A történet vége

Huszonötödik fejezet

Eloise Blanche

Augusztus 30. szerda

Anya és Mrs. Pascale csajos napot tartottak, amiben a közös babázás is beletartozott, így a kisfiamat szinte eltulajdonították tőlem és közölték velem, hogy kapcsolódjak ki egy kicsit. Charles pedig szintén így gondolta, ezért délután kettőkor megjelent a ház előtt és egy csokor tulipánt fogott a kezében.

- Valami sorozatba készülsz szerepelni? –kérdeztem, ahogy kinyitottam az ajtót. Fekete farmerben és kék ingben volt, ami miatt alig tudtam levenni róla a tekintetem.

- És te modellnek készülsz? –nézett végig rajtam. Egy virágmintás nyári ruha volt rajtam, és csak azért voltam felvállalható állapotban, mert délelőtt bekellett szaladnom a városba.

- Én meg a modellkedés elég távol állunk egymástól –fintorodtam el.

- Ezzel tudnék vitatkozni, de most más terveim vannak –közölte, és a kezembe adta a csokrot.

- Talán csak nem velem terveztél valamit? –vontam fel a szemöldököm.

- De talán igen –mosolyodott el.

- Köszönöm –néztem a virágcsokorra.

- Gondoltam, hogy rózsát hozok, de azt is tudom, hogy a tulipánokat meg imádod –magyarázta a virág választást.

- Köszönöm –álltam lábujjhegyre, és puszit nyomtam a borostás arcára.

- Vízbe teszem, mindjárt jövök –fordítottam neki hátat, majd a konyhában kerestem egy vázát és megtöltöttem vízzel. Belehelyeztem a csokrot majd visszamentem Charleshoz.

- Mehetünk –mondtam, mire összefonta az ujjainkat és az autóhoz mentünk, ami most nem a szürke Ferrari volt, hanem egy hatalmas vörös színű Alfa Romeo.

- Ezt mikor vetted? –néztem a terepjárót.

- Napokban hozattam át –felelte.

- Már nem felel meg a Ferrari? –incselkedtem.

- Marc miatt vettem, hogy jó helye legyen –felelte, mire elmosolyodtam.

- Nagyon kedves tőled –mondtam elérzékenyülve.

Pár perccel később már úton voltunk, és tagadhatatlanul kíváncsi voltam, hogy mit tervezett Charles. De persze amikor a kikötőhöz fordultunk be, rögtön tudtam. Elképesztően rég jártam a kikötőben főleg úgy, hogy Charlesal randiztunk volna.

- Imádtam ide járni veled –jegyeztem meg, ahogy megállt a parkolóban.

- Tudom –mosolyodott el, majd kiszálltunk az autóból. Elindultunk a hajó felé, ami kivilágítva fogadott minket, és már előre megvolt terítve.

- A hajós randijaink sikerültek mindig a legjobban –léptem át a hajóra és Charles is követett.

- Kiakarok hajózni, ha neked is jó –mondta, én pedig beleegyezően bólintottam. Amikor már eltávolodtunk a kikötőtől, Charles leállította a motort és leült hozzám a matracra.

- Nagyon hiányzott ez –vallottam be, de válasz helyett Charles hozzám hajolt, majd mohón megcsókolt, én pedig azonnal viszonoztam és hagytam, hogy ledöntsön a matracon és felém kerekedjen.

- Megfognak látni –nyögtem, ahogy felhúzta a szoknyámat.

- Nem fognak –felelte, majd hagytam, hogy hozzám érjen. Annyira rég voltunk közel egymáshoz, hogy szinte teljesen elveszítettem az eszemet, de úgy tűnt Charles is pont ugyan így van vele.

- Szeretlek –suttogta a fülembe, és a lehelete cirógatta a bőrömet.

- Szeretlek –túrtam a hajába.

Szeptember 30. szombat

Izgatott voltam a Monacoi bál miatt, mivel imádtam az egészet, hiszen annyira gyönyörű és látványos volt. De persze a kanapén ülő Arthur nem volt túl izgatott a bál hallattán.

- Ugye tudod, hogy így nem jöhetsz? –kérdeztem a srácot, aki Marc mellett ült és a tévét nézte. A kisfiam pedig békésen aludt annak ellenére, hogy nem beszéltünk túl halkan.

- Te is melegítőben vagy –mondta, de rám sem nézett.

- Mivel még nem öltöztem át!

- Jól van, mindjárt jön Charles és segít bekötni a nyakkendőmet –morogta.

- Hé, legyen már több kedved a bálhoz! –ültem le a fotelba, és onnan néztem a srácra, aki annyira mélabús volt, hogy rossz volt ránézni.

- Nincs kedvem menni, de ha meg nem megyek, akkor meg megszólnak –hajtotta hátra a fejét.

- Ez ilyen, de lehet, hogy élvezni fogod! –nógattam, majd Charles belépett a nappaliba, így felálltam.

- Felveszem a ruhámat –mondtam, majd puszit nyomtam Charles arcára ahogy beindultam a hálóba. Sok minden megváltozott az utóbbi időben, és az, hogy beköltöztünk Charleshoz, talán elhamarkodott döntés volt, de mégis annyira boldognak éreztem magam és szerettem volna, ha a kis családunk örökre ilyen csodálatos és idilli marad. Charles pedig ugyan így ezt szerette volna, ezért nem is akartam negatív gondolatokkal foglalkozni, csak hármunkra koncentrálni. 

Vége

Köszönöm szépen a sok támogatást, és bár most ennek a könyvnek ténylegesen a végére értünk, a Gyönyörű és mérgező c. könyvemben még szerepelni fog Charles, Eloise és Marc is!❤️

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla