The first game - Amikor minden megváltozott

A 7. óra

Az iskola épülete hatalmas, fekete vár ként magasodott az éppen oda igyekvő diákok felett. Lor, teljes nevén Lorana is az osztályába igyekezett, miközben az első órára szükséges matek háziját írta. Pontosabban csak fejben próbálta kiszámolni az eredményeket a termeket összekötő folyosón futva. Átkozta is magát az út közben, mert ez mostanában kezdett szokásává vállni. Hiába ült neki le este, valami mindig közbejött, így vagy fel kel korán reggel és megírja, vagy majd az órák alatt és a szünetekben bajlódik vele. Itt nem is a tudásával volt a probléma, hanem a hanyagságával. Mindig is jó volt matekból, meg elméleti tárgyakból. Megértette a tananyagot ha jól elmagyarázták neki. Nem is értette, hogy minek kell neki házit írnia. Persze ez még Közép-Európa egyik legjobb iskolájában is követelmény volt. Beért az osztályterembe, elfoglalt egy helyet, és gyorsan leírta a válaszokat az előtte kinyomtatott papírra. Az ősrégi, mély hangokon kalapáló csengő megszólalt, és a tanárnő másodpercre pontosan belépett az ajtón. A matek Shiya tanárnő tantárgya volt, amióta az öregdiákok emlékeznek. Állítólag még egyszer sem hiányzott, csak a volt férje temetése miatt egyszer.

Az órát Lor átvészelte, majd Irodalma volt Benedict tanár úrral. Utána töri, amin szintén remekelni szokott. Majd angol, német és végül kémia ebéd előtt. Na az ebédlő volt az egyik legszebb hely a suliban a hálószobák és a park után. Bár Lor alapból nem volt egy társasági ember az ebédlőben megváltoznak a szabályok. Itt bárki bárkivel beszélhet, amíg az az illető nem Christian vagy a bandája. Azt gondolják, hogy valamiféle hierarchikus rendszert kéne kiépíteniük a suliban, de ezt a nép ellenezte. Persze mindenki két folyosónyira elkerüli őket, de attól még az is igaz, hogy az osztálysorban az ő nevük mindig az első 15-ben van. Most is elfoglalták a terem közepén álló legnagyobb asztalt Chris-szel az asztalfőnél, és valamin vihogtak. Mintha már megint egy szegény diákot zaklattak volna az előző szünetben.

Lorana ezt a társaságot elkerülte, és odament barátnőjéhez, aki az egyik hatalmas gótikus
Ablak mellé ült le.
- Szia, ugye megvan a fizika házid? - húzott elő az asztal alól Grace egy vaskos, kék füzetet, rajta nagy és kicicomázott betűkkel, hogy FIZiKA. Lor elmosolyodott, és ő is szinte a semmiből előhúzta a fekete füzetét, amit lehozott magával, mert reggel látta, hogy a szobatársa még nem végzett vele.

- Ha nem akarunk megbukni idén, talán jobban oda kéne figyelnünk a házi feladatokra, amiért instant 1-est kapunk, ha nincs kész. - Szólalt meg Lor a lencselevesét szürcsölve. - Amúgy meg tudod, hogy Fredts mikor ellenőzi majd azt a házit. Nem kell aggódnod, még.

A szünet eltelt a Legújabb L. W. Sinster könyvről elmélkedve, és a társaság, ami idővel kibővült, a rövid, barnahajú, Dechan-nal észre sem vette, hogy 5 perccel voltak a következő órájuk előtt. Az ebédlő már üres volt körülöttük, ezért gyorsan elrakták az addigra elkészített házi feladatokat, és rohantak a tantermük felé, ami a suli másik végében volt. Odaértek időben, de Lort hirtelen egy furcsa hiányérzet fogta el. A közérzete változott meg. Feszült lett, pedig a fizika volt az egyik kedvenc órája. Elfoglalt egy viszonylag távoli helyet, mellette Grace-el, és figyelték ahogy a tanár beér az osztályba. Ahogy Lor végignézett az osztályon, észrevette, hogy mások is kissé kifehéredtek. Nem a gyomrával volt a baj, annyit érzett. Fáradt volt, a szemeit is alig bírta nyitvatartani, pedig az előbb még nem volt semmi baja. Valami nem volt a rendjén, és ahogy megfigyelte, rajta kívül mégegy pár ember lehetett ezzel így. A mindig buzgó Lina volt az első, aki jelentkezett az órán, és rosszullétre panaszkodva elhagyta a termet.
Lor megbökte a mellette lévő padon elterült Grace-t.
- Hé, te jól vagy? Mert én nem érzem magam valami jól. - súgta oda neki. Grace megpróbált felülni, és mondani valamit, de csak egy fáradt nyögésre, és egy lagymatag fejbólintásra jutotta.

- Valami nincs rendben. A levegőben van. - Lor még egyszer végigvitte a szemét az osztályán, és látta, hogy néhányan Grace-hez hasonlóan a rendkívüli fáradtságot próbálják leküzdeni. Ebbe a kategóriába tartozott Chris is, és még nagyjából 7 másik ember. Dechan is, mintha egy kicsit bágyadtabb lenne, mint szokott, de ő mégfigyelemmel tudta kísérni a professzor úr előadását.
Fredts professzornak hamar feltűnt ez a hangulatkülönbség, ezért abbahagyta, amit ért és ellépett a zöld táblától.

- Magukkal meg mi van ma? Az óra ezen pontjára, már legalább 20 kérdést fel szoktak tenni. Mi van ezzel a

De a mondatát nem tudta befejezni, legalább is nem úgy, hogy aztbárki hallja. Az osztály bal oldali fala hatalmas üvegablakokkal rendelkezett, amik padlótól plafonig futottak, és tökéletes kilátást biztosítottak a botanikus kertre, és az iskola udvar nagy részére a domb alján. Egy hatalmas robbanás hallatszott kintről, ami berepesztette az üvegeket. Az égen egy furcsa, lilás fénygolyó jelent meg, és az összes fáradt diák, aki eddig nem aludt el lehunyta a szemét, és elsötétült minden. Lor bírta egy darabig. Küzdött a szemeit összeszorítani karó erők ellen, de nem sokáig bírta. Körülötte Grace már becsukott szemmel feküdt az asztalon. Előtte az ikreknek viszont semmi bajuk nem volt. A berepedt üveg persze mindenkire, aki ébren volt ráhozta a frászt, és együttesen álltak át a jobb oldali fal mellé. Egyedül az ájult diákok maradtak az üveghez közel. Lor még látta, hogy az üveg elkezd leborulni, egyenesen mellé, mivelhogy közel ültek az ablakhoz, de aztán semmi. Csak a sötétség, ami elfedte a látómezejét.