A férjem vagy a szeretőm?!

Első fejezet

 A nevem Helen Mallory és napjainkba jelenleg Hollywood egyik legsikeresebb énekesnője vagyok. Hadd meséljek az életemről kicsit, hogy meg ismerjetek. Jelenleg Henry Daviessal járok aki az egyik legtehetségesebb színész. Tökéletes pár vagyunk. De van egy titkom amit csak a hozzám közel állok tudnak. És igen Henry a szeretőm csak, hogy tisztázzam. A férjem nem más mint Alejandro Gorman már 7 éve, hogy hozzá mentem az esküvő után pedig le lépet. Nem illetünk össze én szép voltam ő egy szörny de majd megéritek minek mondom. Örültem, hogy nem látom. Addig a bizonyos napig! Míg vissza nem tért. Most épp két tűz közé szorultam. Egyik oldalon egy színész Henry Davies a másikon pedig egy gazdag sebész Alejandro Gorman. De kezdjük talán a történet elején.

Egyesült Államok/Hollywood, 7 évvel korábban

– Anya én nem fogok hozzá menni! Veszekedtem tovább anyummal. Ekkor le kevert nekem egy pofont.

– Nem fogok tovább ebben a nyomorban élni! -Most szépen fogod magad fel veszed a legszebb ruhádat ki sminkeled magad és találkozunk a lehető belli férjeddel! -Világos voltam? Láttam rajta mennyire dühös. Szükségünk van a pénzre. Nagyon kicsit voltam mikor apum el hagyta anyut nélkülözni kellett értem aminek megfizetem az árát.

– Igen anyám! Vette a szobám fele az irányt le sütőt szemekkel. Az álmom, hogy egyszer elismert énekesnő legyek. De anyám álma az hogy egy gazdag orvos felesége legyek és eddig nyerésre áll.

Nem ellenkezhetek vele nem harcolhatok mert akkor megüt talán ennél többre is képes. Nagyon sokat fenyegetett már azzal, hogy megöl ha nem azt teszem amit akar. Ki sminkeltem magam majd fel vettem egy világos kék ruhát ami tökéltessen állt az alakomhoz. Mikor ki értünk anyuval a házból már egy autó várt ránk drága kocsinak tűnt. Egy öt csillagos étteremhez vitt minket amelyik a legnépszerűbb volt itt.

– Látod milyen étterembe foglaltak aszalt? -Kár lenne el szalasztani ezt az esélyt! Karolt át anyum egy nagy mosollyal az arcán mikor be léptünk az étterembe.

– Jó estét, mibe segíthetek? Mosolygót ránk a pincér lány.

– Mr. Gorman vár minket. Anyám magához hűen játszotta „fontos" ember vagyok szerepét.

– Kérem fáradjanak utánam! Indult el a VIP részleg felé a nő. Mi pedig utána. Megállt a 304-es ajtó előtt majd kopogót és be nyitott.

– Itt vannak a vendégei Mr. Gorman!

– Köszönöm Nesi! -Kérem üljenek le! Mosolygót ránk a férfi. Mellette rögtön ült egy gyönyörű nő biztos a felesége. Leültünk a házaspárral szembe.

– Nagyon hálás vagyok ezért a találkozóért Mr. Gorman. Mosolygót szüntelenül az anyám. Én is próbáltam egy kin mosolyt erőltetni arcomra.

– Ugyan már nem kell magázódni hívj Alexandernek. Mondta a férfi. -Hadd mutassam be a feleségemet Ambert. Fogta meg a mellette ülő nő kezét.

– Örvendek Amber Gorman! Nyújtott kezét a nő.

– Margaret Mallory! Mutatkozót be anyám először neki majd utána én is.

– Helen Mallory!

– Te tényleg nagyon szép lány vagy. Mosolygót rám a nő kedvesen.

– Köszönöm!

Sokat beszegetünk a házaspárral szinte egész este nagyon jól éreztük magunkat. Ekkor be nyitott egy öltönyös férfi.

– Uram, Alejandro úrfi itt van. Szólalt meg a jóképű férfi. Vajon milyen lehet? Biztos jóképű ha már gazdag. Annyit tudok csak róla, hogy Alejandro Gorman a neve és hogy 24 éves. Több semmit se.

– Hozd be kérlek! Mondta a férfinak Alexander. Ekkor a férfi ki ment majd be tolt egy kerekes székest alig mozgó férfit. Haja és szakálla volt és reszketett. Most komoly egy beteghez akarnak hozzá adni?! Oda tolt a férfi a két szülőhöz ezt az akármit nem is lehet embernek hívni olyan mint egy ronda szörny. Kínomba anyámra néztem aki megbökőt, hogy ne nézek rá.

– Milyen helyes fiú! Mosolygót anyám rá a fiúra.

– Köszönjük a kedves szavakat. Simogatta meg az anya a fiú arcát. Majd el kezdte etetni szinte ki folyt az étel a szájából. Undorító. Menekülni akartam volna onnan de nem tehetem.

– Akkor térjünk a szerződésre, 8 évről volt szó! 8 mi a?! Nem biztos! Tiltakozni akartam de anyám közbe szólt.

– Hol írjunk alá? Ekkor a férfi elő vette a papírokat és elém tette.

– Itt! Mutatót oda ahol a nevem szerepelt. Remegő kézzel felvettem a tolat majd alá írtam a halálos ítéletem. A fiúra néztem aki mosolygót vagy is valami olyasmit csinált.

3 héttel később

– Jaj kicsim csoda szép vagy! Állt meg mellettem anyám mikor a tükör előtt néztem magam az esküvői ruhámba. Sírni támad kedvem de nem az örömtől.

– Csak esünk túl ezen. Forgattam meg szememet. Hamar el ment a szertartás a templomba majd a polgári is. Próbáltam elő venni legkedvesebb mosolyomat a gratulációk fogadására. Gormanék elég nagy felhajtást csaptak. Hát értem ha örül, hogy le veszem a szörnnyel való gondot róluk. Még ahogy néz rám az is idegesít. A Gorman villában fogunk élni. Anyámmal oda költözünk a házba.

Folytatjuk...