Megérinthetetlen | Taekook ✔︎

1

Fáradtan nyitja ki szemeit Jungkook miközben fordul egyet lustán az ágyban. Mindig azt várja hogy mikor a másik oldalra fordul ott feküdjön Ő.

Miközben gyönyörű arcát pihenteti, és szorosan hozzá bújik hátulról. De már sajnos egyedül alszik ebben az ágyban.

Ki kel az ágyából, majd megindul a fürdőbe ahol le tusol. Miután elvégezte a többi dolgát oda bent, ment is a konyhába.

-Szia Tan -szólal meg rekedtes hangján mikor meglátja a szerelme kutyáját. Le hajolva simogatja meg a kis szőrpamacsot.

Jungkook nem igazán rajongott az állatokért. Viszont Taehyung annál inkább. Ezért Jungkook úgy döntött tökéletes karácsonyi ajándék lenne egy kiskutya szerelmének. Ám miután Taehyung meghalt, a szülei nem akarták a kutyát.. így aztán Jungkookhoz került. És végülis megélnek ketten. Már amennyire még élnek.. ugyanis mindkettő meghalt legbelül Taehyunggal együtt azon a napon. Jungkookot már csak ez a kis szőrpamacs tartja életben, mert tudja hogy kedvese mennyire szerette egykor Yeontant.

-Éhes vagy? -sóhajt fel Jungkook majd el indul a konyha pulthoz, ahol bele tett a fémtálba egy kis kutya kaját majd le tette Tan elé.

Ő is be vette a nyugtatóját majd evett is egy kicsit. Ám Yeontan nem evett. Egy falatot sem.

-Mi a gond? -megy oda hozzá Jungkook, felvont szemöldökkel, s le gugol a kutya mellé.
-Hm..? Úgy tudom ez a kedvenced! -mondja Jungkook ám a kutya csak néz maga elé.
-Megijesztesz.. -szólalt meg Jungkook öt perc múlva mire a Tan ugatni kezdett megállás nélkül valamire, vagy valakire.

-Yeontan mi ütött beléd?! -emeli fel Jungkook hangját majd fel emelné a kutyát aki csak ki ugrik öléből, mire a fiú a hirtelen lendülettől hátra esik.

Ám amit látott.. azt még ő maga sem akarta elhinni

-Taehyung? -remeg meg a fiú hangja.

Szerelme ott állt felette, s őt nézte aggodalmasan

-Lehetetlen.. -dörzsölgeti szemeit Jungkook, s mire ki nyitotta ijedten ugrott meg, mikor rájött hogy szerelme még mindig ott áll.

-Haluzok.. -ül fel Jungkook hevesen véve a levegőt
-Túl sok a gyógyszer! -hunyja le szemeit, miközben még gyorsabban veszi a levegőt
-Ilyen nincs! Nem lehet! -kel ki magából már sírva.

Ott ült a sarokban tombolva, zokogva egy kiskutyával és a halott szerelmével kora reggel...

Lehetnek benne hibák!

Igen próbálkozom ismét valamivel xd remélem elnyeri tetszéseteket!