Vigyázz, kész WEASLEY!

Egyiptom

A repülő út hosszú volt, fárasztó és unalmas. Főleg mivel a mellettem ülő vörös a vállamon aludt szinte végig... lehet mégis kellett volna neki az a kávé.
A másik baj meg Petra volt.
Petra a másik sorban de mellettem foglalt helyet míg mellette Ginny és Heromione ült.
Fred mellett persze George volt viszont Harry, Ron és Lee a gép másik végében kaptak helyet. Harry remélem tudja, hogy mit is kell majd csinálnia...
Visszatérve a problémához.
Még soha nem ült repülőn ezért be volt pánikolva és kezeit erősen szorította a szék szélének.

- Nem lesz semmi Petra - nyugtatta őt Ginny, mivel Ginny az ablaknál ült Hermione középen Petra pedig legbelül így a vörös lánynak át kellett hajolnia kócos hajú barátnőnkön, hogy hallani tudja őt a bepánikolt lány

- De mi van akkor ha történik valami, és, és - kezdett el újra dadogni és nyávogni viszont a mellettem ülő Fred ezt megelégelte és fáradtan az orrnyergére nyúlt

- Ha lezuhanunk akkor az sem fog megmenteni, hogy ha görcsösen fogod azt az ülést se az, hogy nem hagysz engem pihenni - morogta a lánynak, Fred középen ült én pedig a belső résznél akárcsak Petra. George amint meghallotta ezt, ahogy Fred morog halkan felnevetett én viszont kicsit dühösen néztem a csukott szemű fiúra így nem látta arckifejezésem

- Mi?! Blanka?? Le fogunk zuhanni?? - sikkantott fel a lány. Itt már Hermione és megelégelte a dolgot

- Petra nem fogunk lezuhanni. Biztosan meg vannak ezek építve. Nem lesz semmi - magyarázta tagoltan a lánynak

- Bárcsak itt lenne Malfoy - motyogta a lány de a Malfoy és a Draco nevekre a baráti körünk hallása kimondottan érzékeny így a sor másik végén ülő George is hallotta azt

- Az kéne még ide a nyakamba nekem - hajolt át Fred és rajtam keresztül.

Erre Petra nem mondott semmit mert a géppel a pilóta elindult a kifutó felé így komótosan elgurulva odáig. De Petrának ez elég volt ahhoz, hogy a fejét és egész testét a széknek szorítsa és becsukja a szemét.

- Petra még csak a kifutó felé gurulunk- magyaráztam a lánynak monoton hangon

- Jaaah - itt kinyitotta a szemét és körbenézett

- Jézusom - fogta a fejét George ez miatt

- Tudom... tudom - bólogattam együttérzően amin Ginny halkan felkuncogott Petra pedig egy sértődött fejet produkált

- Na most, na most fogunk felszállni - néztem ki az ablakon mert éreztem ahogy a gép egyre csak gyorsul, ez a kedvenc részem az egészben, a gyorsulás és a felszállás, utána majdnem egy egész nappalos repülő út vár ránk de akkor már lássunk bele valami szépet is.

*

Mikor este kilenckor megérkeztünk az egyiptomi reptérre már indultunk is kézipoggyászainkkal a nagy bőröndökért.
Az ovális kör alakú fém szerkezet felé indultunk várva a bőröndeinkre, hogy kiadja őket a gép és a többi idegen bőrönd mellett és mellől kiemeljük azt.
Fred és az én bőröndöm fekete és rá van ragasztva egy Roxfortos embléma szóval fel fogjuk ismerni azt.

- A ketteshez gyertek - intettem a többieknek ugyanis három ilyen bőröndlerakó szerkezet volt de a mi kártyáinkon a kettes állt

- Látod nem is volt olyan szörnyű - csapkodta vállon Petrát George

- Csoda, hogy még élünk - szólalt fel Fred

- Miért? - kérdeztem

- Állítólag az egyik meghajtó leállt... még jó, hogy dupla van - ingatta fejét majd Petrára nézett