Vigyázz, kész WEASLEY!

Odú

Mrs. Weasley szinte a csontjaim roppanásáig szorongatott majd boldog mosolyával nézett engem.

- Blanka drágám, remélem jó volt az út - fogta a kezem Mrs. Weasley

- Igen - bólintottam mosolyogva - ami azt illeti tényleg elég jó volt - pillantottam Charlie irányába amire Mrs. Weasley fiát is megszorongatta

- Jaaj te is úgy hiányoztál - dőlöngélt jobbra-balra a nő fiával a karjai közt majd mikor elengedte a Charlie háta mögött lévő bőröndökre nézett amelyek most a szobáinkba indultak - Nem került sokba a taxi ugye? - jutott eszébe

Erre Charlie lopva rám nézett de mikor látta, hogy a nevető görcs szélén állok tarkójára nyúlt és könyörgő mosollyal nézett anyjára de még mielőtt bármit is tehettem volna két kéz a derekamra szorított és valaki megforgatott a levegőben majd szoros ölelésbe húzott, nem kellett pár másodperc míg rá nem jöttem, hogy két ember folytogat jelen pillanatban

- George, Fred - engedtem el őket

- Már hiányoltál minket mi? - nézett rám féloldalas mosollyal George

- Természetesen - hajoltam csípőre tett kezekkel előrébb játékosan majd meghallottam Fred hangját a hátam mögül

- Kedvesem megint el kell, hogy mondjam, hogy ha ez a bagoly csak fele akkora tudással is rendelkezik, mint amekkora szeme van akkor van egy kalitkába zárt Alber Einstein-ed - jegyezte meg szórakozottan a gyömbér hajú fiú majd a fejem búbját használta volna könyöktámasznak

- Tudod, hogy ki az ? - sétált le megjátszott arroganciával a lépcsőn Hermione

- Hermione - ugrottam a lány nyakába amire ő is szorosan vissza ölelt ezzel Fred elvesztve egyensúlyát és kissé előre bukva nézett a most érkező Hermione-ra.
A lány éppen, hogy elengedett Ron lépkedett le a lépcsőn álmos szemekkel

- Mi történt? - nézett körül mielőtt még észre vett volna

- Én történtem Ron - álltam ki Hermione takarásából amire Ron meglepetten de egyben boldogan kezdte dörzsölgetni álmos szemeit majd mikor realizálta, hogy nem csak álmodik nagy mosoly hagyta el ajkait és ő is megölelt

- Rég láttalak - mondta majd Hermione mellé állt

- Négy napja... - dünnyögtem amire a körülöttem lévő emberek nevetni kezdtek Ron zavartságán

- Jó teljesen mindegy - legyintett - még korán van - panaszkodott amire az órára pillantottam

- Ron - szólítottam meg - délután egy óra van kereken - magyaráztam majd végül elnevettem magam.

Nem sok idő telt el és egy kart éreztem ahogy átkarolja a nyakamat, éppen már fordítottam volna a tekintetem a mellettem lévő test irányába de nem kellett erőlködnöm ugyanis az emberünk már éppen elég közel hajolt hozzám. Megláttam kacéran vigyorgó száját amiről egyből rájöttem, hogy ez Fred lesz majd mikor a szemébe néztem láttam benne azt a boldog csínytevő csillogást. Pár másodperc volt az egész de számomra lelassult az idő viszont amint Fred megszólalt minden vissza is tért eredeti körforgásába.

- Nem érdekelne pár kísérlet? - kérdezte játékosan amire nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak de amint megszólaltam volna George is ugyan így felémhajolt és folytatta

- Az ideiek elég jól sikerültek - mondta amire zavartan bólintottam és próbáltam nem beégni a barátaim előtt ami azt jelentette, hogy nem elesni egy lépcsőfokban se és vagy nem bemenni egyik szobába se ahova nem kéne, miközben sétáltunk próbáltam memorizálni a zavaros kis házat, hogy véletlenül se éljek meg kínos pillanatokat. Eléggé kívülállónak éreztem magam amit az ikrek észre is vettek.