Tűzbe vészve//aot ff. //

1.epizód

"Ha a vér festi Shiganshina utcáit"

Shiganshina bukása
845.

A szellő lágy táncot járt a fák leveleivel, keserédes virág illatot szállitott. Olyan megszokott volt már, hisz minden nap ilyen. A madárcsicsergés átlagos volt és a vadludak lassan szálltak a levegőbe ezzel jelezve hogy már nemsokára indulnak vissza hazájukba.

A könyv vékony lapját gyengéden fordítottam át vékony kis ujjaimal és a papír lap átlagosan súrolta bőrömet. A szavakat nehezen olvastam, végülis nem tanitattnak minket. Zőld íriszeim gyorsan futottak végig a betűkön.

Már csak arra eszméltem fel mikor báttyám Eren fogta meg a kezemet és állitott fel, arra utalva hogy lassan indulnunk kéne. Ruhám végét markolásztam és gyűrögettem közbe Eren húzott maga után. Bőre és illata szinte már jellegzetes és mámorító. Zőld szemei a napban meg csillanak mintha csak smaragd gyémánt lenne. Ő a legjobb ember az életembe mégha nem is vagyunk vérszerinti testvérek. Már szinte pár éves korunkban jobban imádtuk egymást bárkinél és bárminél.

Amint a füvet fel váltotta a beton kő máris realizálódott az agyamba, hogy be értünk a városba. A sok gyaloglás miatt már nyügös voltam és fájtak a lábaim. Nem járhattunk messz a főkaputol mivel hallotuk a nyüsgést.
-Jön a felderítő egység.. Vagyis ki nyitják a fő kapukat!- csattant fel hirtelen Eren és már futottunk is le. Amint oda értünk már az emberek semleges arcal vágtattak be lovaikon. Szemeimet mindeggyiken végig futattam viszont egy férfin meg állt a szemem. Sötét haja volt és fiatal ráadásul nagyon szép es férfias vonásai voltak. El mosolyodtam es arcomra egy kis pir szökött. Elkezdtem neki integetni es arcomon a gyermekies mosoly is helyet kapott. A férfi rám vezette acél íriszeit amitől még jobban zavarba jöttem. Nem kellet sok idő és viszonzásul ő is oda intett nekem. Arcom egyre vörösebb lett amit valószínűleg észre is vett viszont én eren pólójába próbáltam egyre pirosabbnál pirosabb arcomat rejteni.

Amint haza értünk le ültünk enni. Nem igazán értem még fel az asztalt ezért fenekem alatt még jó pár könyv pihent és tűrte egyre nehezedő sulyomat. Nem sokat figyeltem csak apám zakójának az ujját szorongattam közben a kanalamra próbáltam az étlelt feltenni. Eren és anya valmin nagyon össze vesztek és Girsha probálta őket csititani. Miután apánk elindult, Eren, Mikasa és én ki mentünk sétálni. Utközben találkoztunk Arminal és le ültünk beszélgetni. A könyvéről beszélt hogy mennyire érdekes viszont valami furcsa volt de nagyon fura.

A kelleténél talán túl nagy volt a csend, túl nagy....