|17. Mond el|

27 1 1
                                    

Négyesben sétáltunk hazafele Urarakától. Denki, Bakugo, Kiri és én. Eijirouval megbeszéltük, hogy ma náluk alszok és holnap együtt megyünk suliba. Többieket elhagyva, bementünk a házba, én felszaladtam a szobámba, elpakoltam magamnak pár könyvemet holnapra és folytattuk utunkat Kirihez.

-(Név)...szeretnél róla beszélni?-fordult felém.

-Ha ott leszünk nálatok, akkor elmondom..-hajtottam le fejemet.

Mikor odaértünk, lepakoltuk a cuccainkat és felmentünk a fiú szobájába. Egy darabig csak ültünk egymás mellett. Aztán elkezdtem. Elmondtam neki mindent. Részletesen. Mondandóm végén alig bírtam visszatartani a sírást. Csak néztem ki a fejemből könnyes szemekkel. Nem tudtam mit mondani. Ő sem. De lépett. Mögém ült és hátulrór szorosan magahoz fogott. Felfoghatatlan érzés volt. De mégis nagyon jó.

-(Név)...sajnálom, hogy ez történt veled, de tudd, hogy én itt vagyok neked és itt is leszek. Mindig itt leszek.-szorított magához mégjobban.

Mikor felébredtem a fiú ölébe találtam magam. Elaludtam volna? Mikor felnéztem, arra lettem figyelmes, hogy ő is alszik. Elkezdtem kicsit mocorogni, mire ő is felébredt.

-Mennyi az idő?-kérdezte álmos hangon.

-Este 8 óra lesz.-néztem meg a telefonomon.

-Nem akarsz itt aludni? Velem? Már késő van.-kérdezte zavarodottan.

-Szeretnék veled aludni. Otthon úgyis egyedül lennék.-válaszoltam kis pírral az arcomon.

-Elmegyünk fürdeni?-nézett rám.

-Persze, mehetek előbb?-néztem rá.

-Menj csak. Megyek utánad.-válaszolt.

-Kapok egy törölközőt, meg egy pólót amibe aludhatok?-kérdeztem.

-Persze, keresek egyet.-majd a kezembe nyomott egy törölközőt és az egyik pólóját.

Beszaladtam a fürdőszobába, majd elkezdtem engedni a vizet. Levetkőztem, felkötöttem a hajam, majd beültem a kádba. Hagytam magam ázni egy kicsit, majd kiszálltam és leengedtem a vizet. Megtörölköztem, majd felöltöztem. A póló a térdemig ért, viszont fehérnemüt nem hoztam, a mait meg nem akartam visszahúzni. Kisétáltam egy szál pólóba.

-Eijirou.....tudnál adni valamit, mert a pólón kívül nincs más rajtam...-néztem rá kínosan.

-Persze, ezt már nem használom egy ideje, mert kinőttem....-nyújtott felém egy alsót.

-Köszönöm, mindjárt jövök.-ezzel visszaszaladtam a fürdőbe, hogy felhúzzam magamra.

-Kész vagyok!-léptem be a szobájába.

-Akkor énis elmegyek, sietek.-nyomott egy puszit homlokomra, majd ő is elment fürdeni.

Alig 10 perc telt el mire vissza is ért.

-Itt vagyok.-feküdt le mellém az ágyba.-Nem vagy éhes?-fordult felém.-Mert akkor összedobok valamit.

-De, nagyon éhes vagyok.-válaszoltam.

-Csináljak omlettet?-nézett rám, én pedig bólogattam.-Mehet bele minden?

-Igeen! Hiszen úgy a legjobb.-mondtam.

-Ezzel egyet kell értenem. Úgy a legjobb, ha minden is van benne. Kérsz hozzá valami zöldséget? Vagy ketchupot?-kérdezte.

-Csak ketchup. Menjek le segiteni?-néztem felé.

-Nem kell, maradj csak. Ágyba hozom a vacsorát.-mosolygott, majd eltűnt.

______________________________________

-Itt vagyok!-lépett be az ajtón egy tálcával a kezében, amin volt kettő tányér, makd lerakta az ágyra és elkezdtünk falatozni.

-Ez isteni lett.-vettem egy falatot a számba.

Miután befejeztük a vacsorát, levittük a tányérokat, majd visszamentünk a szobájába.

Toxikus kapcsolat[ Kirishima x Reader ]Where stories live. Discover now