mindannyian halottak vagyunk

33.rész

-Ari.. nyugodj meg.-mondta Jung-su miközben átölelt-

So-jut megtámadták a zombik de leteperte őket, Su-hyeok és Cheong-san visszaszaladt segíteni neki.

-Nam úr!-szaladt oda Su-hyeok és felsegítette-

So-ju felkelt, és elkezdtek futni Su-hyeokkal és Cheong-sannal kifelé, de ahogy So-ju jött volna becsukta a kaput.

-Apa! ne csináld!-futott oda On-jo és a kerítésen kívül megfogta So-ju kezét-

On-jo So-ju kezére nézett és harapásnyom látszódott a kezén..

-On-jo.. menned kell..-mondta So-ju-

So-ju látta hogy oldalról futnak felénk a zombik.

-futás, induljatok!-mondta So-ju-

-indulj! indulj!-kiabált So-ju-

On-jo rázta a fejét.

-indulj!-kiabálta So-ju de nekiugrottak a zombik-

On-jo elkezdett hátrálni.

-indulj.. On-jo.-mondta So-ju-

megfogtam On-jo kezét és elkezdtünk menni a dombon fel, majd az építkezéshez értünk ahogy So-ju is mondta.

beszaladtunk az épületbe, de jöttek utánunk a zombik.

-ne!-kiabált fel Nam-ra, majd hirtelen mindenki megállt-

-itt vannak,  fel! menjünk fel!-kiabálta Nam-ra-

majd a zombik kirohantak a szobákból.

-gyorsan srácok!-kiabált Su-hyeok-

feljutottunk az emeletre, de nem tudtuk hova menjünk.

-most merre?-kérdezte Dae-su-

-erre gyertek!-kiabált Nam-ra-

volt egy ablak ami le volt takarva, de volt építve egy kicsi párkány és pár létra is volt ott.

-gyorsan, gyerünk másszatok! -mondtam-

mindenki átmászott, és le is ültünk pihenni.

-óvatosan, vigyázzatok.-mondta Su-hyeok-

-shh, halkan, egy szót se.-mondta Nam-ra-

On-jo sírt.. és felkapott egy vasrudat.

én megfogtam a kezét és próbáltam kivenni a kezéből.

Cheong-san odajött és kivette a kezéből és eldobta, Ha-ri pedig próbálta vígasztalni On-jot és befogta a száját.. mert a zombik meghallhatnak.

Ha-ri is sírt.. Cheong-sanra nézett és vonogatta a fejét.

On-jo lassan megnyugodott, de Ha-ri ott ült mellette.

-semmi baj On-jo.-mondtam és magamhoz öleltem-

-egy kis idő múlva-

beszélgettünk mindenféle dologról, On-jo mellett ültem, volt mellettem egy kicsi hely és Cheong-san odaült mellém.

-minden rendben?-kérdezte Cheong-san-

-ezt nem tőlem kéne kérdezned, On-jotól kéne most kérdezni.. annyira sajnálom őt, So-ju nekem olyan volt mintha a vérbeli apukám lett volna de On-jonak sokkal nagyobb fájdalma van mint nekem.-mondtam-