Vigyázz, kész WEASLEY!

Utazás

A szünidő kezdete elég furcsa volt számomra, ugyanis még soha nem tartózkodtam ennyi ideig sehol. Egyszer tizennégy évesen ott aludtam régi barátnőmnél és két teljes napot ott voltunk náluk de ez mégis más.
Hiszen a Weasley családdal leszek az egész szünidő alatt Hermione társaságában na meg persze a Weasley család tagjaival.
Mrs. Weasley nem győzte mondani, hogy hívjam csak Molly-nak ami elég jól oldotta a bennem lappangó feszültséget.
A szüleimtől elég nehéz volt kikönyörögni, hogy maradhassak főleg az öcsém goromba kommentárjai miatt.
Mint például:

-  Csak pasizni megy

Vagy amikor például az irigység tört rá mindig azt mondta, hogy :

- És én meg itt fogok rohadni egész nyáron - ezekkel a kedves megszólalásaival próbált engem otthon tartani, viszont mikor anya megismerte jobban Mrs. Weasley-t nem csak, hogy probléma nélkül elengedett de még az öcsémet is próbálta velem elvitetni amire Mrs. Weasley tisztán emlékszem, hogy kicsit felfelé görbült a szája széle örömében de mikor rám pillantott és látta ahogy a háttérben kétségbeesetten nemlegesen rázom a fejem egyből válaszolt is és nemet mondott azzal az indokkal, hogy örülne ha jönne az öcsém is de sajnos nincs elegendő hely én is épp, hogy beférek. Na abban a pillanatban döntöttem úgy, hogy
Mrs. Weasley gyengén megfogalmazva is egyik kedvenc emberemmé vált.

Mugliként próbálták tituálni magukat ezért miután úgy érezte Mrs. Weasley, hogy elég jóban van a családunkkal sok-sok kínos beszélgetés és bemutatkozás után elég lesz ha egyik fiát küldi értem, Ron leveléből idézve mugli taxival, és az a fiú nem más volt, mint Charlie Weasley. Mindig is megakartam ismerni a híres sárkány idomítót akit Ron csak úgy emleget mindig, hogy "Charlie báttyám" így mikor megláttam az autót a házunk előtt szóltam édesanyámnak, hogy itt az ideje elköszönni.

- Majd azért mi is meglátogatunk néha- mondta anya miközben fehér Adidas cipőmet kötöttem újra. Mikor felálltam kissé bő koptatott színű világoskékes rövid farmeromat feljebb húztam így a combközépig érő nadrág szára megemelkedett kicsit de nyomban vissza is csúszott mikor megigazítottam kissé már viseltes fehér trikómat és a nadrág zsebéig érő anyagot szépen elengedve léptem baglyomhoz Gülühöz.
Gülü egy pamatos füleskuvik imádni való kis állat.
Ezt követően kiléptem az ajtón lefutottam a háromfokos betonlépcsőnkön át a kis járdaúton miközben a bőröndöm hangosan gördült át a felforrósodott betonon és résein miközben édesanyám nyugodt léptekkel ezer vattos mosollyal sétált mögöttem mostanra már át a murván ahol kis segítséget kellett kérjek Gülü cipelésével kapcsolatban, majd mikor a régi enyhén korhadt barna fakapuhoz értem szinte kirántottam azt, amit a kapu fülkeserítő nyekergéssel nyugtázott míg a postaláda ami eddig is a festéket potyogtatta magáról csak halkan csapódott egyet mikor gyenge ajtaja megnyílt a lendület miatt.

Egy magas vörös felnyírt hajú fiú lépett elém és kivette a kezemből bőröndömet majd betette a csomagtartóba. Mikor felnyitotta az autó hátsóját azt véltem felfedezni, hogy ő is most utazhat haza mert bőröndje mostanra az enyém alatt pihent. Ezzel a lendülettel én elkértem édesanyámtól Gülüt és a kezemben tartva álltam Charlie oldalára sréhen szembe vele szeplős arcát pásztázva míg anyával fogott kezet.

- Charlie - mutatkozott be széles mosollyal amit anya szintén viszonzott

- Gitta - mondta becenevét amin varázsló/boszorkány barátai szólítják őt

- Örülök a találkozásnak - mosolygott a fiú de nem sok kellett, hogy észre vegye anya kissé aggódó és szomorú arckifejezését - nem kell aggódnia, én és a testvéreim is vigyázni fogunk a lányára! - jelentette ki méltóságteljesen