Kék pillangó

Winest

Hétfő reggel alig bírtam kikelni az ágyból. Előző nap nagyon sokat tanultam egy zárthelyi dolgozatra, és ez teljesen leszívta az agyam.
Általában én előbb fel szoktam kelni mint a tesóim, és ez ma sem volt másként. Elmentem felébreszteni Scottyt és a kicsiket. A legkisebb húgom fél éve ballagott szóval már mind a két picúr gimnazista. Scott meg amilyen lusta tuti ellógná az egész napot, így kénytelen vagyok én ébreszteni. Szemben velem Maddie szobája van. Bekopogom és nem várva választ benyitok a húgomhoz. Másodikos, de szerintem szellemi szinten magasabban van még Laurelnél is. A falak mentén mindenhol könyvespolcok, az íróasztalán határidőnapló. Odagaloppoztam az ágyához és ráugrottam. A válasz egy nem túl határozott morgás volt.
- H miért van az, hogy ilyenkor mindig azt kívánom bárcsak egyke lennék? - szólalt meg szarkasztikusan.
- Na de kérlek! Akkor nem lenne egy ilyen szuuuper nővérkéd.
- Pont ezért mondom te lökött. - nevetett, mert nem sokáig tudott haragudni rám.
- Ébresztő madárkám! Megyek és felkeltem Ellát. A konyhában találkozunk. - elhagytam a szobát és a szomszédba mentem.
- El hasadra süt a nap kicsikém. - kopogtam be
- Jó reggelt! - szólt a kómás kis válasz.
Végül Scott rezidenciája következett.
Kopogás nélkül benyitottam, odatrappoltam az ablakhoz, és elhúztam a függönyt.
- Jó reggelt öcsi!! Tudod van egy olyan hely amit úgy hívnak, hogy egyetem.
- Hails ne csináld már, ma nincsenek óráim. - mondta miközben a fejére eszkábálta a paplanját.
- Ugye tudod, hogy engem nem tudsz megetetni ezzel a szarsággal? - kérdeztem vigyorogva. - Spuri le és akkor talán kapsz kávét. - azzal kimentem a folyosóra, de még hallottam ahogy utánamkiabál:
- Utálok ugye tudod?
Lefelé baktattam a lépcsőn a konyha felé, ahol már rántotta és kávé illat volt. Anyu mindig a madarakkal ébredt és általában ilyenkor már kész reggelivel várt minket. Ahogy beléptem az ajtón, valaki a kezembe nyomott egy bögre gőzölgő kávét. Apu szokás szerint sietett dolgozni, egyik kezében a saját termoszával másikban pedig a táskájával. Ő adta a kávét, majd homlokon puszilt.
- Váltsd meg a világot kincsem! - azzal már rohant is a kocsijához. Nagyon szeretem az apámat. Mi vagyunk az élete értelme, ezt már nagyon sokszor hangoztatta. Mindig így köszönt el tőlünk. Váltsuk meg a világot. Hiszen ő is ezt csinálta, merthogy ő orvos volt, onkológus.
- Hailey drágám ülj le és egyél. - biccentett anyu a tányérok felé az asztalon. - Úgy hallom a testvéreid is mindjárt csatlakoznak.
Anyu szép nő volt. Szőke haját kontyba fogva hordja amióta csak az eszemet tudom. Karcsú volt, de azért hetente egyszer eljárt edzeni a közeli terembe. Igazán felnéztem rá kiskoromban. Olyan volt mint egy tündér aki szebben mosolyog bárkinél. Mondjuk ezt ma is így gondolom.
Reggeli után igyekeztem én lenni az első aki felmegy az emeletre készülődni, hátha jut ma melegvíz nekem is. Meglepődtem, amikor elsőként mehettem be a fürdőbe elkészülni.
Még a tükör előtt állva is a mai zárthelyin járt az eszem, hogy vajon milyen kérdések lesznek, hogy mennyire lesz szigorú az oktató. Belsőépítésznek tanulok, és ez a második évem ezen a szakon. Elvileg tavasszal szakosodni is kell majd, de én még nem tudom, hogy mihez lenne kedvem. A családom szerint az építésszakma férfiaknak való, és amikor próbálom nekik elmagyarázni, hogy ez nem csak sima építészet, akkor rendszerint a mondanivalóm felénél félbeszakítanak. Persze a közeli családtagjaim értékelik, hogy mit választottam.
A suliban szokás szerint rohannom kell az előadóterem felé, mert későn indultam el otthonról. Becsörtetek a terembe és lehuppanok a legelső padba. Truefeld most osztja ki a teszteket szóval nem késtem el.
A munkahelyem a kedvenc helyem a világon. A Winest egy bár, a Ripple Road és a Manhattan Avenue sarkán. A főnököm Robbie azt mondta, hogy akkor vette meg a helyet amikor a lánya férjhez ment. Azért csak akkor, mert addig a gyereknevelés mellett nem lett volna elég ideje egy szórakozóhely vezetésére. De azóta mindent bedob, hogy ez a hely menjen mint az atom. Élő zenekarok lépnek fel esténként, a pultban szakképzett emberek dolgoznak, a kidobóink többsége rendvédelmi múlttal rendelkezik. Becca a munkatársam egyben nagyon jó barátnőm, ma megírta, hogy nem várt esemény miatt több asztalomat is lefoglalták estére. Legénybúcsú lesz... Na mit ne mondjak, még most is a hideg futkos a hátamon ha arra gondolok, hogy a kezemen egy-egy tálcával csomó piás, kanos csávó között kell lavíroznom egész este.
