A szomszédos szerelem -LN4-

/1.part/

Skyler Jakson 

Hétfő

- Hurráááá egy újabb kínzó hétfői gimis nap! Mi is lehet ennél csodálatosabb....-gondoltam miután kínkeservesen kimásztam az ágyból ,majd a szekrényemhez léptem ,hogy készülődni kezdjek. Időben voltam ugyanis mindig is szerettem megtervezni az életem ,mert azt gondolom még a mai napig is ,hogy az ismeretlenben sokkal könnyebb sötét és mély árkokba bele esni amikből csak nagyon nehéz és sok időbe telik kiszabadulni, és ez ijesztő  számomra. Ijesztő ,hogy nem tudom mit hoz a holnap...

De ez sem volt mindig így. Anyám és Apám válása után lettem ilyen, addig tettem a nagyvilágra és a dolgaim következményeire amiket éppen teszek vagy csinálok. Nem számított mit hoz a holnap csak a jelen létezett számomra. De azóta változtak az idők és változtam én is. Már nem csak az számít amit ma elérek hanem az is ,hogy azt az örömöt amit ezáltal kapok kivel oszthatom meg...És számomra már csak két személy létezik, akivel minden örömöm és titkom megoszthatom. Az egyikük édesanyám akivel nagyon szoros a kapcsolatunk. Együtt nevetünk és együtt sírunk.

A másik személy a legjobb barátnőm April volt. Már Általános óta elválaszthatatlanak vagyunk. Ő segített és meghallgatott mikor szükségem volt rá. Nagyon sokat jelentett amikor akkor sem hagyott magamra amikor anyuék éppen váltak.

-Kicsim fent vagy már?-kiabált anya a földszintről. -Igeeeen!-kiabáltam kicsit hisztérikusan.

Csak ketten élünk ebben az emeletes házban. Csak mi csajok. Ez egy elég csendes környék volt. Nem éppen a buli negyed amit én nem is bántam mert szerettem néha napján egyedül üldögélni ,merengélni vagy éppen olvasni...

Gyorsan fel kaptam magamra egy sötét farmert és egy keki színű kötött pulcsit. Fogat mostam. A hajam pedig egy laza lófarokba kötöttem és egy kis szempillaspirált is felraktam ,hogy azért még se maradjak le a többi lánytól még ha teljesen mások is vagyunk. Vagyis néha nagyon azt érzem. Letrappoltam az emeletről és a konyha felé vettem az irányt ahol Anyu éppen a reggeli kávéját iszogatta.

-Jó reggelt!-mondta anya és én is el mormoltam egy reggelt szerűséget...-Látom ma sem aludt valaki valami jól.-jegyezte meg miközben elraktam a kulacsom és a szendvicseim.- Hát nem igazán..-mondtam. Majd töltöttem egy adag kávét magamnak is.

-Ma mikor érsz haza?-kérdezte.-Nemtudom...ma is 8 órám lesz. De lehet még be szerveznek valami sulis programot pluszban.-feleltem.

-Na de most indulok mert még elkések. Szia Anyaaaa!!-köszöntem el tőle.-Szia kicsim!!-köszönt ő is.

Felvettem a dzsekim és a cipőm ,majd a táskám is a hátamra csaptam. Az őszi idő csípte az arcom de még időben beértem.

§Remélem tetszett az első rész.Már régebben elkezdtem ezt a történetett de nem tetszett az előző koncepció és ezért elölről kezdem írni.Már érettebben tudok írni,és minőségibb történetet irthatok.PUSZI PACSIIII!§