A férjem vagy a szeretőm?!

Második fejezet

Meg mutatta a házvezető melyik lesz a mi szobánk. Nem elég hogy hozzá kellett mennem de még vele kell aludjak is. Le dőltem az ágyra. Meg fullaszt ez a ruha. Már vagy ezerszer meg bántam, hogy bele mentem. Undorodok az ilyesmiktől. Hogy csináljam én ezt végig? Fogalmam nincs. Még csak 21 vagyok és keresztbe törték az álmaim. A szép éveim tönkre mennek az a nyomorult miatt. Csak erre tudtam gondolni míg egy kopogás meg nem zavart ebben.

- Igen? Ültem fel az ágyon. Ki nyílt az ajtó majd a ház vezető azt hiszem a neve Ms. Pelin be tolta az a nyomorultat.

- Elnézést asszonyom, hogy zavarom de muszáj volt segítenem Alejandro úrfinak fel jönni. Tolta be a férfit aki csak rángót és nyáladzót mint mindig.

- Semmi baj. Vettem elő legkedvesebb mosolyom amit mindig nehezen erőltetek az arcomra.

- Itt hagyhatom önnel? Kérdezte a nő. Francokat!

- Persze hisz ő a férjem mától az én felelősségem gondoskodni róla. Mondtam továbbra is mosolyt erőltetve.

- Rendben asszonyom ha bármire szüksége van hívjon! Ment ki a szobából a nő. Fel sóhajtottam amit ki ment. Nehéz ezt az örülök ennek szerepet játszani. Arra a szörnyre néztem aki bámult rám egy folytában.

- Mit bámulsz rondaság? -Hányok még a látványodtól is! -Ne hidd, hogy a drága kis kedves feleséged leszek! Vágtam hozzá de ő csak továbbra is bámult. Fel álltam majd fogtam és a sarok felé fordítódtam.

- Sokkal jobb! -Maradj ott megyek le zuhanyzok. -Bár úgy se tudsz sehova se menni! Indultam meg a fürdőszobába. Életembe nem láttam még ilyen nagy fürdőszobát mint most. Legalább van jó oldala ennek a házasságnak.

Miután le zuhanyoztam fel vettem egy hálóinget és be mentem a szobába. Remek ott volt ahol hagytam őt.

- Légy jó fiú és maradj is ott! -Jó? Sétáltam az ágyhoz majd le ültem rá. -Bár biztos úgy se értsz engem. Takaróztam be majd le kapcsoltam a villanyt. Nem sokára el is aludtam.

A nap fénye ébresztet fel. Nagyokat nyújtózkodva ültem fel az ágyon. Sarokra néztem ahol hagytam őt de már nem volt ott. Ijedten ugrottam ki szinte az ágyból magamra kapva kötősöm. Majd le siettem. Az étkezőbe torpantam már mindenki az asztalnál ült és reggelizett. Az összes tekintet rám szegeződőt.

- Jó reggelt! Ültem le én is az asztalhoz zavarodottságomba. Már ott volt az a szörny is mellé ültem le. A többiek pedig folytatták az evést.

- Helen drága lennél olyan kedves és segítenél Alejandronak enni? -Sürgős dolgom van! Állt fel az asztaltól Mrs. Gorman.

- Persze ez nem kérdés! Miért pont én? Fúj! Hányingerem lesz ha nekem kell ezt csinálni. Anyumra néztem aki csak bólintót majd tovább mosolygót. Kezembe vettem a kanalat majd a pépes kajába helyeztem ki emelve egy kanálnyi levest. Ha lehetett annak hívni. Majd a szájához emeltem.

- Gyerünk nyisd ki drágám! Erőltetem arcomra ismét egy mosolyt. Lassan ki nyitotta száját én pedig jó feleség módjára el kezdtem etetni.

- Be kell menjek a kórházba! -Legyetek jók gyerekek! Állt fel mosolyt intve felénk Mr. Gorman majd felállt az asztaltól. Amint el tűnt a láthatáról a tányérba helyeztem a kanalat fel sóhajtva.

- Anyu én ezt nem bírom tovább! Meredtem anyámra mérgesen reggelim piszkálva.

- Nem olyan rossz az életnek ez az oldala kicsim! Állt fel anyám majd mellém sétált és hajam piszkálta.

- Undorodok ettől! Határozottan jelentetem ki ekkor bele markolt a hajamba és erősen húzta.

- Ne merd el szúrni nekem! Szúrt át szemével. Majd engedett a húzáson. -Menj öltözz fel szépen! Simogatta meg a hajam. Majd ahhoz a rondasághoz lépet és rá öntötte a levest mintha véletlen lenne.