On both sides of the border (A határ két oldalán)

Prológus

- Fiúk, jegyezzék meg, nem barátkozni jöttünk ide! - csattant a Team USA vezetőedzőjének hangja az öltözőben - Kanadaiak... nem bírom őket.
- És ezen kívül bármi probléma?
- Matthews! Most én beszélek. Még két komolyabb ok is van. Elsősorban, hogy Kanadaiak tehát ha összehaverkodtok tuti, hogy ezer kilométerekre laktok egymástól és ebből a szempontból nem vállalok felelősséget a mentális egészségetekért. A fő ok, pedig az, hogy nem barátkozni hanem nyerni jöttünk.
Erre mindeki csak mosolygott... Matthew Tkachuk pedig hűvösen odavetette
- Álmodjon tovább edző, a kanadai csapatnak csak a jobbszélsője egyedül elpusztítja ezt az egész csapatot.

***
Mitch érezte ahogy a combja alá csúsztatott telefonja megrezzen, nem tudta ugyan ki kereste de előre hálás volt neki mert az életét elunta már az eligazítást alatt.
Egy srácot ismert az amerikai csapatból, ő volt az aki kereste.
"Hallod Marns, ki nem találnád mit mondott az edző."
"Előre félek. Mit?" - pötyögi be a választ
"Azt állítja, hogy mi most ide győzni jöttünk."
'' Ez jó. Tetszik. Nem akarlak megbántani de ti azért vagytok itt, hogy mi nyerhessünk."
"Hú de el vagy szállva magadtól Marner... de az a baj, hogy igazad van."
"Tudom"
-Marner! Megtenné, hogy idefigyel! - a kanadai edzőnél kezdett elpattanni a húr...
- Dehogy tenné... egoista majom. - mordul fel az egyik srác
- Hallod befogod vagy elintézzem, hogy ne tudjál pofázni? - fordul felé Mitch
- ELÉG LESZ! Marner, maga elteszi a telefonját és figyel. A meccs után pedig nyugodtan szétverhetitek egymást, de most nem. Most szedjétek össze magatokat és irány a jég.

***
- Kit figyelsz ennyire Matthews? - állt meg Tkachuk Auston mellett aki addigra már hosszú percek óta abbahagyta a bemelegítést és csak bámult a kanadai srácok felé
- Őt. - mutatott egy a többiektől félrevonult srácra - 16-os a száma. Őszintén... szórakoztat amit csinál. Ez már lassan műkorcsolyás kategória. És... amennyit látok belőle... iszonyatosan helyes. - húzza egy apró mosolyra a száját.
- Az. Helyes... nem is kicsit. És baromira irritáló személyiség. Nem sokan kedvelik én mondjuk pont igen.
- Ismered? - kapja felé a tekinetét Auston, ez volt az első pillanat hogy nem a számára ismeretlen srácot figyelte
- Aha. Mitchell Marner. London Knights játékos ő is.
- És... milyen? - ő maga sem tudta mondjuk, hogy mire kíváncsi róla... leginkább mindenre.
- Hát Aus' félj... ha ellene kell játszanod akkor minden tudásod szedd össze.
- Jó?
- Fantasztikus. Látom a jégen nap mint nap és tényleg hihetetlenül jó. Nehezemre esik beismerni de jobb mint én. Igen tudom, hogy nem csak ez érdekel. - neveti el magát - Irritáló... baromi irritáló. Úgy van vele, hogy jobb mindenkinél és ennek hangod is ad. Könnyen és könyörtelenül kritizál. Na meg az az egó... gondolj bele, helyes és tehetséges. Úgy buknak rá a lányok mint sas a dögre. Amelyik el jut odáig, hogy méghúzza az azt mondja ott is jó.
- Ez a részlet nem igazán érdekelt. - neveti el magát Auston
- De. Érdekelt, tudom, hogy érdekelt... látom, hogy nézel rá.
- Fhú... bazd meg magad Tkachuk. - vágja nyakon továbbra is nevetve Auston majd otthagyja.

