A pályán kívül - Pedri / FC Barcelona ff.

4.fejezet: Az én bosszúm

Másnap az izgatottság már reggel 8-kor kidobott az ágyból. Újabb nap az álomvárosomban. Szinte már filmben éreztem magam. Talán ezért is döntöttem úgy, hogy felrakom a fejhallgatómat és zenével indítom a reggelt. Méghozzá azzal, a Quevedo számmal, amit tegnap Pedri mutatott. Másfél óra múlva edzésre kellett mennem videókat csinálni, így el is kezdtem készülődni. Még az előző lakásomból hoztam át pár tojást, így úgy döntöttem, hogy csinálok egy adag rántottát. Ekkor már felöltözve, kisminkelve álltam a tűzhely felett.

Pontosabban nem is álltam, hanem Taylor Swift: I wish you would című számára ugráltam, énekeltem és éppen a fakanalat használtam mikrofonnak, miközben a fejhallgatóm teljesen kiszűrte a külvilág zajait. Éppen ezért a szívem majdnem kiugrott a helyéről, mikor megfordultam és észrevettem, hogy Pedri és Gavi támasztja az ajtófélfámat. Egyből röhögésben törtek ki, ahogy látták a zavaromat.

-Mióta álltok ott? - kaptam le a fejemről a fejhallgatót felháborodottan, így Taylor Swift egy pillanat alatt elhallgatott.

-Nyugi, csak most jöttünk be. - nevetett Pedri.

-Kopogtunk vagy ötször, de semmi válasz. - tette hozzá Gavi, aki közelebb jött megnézni, hogy mit sütök.

-Ezért úgy gondoltátok, hogy benyittok, és a szívbajt hozzátok rám? - tettem csípőre a kezem.

-Bocsi, megszoktuk hogy mindenkihez átjárkálunk, nem jutott eszünkbe hogy te új vagy itt és lehet nem szeretnéd, ha csak úgy besétálnánk. - váltott komolyabb hangnemre Pedri.

-Nem gáz, csak megijedtem, ennyi az egész. - vontam vállat, majd néztem, ahogy Gavi beleeszik a rántottámba, mintha éppen nem az ingyen reggelijük felé tartanának.

-Valami brutál jó hangod van! - mondta a fiú teli szájjal. - Tisztára mint egy pop énekesnek. Mióta énekelsz?

-Nem is tudom, nagyon régóta.

-Hangszeren is tudsz játszani? - érdeklődött Pedri, miközben kivette Gavi kezéből a villát és rácsapott egyet a felkarjára.

-Igen, zongorán. Talán ez az egyetlen, ami hiányzik Magyarországról. - sóhajtottam.

-A zongorád? - pillantott rám Pedri, én pedig bólintottam.

-Hát tegnap este rendesen elrejtetted előlünk az énektudásod a karaoke-n. - csapott a barátja hátára Gavi, miközben hozzám beszélt. Csak megvontam a vállam.

-Nem akartam felvágni vele. Meg amúgy is a közös táncon volt a hangsúly.

-Még mindig megy ám. - pattant fel Gavi és megmutatta a mozdulatokat, amiket tegnap tanítottam neki, majd csípett még egy darabot a rántottámból. Én csak nevetve figyeltem.

-Nagyon jó vagy Pablo, de szerintem menjünk reggelizni mielőtt felfalod Anna kajáját. - lökdöste ki a folyósóra a barátját Pedri, majd még mielőtt becsukta volna maguk mögött az ajtót, még gyorsan visszaszólt nekem, aki a konyhapult mellett ácsorogtam. - Nézd meg az instádat, mert biztos felrobbant az éjszaka! Edzésen találkozunk! - azzal otthagytak engem és a félig megevett rántottámat. Jegyzet magamnak: máskor nem fogok énekelni reggel, ha azután még szeretnék reggelizni is.

Megfogadtam szembeszomszédom tanácsát, reggeli közben megnyitottam az instagramom, és megdöbbenve konstatáltam, hogy a tegnap délután a Barca oldalára kikerült bemutatkozó videóm óta több mint 15 ezren követtek be, (köztük páran a játékosok közül is), ezzel kevesebb mint egy nap alatt megduplázódott a követőim száma.