Eddig nyugi volt, mert az asztalokat nyolctól foglalták. De mivel nyolc múlt egy kicsivel ezért érthető, hogy miért hallom a bejárat felől az összeverődött férfiak állatias hangjait. Szuper.... A csorda megérkezett.
Próbálom elterelni a figyelmemet, és úgy tenni mintha nagyon benne lennék valamiben.
Hallom, hogy valaki közeledik a pult felé, de nem nézek fel, csak akkor amikor a csávó megszólít.
- Szia! Szeretnék kérni 10 Budlight sört, egy scotchot és egy alkoholmentes sört. - adta le a rendelését, és amint felnéztem, észrevettem, hogy a vőlegény áll előttem. Ezt onnan tudtam egyből, hogy a pólóján a " holnap bekötik a fejem" felirat díszelgett. Kedves alaknak tűnt, bár nem hiszem, hogy ezt pár szóból meg lehet állapítani. Egy kicsit feszengett, gondolom nem az a partiarc. Rámosolyogtam segítőkezet nyújtva a kellemetlen helyzetben. Úgy tűnik vette az adást mert hálásan visszamosolygott. Elkezdtem leszedegetni a polcról az italokat, közben jó pultoshoz illően kérdezgetni kezdtem a fickót.
- Izgulsz a holnap miatt? - szegezem neki az egyértelmű kérdést.
- Nem igazán, a menyasszonyom egy angyal. Nem bánok semmit, szívesen kötöm be a fejem. - bök mosolyogva a pólójára.
- Te kérted az alkoholmentes sört ugye? - kérdeztem nevetve, mert mint már mondtam nem tűnik nagy bulisnak.
- Ennyire kiszámítható lennék? Igazából a hátam közepére nem kívánom ezt a banzájt, de az öcsém ragaszkodott hozzá. Szerinte muszáj egy kanbuli a nagy nap előtt. - horkantott, aztán megbillentve a fejét tanulmányozni kezdte az itallapot. Ilyenkor általában hagyni szoktam az embereket hagy merüljenek el a saját maguk világában, de most muszáj volt rákérdeznem, hogy hova is vigyem ki az italokat. Felnevetett és a háta mögötti asztalhoz navigált. Mind a 11 srác nevetgélve heccelte egymást, és amikor odaértem hozzájuk nem különösebben vettek rólam tudomást. Ennek örültem is, mert ez volt a Jobbik véglet. Sorban lepakoltam a Budlightos üvegeket, majd kérdőn felpillantottam, mert nem tudtam, kinek adhatom a scootchot.
- Áh az az öcsémé lesz Patrické. - bökött a vőlegény a mellettem levő pasasra.
Letettem elé a poharat, majd elmormogtam egy egészségükrét, és sarkonfordultam.
Egész jól alakult az estém, a legénybúcsúsok a vártakkal ellentétben nagyon rendesen viselkedtek. Már épp készültek távozni, így a vőlegény öccse Patrick rendezni szerette volna a cechet. Elmondtam, hogy milyen tételek voltak, majd átnyújtottam a számlát. Nem igazán figyeltem oda a srácra, csak haza szerettem volna menni, mert ma eléggé elfáradtam. Odaadta az összeget, és olyat mondott, amitől kikerekedtek a szemeim és felpillantottam a kék szemeibe.
- Tartsd meg a visszajárót angyalom.
Ez az a srác az étteremből. Az a bunkó pincér aki ismeretlenül is kiállt mellettem. Megborzongtam, a karomon felállt a szőr, mintha megszédültem volna. Nem gondoltam, hogy ekkora hatással lesz rám ha esetleg újra látom. Azzal áltatom magam, hogy csak meglepődtem, vagy hogy izgatott lettem attól, hogy most megköszönhetem neki amit tett értem. Megköszörültem a torkomat és belekezdtem.
- Köszönöm szépen a múltkorit! Nem is vagy annyira bunkó. - csúszik ki a számon és azonnal meg is bánom amikor meglátom azt a gunyoros mosolyt az ajkain.
- Igazán nincs mit angyalom! Szóval bunkónak tartottál, de már nem tartasz annak? Akkor ez a felismerés megér neked egy randit is? - szegezi nekem a kérdést mosolyogva, és furcsamód őszintének tűnik a mosolya.
- Nem tartanám jó ötletnek Patrick, nem nagyon érek rá mostanában, sok a meló meg hasonlók. - mondtam neki közömbösséget színlelve.
- Ugyanmár Hailey ne legyél ilyen vaskalapos! - libben oda Becca. - Tessék szépfiú, itt van a telefonszáma, zaklasd nyugodtan. - kacsintott barátnőm a fiúra. Azzal Patrick Becca felé biccentve, és rám kacsintva, a szemkontaktust tartva kihátrált a bárból.

Sziasztok!
Szép lassan beindul a történet. Szerintetek Patrick milyen hamar hívja fel Haileyt?
L. 🧡