***
After the game
***

Mitch érezte valakinek az égető tekinetét a tarkóján ahogy visszamentek az öltözőbe de nem volt benne biztos, hogy az amerikai srác bámulja vagy a védőjük amelyiket kiosztotta pár napja, esetleg az edző aki már a meccs alatt burkoltan jelezte felé, hogy átvágja a torkát ha innen kimentek.
- Marner. - aha, ez a védő lesz
Mitch szokásosan csak félig fordult hátra ám így is erősen csattant az arcába a srác ökle és kezdett patakzani az orrából a vér
- Mi a f... legalább akkor törted volna el rendesen. - elkapta a srác mezét és  izomból lefejelte majd hagyta ernyedten kihullani a kezéből - Na, így kell ezt. - dörzsöli meg a homlokát aztán leül és egy zsepivel próbálta tompítani az orra vérzését
- Marner! - vágja be maga után az ajtót az edző
- Van itt bárki aki a teljes nevem is tudja? - neveti el magát... majd nyúlhatott egy újabb adag papírzsebkendő után mert ezt követően  az orra alatt (is) felszakadt bőr tovább szakad a szájáig
- Mitchell Marner... ha így jobban tetszik, még egy ilyen játék és ha rajtam múlik maga soha többet nem hordja a nemzeti csapat mezét.
- Mert? - érdeklődik... de csak úgy félvállról
- Mert? MERT? HÁT MÉGIS MI A FRANCOT MŰVELT OTT KINT!
- Amennyire emlékszem nyertem egy meccset. ‐ vonja meg a vállát
- Huhh... ne húzzon fel Marner, ne húzzon fel! Igen nyert... de azt tudja, hogy ez egy csapatsport? Hogy vannak a jégen magukon csatárokon kívül, védők is? EZ ELJUTOTT A TUDATÁIG MARNER? - csap az ajtóra, és bár senki sem látta de erre az ajtócsapásra Mitch egy pillanatra megremegett
- Eljutott... a London Knightsnál is vannak védők. Csak velük lehet is játszani.

***
- Matthews...
- Már megint mit akarsz Tkachuk...
- Semmit csak, ha legközelebb Kanada ellen játszunk jó lenne ha kevésbé kapcsolódnál rá Mitchellre.
- Nem akartam na... csak... furcsa volt.
- Mi? - fordul felé - Magyarázd már el kérlek...
- Ahogy elkezdődött a meccs már nem akartam foglalkozni vele de egész egyszerűen... valahogy éreztem őt, hogy úgy mondjam. Nem azt mondom, hogy tudtam hanem sokkal inkább éreztem, hogy mikor hol lesz, mit és, hogy fog csinálni. Láttam magam előtt az ütései vonalát mikor még csak emelte a botot.
- Ilyen gyorsan beleszerettél?
- Hogy te mekkora idióta vagy... ez nem szerelem... ez... nem tudom mi. Kémia.
- Az egy tantárgy. Bár amennyire elvörösödött mikor kezét fogtál vele lehet tényleg van köztetek valami kémiai folyamat. Őt ismerve szublimáció.
- Tkachuk... most tényleg küldjelek vissza anyádba? - húzza be Auston a cipzárt a táskáján
- Nyugodtan. - veregeti meg a vállát

***
Auston's pov:
Nem tudtam aludni, annak ellenére sem, hogy éreztem magamon az ólmos fáradságot. Kimentem a szálloda folyosójára... és milyen jól tettem.
Lassan sétált egyik ajtótól a másikig és összehúzott szemöldökkel tanulmányozta a szobaszámokat.
Mez volt rajta, aminek a hátán ott virított a felirat... Marner. A saját mezében alszik... milyen kis egoista.
Mondjuk én is a mezemben alszom.
Odalépek mögé és a vállára teszem a kezem mire összerezzen és felém fordul.