sour [finn wolfhard fanfiction]

4. jealousy, jealousy

"co-comparison is
killing me slowly
i think, i think too much
'bout kids who don't know me
i'm so sick of myself
i'd rather be, rather be
anyone, anyone else
jealousy, jealousy"

~ ☾︎ ⋆ ✯ ⋆ ✹ ~

a kezét nyújtotta aprilnek aki mosolyogva felállt és újra megcsókolta. a különböző érzelmek szinte sorban állva gyülekeztek a fejemben. irigység, szégyen, sajnálat, hiány. mintha nem tudna ennyi információt feldolgozni az agyam. az egész olyan volt mint egy rossz álom. april ott állt egy teljesen másik sráccal és egymás kezét fogták.. ez már csak azért is fura mert soha nem láttam más sráccal magamon kívül. jó végülis még 9.ben mikor aligha ismertem csak párszor átjött skyhoz és néha egy fiú kísérte hozzánk, de ki gondolta volna végül, hogy így végezzük? egy idő után a fiú már nem kísérte többet aprilt, aztán egyszer nyáron 9. és 10. között nagyon lefogyott, elmondása szerint mindentől rájött a hányinger és már semmi étvágya sem volt. ekkor ismertem meg és kezdtünk járni.

a hatalmas sokk után hazaballagtam, otthon már sky és jack várt. ekkor eszembe jutott, hogy ma este még vendégek is jönnek, hogy fogom én kibírni ezt az estét?
-szia finn! -köszöntött sky mikor beléptem az ajtón.
-jaj csá finn, hogy is hívnak szomszéd gyerek vagy ki? -jack a telefonját bámulta és nyilván viccelni akart de nem a legrózsásabb hangulatomban voltam.
-sziasztok! milyen volt az állatkert? -próbáltam leplezni mindent.
-tök jó! jacket leköpte egy láma! -tört ki nevetésben sky.
-NEMIS KÖPÖTT LE SEMMI! -kiabált fel jack, és én csak nevettem.
-és te hogy vagy?
-öhm hát, jól nem jól, de amúgy igazából jól, jaja jól. -hebegtem, habogtam.
-okéé, finn mi történt?
-semmmmi!
-finn tudom hogy viselkedsz mikor valami van!
-jaj sky nincs semmi baj, chill!
-ja ja igaza van jacknek!
-hát jó...

gyors felrohantam a szobámba és bezárkóztam. az ajtó mögött háttal állva előkapartam a táskámból a fényképezőgépet és visszanéztem a képeket. rám tört a sírás. leborultam a földre, de visszatartottam szinte éreztem a fájdalmat a szemeimben, a görcsöt a gyomromban. az egész nem érződött igazinak. miért tette? ilyen egyszerűen átléphető vagyok? olyan érzés volt mintha belém rúgott volna és rám lépett volna. végül megtörtem. sírásban fakadtam ki mintha csak egy patak lennék. felálltam és beledőltem az ágyamba, itattam az egereket igazán férfiasan míg el nem nyomott az álom.

~ ☾︎ ⋆ ☁︎ ⋆ ✰ ⋆ ♫︎ ~

april szemszöge:

cameron hazakísért és aranyos volt, még meg is kérdezte ott maradjon-e velem. nemet mondtam. időre volt szükségem. sok időre. azt ígérte nem fogja senki se megtudni, de ha nemet mondok érzem, sőt tudom, hogy vége a barátságunknak. de milyen már muszájból járni valakivel? bele kell mennem más választásom nincs, különben sikerül az egyetlen jelen pillanatban mellettem álló barátomat is ellöknöm magamtól. de mi lesz ezek után? ez megy örökké majd? vagy valamikor lesz olyan éjszaka mikor csendes pillanataimban nem finn jut eszembe. elalvás közben még mindig úgy érzem mintha mögöttem feküdne es szuszogna, a göndör fürtjei pedig csikiznék a nyakamat.

