I Miss you TodoBaku

5

-Miről beszélsz?-Néztem bátyám irányába.

-Csak menj be a kórházba. -Csukta rám az ajtót.

Ha nem megyek most be, lehet soha többé nem hallom ahogy szíve, hol lassan, hol gyorsan dobban.

Másodpercek alatt öltöztem fel, kapcsoltam zenét, s indultam el deszkámal előre.

A kórházig meg sem állva.

Egy sóhaj kíséretében, ki kapcsoltam a zenét, s be léptem.

-Todoroki-san! Bakugou-kun, ébren van!-Szólt az orvos felém, minden köszönés nélkül.

Úgy éreztem bármelyik pillanatban ki ugorhat a szívem a helyéről.

Kezem a kilincsen tartottam, majd beléptem.

-Katsuki..- Ott feküdt, s engem nézett.

-Shoto, kérlek most hallgass végig. -Szólt hallkan, nehezen beszélt, s nehezen vette a levegőt.

Leültem mellé, s gyengéden megfogtam a kezét. Ezzel jelezve, mondja nyugodtan.

-Veled élhettem le az életem, ennél többet nem is kérhettem volna, bár el mehettem volna veled a bálba. Történjen bármi, mindig itt leszek neked. -Erőtlenül bököt mutató ujjával szívem felé, míg másik kezével ujjam simitották.

Szemeim könnyektől csillantak, ahogy szerelmem néztem, ki ajkát ismét szóra nyitotta.

-Ne sírj, ha el is megyek, valahol mindig veled leszek, felemás.. Szeretlek.. -Könnyeim utat törtek maguknak, fogtam a kezét, s őt néztem, őt kinek lassul légzése, majd szivének dobbanása, megszűnik.

-Katsuki.. -Kezét megszoritottam, nem jött válasz, a gép csak sípolt.

Ez a hang, ahogy megszűnt minden élet jele, örökké a fejembe éget.

-Részvétem Todoroki-san, azt hittem jó hírrel szolgálhatok végre.. -Szólt hallkan az orvos.

Katsuki, hé...

Hiába szorítottam kezét, nem jött válasz.

Nem, ez nem ér.

A levegő egyszerűen megszűnt létezni, s többé már Katsuki-t sem láttam, csak sötétséget.

Nem érzek mást, mintsem egy hatalmas űrt a mellkasomban, s óriási fájdalmat.

-ENGEDJEN MÁR BE, TOUYA TODOROKI VAGYOK A BÁTYJA! AZONNAL ENGEDJEN BE!-Valaki kiállt.

Várjunk,Touya?

Hiába próbáltam szemem kinyitni nem tudtam, helyette ismét óriási fájdalmat éreztem a mellkasomban.

A szívem szakad meg, ugye csak egy rossz álom volt? Ugye?

-Oi bátyó, ugye csak álmodtam?-Csukott szemmel, s reszkető hangon szóltam, tudom hogy valahol itt van, s ő elmondja az igazat.

-Öcsi, én úgy sajnálom.. -Hangja rekedt volt, éreztem meleg kezét,ahogy az enyémhez ér.

-Nem, nem mehetett el! Szükségem van rá, még csak el búcsúzni sem tudtam! Nem, nem! Élnie kell, Katsuki, gyerünk tudom hogy valahol itt vagy és ez az egész csak vicc! -Ültem fel, immár nyitott szemmel.

Ekkor Fuyumi ölelt magához.

-Úgy sajnálom Shoto.. -Szólt hallkan, sírva nővérem.

-Fuyumi, ne engedd el menni Katsuki-t.. a -Sírtam, jobban mint egy kis gyerek.

-Én annyira sajnálom!-Sírt tovább nővérem.

Szédülve, ki másztam s rohanni kezdtem.

Remegő kezekkel nyitottam be abba a szobába, de már nem volt ott.

Nem, nem nem!

Bakugou Katsuki, itt vagy! Tudom hogy itt vagy.

Nem hagytál el, nem tehetted ezt.

Te ennél erősebb vagy!

Az ajtó előtt estem össze, remegő lábaim eddig bírtak tartani.

S reszkető szívem eddig bírta ki, keserves zokogásba kezdtem.

Nélküled minden értelmét vesztette...