Toxikus kapcsolat[ Kirishima x Reader ]

|6. A cukrászdában|

Másnap mikor felkeltem furcsa érzés kavargott bennem. Hatalmas mosollyal az arcomon nyitottam ki a szememet. Még sosem hívott el egy fiú sehova sem. Várjunk. Ezt most randinak tekintsem? Vagy csak barátilag? Vagy ez egy olyan bocsi hogy piszkáltalak általánosban meghívás lenne, hogy jobban megismerkedjünk?...Mit vegyek feel?!?

Kutakodtam a szekrényembe egy kicsit, majd végül egy fekete mom farmerre jutott a választásom, egy bordó garbóval, egy ezüst nyakláncal és egy karkötővel. A hajamat kiengedve hagytam, felöltöztem, ittam egy kávét, fogatmostam majd felhúztam a cipőmet. Elköszöntem anyátol, aki valamikor hajnalban ért haza. Majd elindultam a kapu felé. Kint láttam Kirishimát várakozni a házunk előtt.

-Jó reggelt!-köszöntöttem, miközben a szememet kivakította a nap.

-Neked is (Név)!-húzott nagy mosolyt arcára, mikor meglátott.

-Indulhatunk?-kérdeztem, miközben elindiltam előrefele.

-Persze! Nézd ott van Denki, már vár minket.-mutatott a szőke hajkorona felé.

-Jó reggelt Denki!-köszöntünk a fiúnak.

-Nektek is!-köszönt, majd elindultunk együtt az iskolába.

A nap elég gyorsan eltelt. Ma szerencsére, csak 6 óránk volt. Dupla matekkal. Nem szeretem ezt a napot. Viszont nagy mosollyal az arcomon mentem ki az iskola kapun. Denkitől elköszöntünk, majd Eijirouval elindultunk a másik irányba. Boldog voltam, mert úgy éreztem szereztem egy új barátot.

|De itt még nem sejtettem, hogy mi nem csak barátok leszünk.|

Elég gyorsan odaértünk a cukrászdához. Én kértem egy dobostorta szeletet, Kirishima pedig egy krémest. Én kértem hozzá egy epres limonádét, Ő pedig egy banán turmixot. A végén pedig vettünk egy-egy makaront. Sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy sok közös van bennünk. Mindketten egyke gyerekek vagyunk. Kedvenc fagyink a kávés. Mindketten festjük a hajunkat. Ő feketéből lett piros, én pedig szőkéből sötétbarna. Mindketten imádjuk a gyrost és a tésztás ételeket. És eléggé jóba lettünk ezen a napon. Kiderült, hogy ő is imádja az animéket. Megbeszéltük, hogy egyszer átmegyek hozzá animézni.

Hazafele szintén csak beszélgettünk.

-(Név)....-pillantott rám Kiri, mikor megálltunk a házunk előtt.

-Igen?-néztem felé.

-Megölelhetlek?-kissé zavarba jött. De nem tagadom, énis.

Nem válaszoltam, csak kitártam karjaimat, és egy nagy ölelésbe hívtam a fiút. Majd elköszöntünk egymástól.

Mikor beléptem a házba, anya csak mosolygott.

-Figyeltél az ablakból?-néztem anyára.

-Hát, hazudnék ha azt mondanám nem.-mosolygott tovább.

-Csak barátok vagyunk.-néztem rá komoly arcal.

-És meddig (Név)? Szerintem ebből nem csak barátság lesz.-fordult vissza a konyhapult felé.

Erre már nem válaszoltam, inkább felmentem a szobámba. Megírtam a házimat, lefürödtem, vacsiztam és lefeküdtem aludni.

Vajon igaza van anyának, és ebből több is lehet mint barátság?

Mivan ha csak egy fogadás?

Mivan ha csak kihasznál?

Mivan ha csak barátkozni akar?

Ilyesfajta kérdések százai szaladgáltak végig a fejemben. Majd kiderül.