~ ✰ ⋆ ☕︎ ⋆ ✈︎ ~

finn szemszöge:

miután kidőltem körülbelül este hatkor keltem fel, mikoris eszembe jutott, hogy hoppá nyolcra bizony jönnek vendégek. mikor lementem a nappaliba édesanyám már a vacsorát csinálta. sky és jack fent voltak sky szobájában. hírtelen elkapott a családi idill, minden olyan rendben volt, mindenki mosolygott aligha hiányzott april. bár tudtam ez ma estig tart csak, utána visszatérek hétköznapi megszokott érzelmeimbe. 4 órácskán át tar csak a szabadnapom.

egy óra múlva ide is ért apám kollégája és családja, ekkora már sikerült valamennyire összeszednem magam, felvettem galléros nyakú pulóvert azt az illúziót keltve, hogy törődtem ezzel az egész dologgal annyit, hogy kiöltözzek. a család nem volt nagy, édesapám kollégája a felesége és lányuk. a férfi magas volt, őszes fekete hajjal minimális borostával. világos kék szeme mindenkinek bevonzotta a figyelmét. felesége alacsonyabb szőke vékony nő volt, látszólagosan nem volt sokkal fiatalabb férjénél. a lányuk hosszú koszos szőke hajú, csillogó kék szemeivel elnézve az apjára ütött. elég csinos volt, majdnem egy magasak voltak skyal. egy sötétkék pirosas virág mintás ruha volt rajta. miután mindenki bemutatkozott, csak az általam legvártabb személy nem, mindenki leült vacsorázni. anyukám krémlevest csinált, másodiknak pedig grillezett csirkecombot krumplipürével. a nyolc fős étkező asztalunkat pontosan kitöltöttük. jack és sky egymás mellett én sky mellett ültem, a lány velem szemben foglalt helyet a szülei mellett. a házigazdák az asztal két végében. a hangulat jó volt, a társaság is. ahogy a társalgás kezdetét vette megtudtam, hogy lányt gracenek hívták. igazán passzolt a neve az arcához. vacsora közben többször is magamon éreztem tekintetét, mintha figyelne akárhányszor elnézek. aztán jack valahogy beszélgetésbe elegyedett és közbe jött, jack és sky kapcsolata. aztán valahogy az enyém is..
-és finn neked nincs barátnőd? biztos imádnak a lányok! -szólalt fel grace édesapja, mire felkaptam a fejem és nagyot nyeltem. kétségbeesetten vetettem egy pillantást skyra és jackre aki mindenről tudott, hisz anyáméknak nyilván nem meséltem el, hogy april csak úgy ott hagyott. azt mondtam közös megegyezés végett szakítottunk. mire válaszoltam volna, anyám megtette helyettem is.
-nincs, nemrég szakítottak a barátnőjével! pedig nagyon csábos lány volt.
-ohh értem, hát finn nem csak egy hal van a tengerben! -éreztem, hogy utalt ezzel valakire a szobában.

vacsora után mindenki beszélgetésbe egyeledett a másikkal. sky és jack felmentek. a szüleim és grace szülei az asztalnál beszélgettek. én meg csendben ültem a kanapén a lánnyal málnaszörpöt kortyolgatva és magam elé bámulva.
-és te hanyadikos vagy? -törte meg a csendet, először hallottam meg a hangját, olyan bájos volt.
-végzős. te? -lepleztem mindenem egy poker arccal.
-11.es. -hosszú csend. egyikünk sem mert megszólalni. a szorongásomon túl küzdve magam végül én is kérdeztem.
-és milyen zenéket hallgatsz?
-szeretem a The Beatlest, Queent stb régi rock zenét.
-ez elég érdekes én is pont ilyeneket hallgatok! -fordultam felé meglepődve.
-tényleg? pedig nem is gondoltam volna először, mikor megláttalak.
-de, megmutassam a lemezeim?
-igen!!!

felvittem gracet a szobámba, megmutattam neki pár régi lemezem, meg a gitáraim. meséltem neki a calpurniáról. elmesélte, hogy régen neki is volt egy kisebb bandája mint nekem. meghívtam az egyik novemberi los angelesi koncertünkre, és adtam neki 2 jegyet, hogy elhívja egy barátnőjét ha szeretné. végül elbeszélgettük az időt egészen este 10ig.

-garcee!! gyere megyünk! -szólt fel grace édesanyja melissa.
-megyek! -álltunk fel az ágyamról szinte egyszerre- finn, mennem kell vigyázz magadra! találkozzunk még! -ölelt át majd egy csókott nyomott az arcomra, meggy színű rúzsa nyomot is hagyott.
-várj! a számod, vagy legalább az instád add meg, kérlek! -kiáltottam utána ahogy ment lefelé a lépcsőn.
-instám @gracebradley_25!
-köszönöm!

~ ☾︎ ⋆ ☁︎ ⋆ ☕︎ ⋆ ✍︎ ~