volna valami ilyesmit...de igazából nem nagyon figyeltem rá.-mondta. -Hát nem csodálkozom. Az a nő egy agyrém.-nevettem és anya is hangos kacagásban tört ki.
A jó kedvünk a csengő zaja szakította félbe. Anya felállt ,hogy kinyissa az ajtót ,addig pedig én úgy döntöttem ,hogy le pakolom az asztalt. Némi nevetés kiséretével neki is láttam. Egyszer csak közeledő lépéseket halottam és anyám illedelmes hangja kísérte azt.
-Igazán nem szeretnék zavarni.-halottam meg egy ismeretlen férfi hangot.
oooh de ,hogy még mennyire zavar! Megszakította az egyetlen idilli estém anyával. Meg amúgy is miért jön ide egy idegen srác este fél 9-kor?
-Dehogy zavarsz kedvesem.-válaszolt neki anya. Legszívesebben feléjük fordultam volna és a fiú szemeibe mondani ,hogy menjen el.
-Skyler ide fordulnál egy percre?-Persze ,hogy ne bármikor.-mondtam kissé cinikusan kiejtve szavaim.
Amikor megláttam ki áll velem szemben még levegőt is elfelejtettem venni. Barna haja kissé kócosan állt feje tetején ,gyönyörű szemei pedig azonnal elraboltak. Te jó Isten miket beszélek?! Nekem most éppen haragudnom kéne!
Bár én sem néztem ki jobban,sőt. Egy régi szürke melegítő szett volt rajtam és a hajam egy laza kontyban állt fejem tetején. Smink sem volt rajtam, sosem szerettem mert olyan maszk érzetet adott. Maximum a suliba egy kis szempillaspirált raktam fel, de itthonra tényleg semmit. Sosem szerettem volna senkinek sem tetszeni de most mégis azt éreztem bárcsak ne így látna a fiú.
-Lando Norris. Szia!-nyújtott kezet. Valahogy most nem kellett mű mosolyt festeni az arcomra. Ez most szívből jött.
-Skyler Jakson!-nyújtottam én is a kezem. Mikor kezeink összeértek olyan volt mintha ezer kis tűvel szúrták volna meg azon a helyen az kezem ahol a bőrünk össze ért.
Ezen a napon égett az emlékezetbe ez a fiú.
REMÉLEM TETSZIK EDDIK A TÖRTÉNET :) §
أنت تقرأ
A szomszédos szerelem -LN4-
قصص الهواةSkyler Jackson egy átlagos gimnazista lány aki éli saját kis unalmas életét.Ám ez egyszer csak megváltozik egy új izgalmas és rejtélyes szomszéd miatt...De ki is ez a szomszéd?És vajon több is lesz köztük ,mint szomszédi kapcsolat? Tiktok:csenge_f1 ...
