⓶ | Pontosan az, akinek látszik ✓

8.

GIANA

Hirtelen engedett el, majd felpattant az ágyról. Kérdőn néztem rá, ő pedig zavartan a hajába túrt. Felültem és úgy figyeltem. Hátrált két lépést, majd elnézést kérve felkapta a szobakártyáját és kisietett. Értetlenül néztem az ajtóra, amin kilépett. Kifújtam egy adag levegőt és felhúztam a lábaimat, majd a fejemet rájuk hajtottam. Próbáltam feldolgozni az előbb történteket és hogy miért tettem azt, amit.
A telefonom csörögni kezdett, ezért felálltam és a táskámhoz sétáltam. Nem volt nálam sok dolog, ezért egyből kiszúrtam a készüléket, aminek kijelzőjén Matt neve díszelgett. Felvettem és próbáltam minél normálisabb hangon beleszólni.
- Miért nem enged be ez az idióta az ajtónál?
- Itt vagy?
- Igen.
- Zártkörű, Matt. Menj haza. - sóhajtottam és bementem a fürdőbe.
- Menjek haza? Alapból azt szeretted volna, hogy elkísérjelek.
- Jövök. - mondtam a telefonba, majd kinyomtam.
Kicsit rendbeszedtem a külsőmet, kócos hajamat szétszedtem, majd lófarokba kötöttem. Sminkemet is megigazítottam, majd kisietettem a szobából. A lift felé mentem és lementem a földszintre. Az előtéren át a bejárathoz mentem, ahol már ott állt Matt türelmetlenül.
- Na végre. - morogta, majd szúrós szemekkel nézett a mellette álló férfira, aki nem engedte be.
- Mit keresel itt? Azt mondtad, dolgoznod kell. - húztam félre, hogy ne legyen mindenki tültanúja a beszélgetésünknek.
- Hol a nyakláncod? - kérdezte, miután kiszúrta annak hiányát.
A nyakamhoz kaptam a kezem.
- Lehet elhagytam? - próbáltam a lehető legjobb színészi képességeimet elővenni.
Dühösen nézett rám és pontosan tudta, hogy direkt vettem le. Nem reagált rá inkább, csak megkerült és ismét megkísérelte a bejutást. Utána siettem és bólintottam, hogy bejöhet. Idegesen lépkedett be mellettem. Látszott rajta, hogy zavarta, hogy valaki ellent mert neki mondani. Ezért értették meg egymást olyan jól az apámmal, mert mindegyikük irányítani akart mindenkit.
- Beszéljünk az irodában. - javasoltam és igyekeztem távol tartani Nicktől.
Tudtam, hogy kiakadna, ha megtudná, hogy ő is itt van.
Bólintott, majd elindult utánam a helyiség felé. Besétáltunk, én leültem az asztalomhoz, ő pedig velem szemben foglalt helyet.
- Miről szeretnél beszélni? - dőlt hátra a székben.
- Például arról, hogy miért nem bízol bennem. - álltam a tekintetét.
- Nem értem, mire gondolsz. Bízom benned.
- Akkor miért figyeltetsz?
- Csak vigyázok rád. - vonta meg vállait.
- Egy nyaklánccal, amibe kamerát rakatsz?
Elmosolyodott és furcsa tekintettel nézett rám.
- Okosabb vagy, mint gondoltam.
- Ezt bóknak veszem. - forgattam meg szemeimet.
- Nem benned nem bízom. Hanem másokban. - vonta meg a vállát lazán.
- Például?
- Leginkább senkiben.  - felállt és begombolta a zakóját. - Megyek, iszom egyet.
- Hozatok ide! - pattantam fel egyből.
Felvont szemöldökkel nézett rám és megtorpant. Gyanakodva végigmért, majd megrázta a fejét.
- Nem kell, kiszolgálom magam. - sétált az ajtó felé.
Utána siettem és megfogtam a kezét. Rámnézett, én pedig megkerültem, hogy egymással szemben legyünk. A legcsábosabb tekintetemmel néztem rá és kezemet a mellkasára simítottam. Elmosolyodott és a derekamra tette kezeit és közel húzott magához.
- Mit szeretnél? - vigyorgott rám.
Mikor válaszoltam volna, megszólalt a telefonja. Kihúzta a zsebéből, megnézte a kijelzőt, majd összevont szemöldökkel felvette. Pár pillanat alatt teljesen megváltozott az arckifejezése és dühösen nézett rám. Nagyot nyeltem és kíváncsi voltam, hogy mi miatt lett mérges. Megköszönte az információt a hívónak, majd indulatosan visszatette a telefont a zsebébe.
- Baj van? - kérdeztem rá ártatlanul.
- Itt van?
- Kicsoda?
Hirtelen nyúlt a nyakam felé, majd megragadva azt, erősen az ajtónak csapott. Hátam hangosan vágódott neki és felszisszentem.
- Ne haragíts magadra, Giana. - a szeme ijesztően megvillant, miközben a szavakat az arcomba sziszegte.
- Nem tudom, kire gondolsz. - nyögtem, miközben kezeimmel a nyakamon lévő kezére szorítottam. - Engedj el, ez fáj.
- Természetesen Jonas-ra gondolok. Mit keres itt?
Kicsit szorított a nyakamon, amitől most már fájni kezdett. Próbáltam eltolni a kezét, de erősebbnek bizonyult.
- Engedj már el, nem hallod? - nyüszítettem, mire hátrébb lépett, ezzel elengedve engem.
Kezeimmel megmasszíroztam a nyakamat, ahol az előbb még a keze volt.
- Megőrültél? - kiabáltam rá.
- Mit keres itt? - szólt ő is hangosabban.
- Meghívták. Mit kellett volna tennem? Kidobatni?
- Például. - morogta.
- Mr. Johnson nagyon fontos ügyfél, nem akarok vele konfliktust.
Felhorkantott.
- Gondolod, hogy Nicholas annyira fontos ember? - fintorgott rosszindulatúan.
- Ha nem lenne az, nem lenne itt. - forgattam meg szemeimet.
- Hát persze. Remélem nem kell mondanom, hogy nem beszélhetsz vele.
- Tudtommal a férjem vagy, nem az apám. - néztem rá dühösen.
- Nyugodtan teheted az ellenkezőjét annak, amit mondok. - lépett hozzám teljesen közel. - De annak komoly ára lesz. - halkan mondta a szavakat, közel az arcomhoz.
Nagyot nyeltem és próbáltam leplezni azt, hogy sikeresen rám ijesztett.
- Úgysem bántanál.
- Ebben igazad van. - bólintott és az ajtóhoz sétált. - De őt minden gondolkodás nélkül fejbe lövöm.
Még fel sem fogtam, amit mondott, már kilépett az irodából. Próbáltam az információkat feldolgozni és egyszerűen nem értettem, hogy hogy mondhat ilyet. Mióta Nick megjelent, teljesen kifordult magából. Kezeimre pillantottam, amik remegni kezdtek, ahogy tudatosult bennem, amit az imént tett. Nyakamra tettem a kezemet és megsimítottam bőrömet. Megijesztett Matt és féltem, hogy mit tenne Nick-kel, ha megtudná a szobában történteket.