Nincs más választásod.

Első rész.

Ekkor felébredtem. Nem tudtam hogy hól vagyok. Féltem. Pedig nem szokásom annyit tudtam hogy egy kocsi hátuljában vagyok a pasimmal. Még egy óra utazás után felkelt ő is
Balázs??? Itt vagy?? - kérdezte
Itt vagyok Máté. - mondtam aztán megcsókoltam.
Szerinted minden rendben lesz? Én félek
Minden rendben lesz nem hagyom hogy bántsanak!!!
Nem láttam de tudtam hogy elpirult
Odabújt hozzám és elkezdett beszélni hogy emlékszek e arra hogy találkoztunk.
Emlékszel??
Persze hogy emlékszem-mondtam
És mikor bemutattalak a családomnak??- kérdezte Máté
Persze azt nem tudom elfelejteni
Nagyon édes volt. Ő volt az aki sokkal jobban félt de mégis engem próbált nyugtatni.
Beszélgettünk még elég sok ideig meg aludtunk is. Szerintem úgy egy óra múlva megállt a kocsi. Én egyből felkeltem de Máté még aludt. Nem akartam felkelteni de muszály volt. Hirtelen kinyíltak a kocsi ajtajai. Mikor visszanyertem a látásom (mert ugye ha nem 10 óráig ültünk egy kocsiba úgy hogy nem láttunk semmit akkor nem tudom meddig) azt láttam hogy egy csomó öltönyös, maszkos férfi állt ott.
Kilencen voltak ebből nyolcan fegyvert tartottak ránk. Szorosan magamhoz szorítottam Màtét aki itt már a könnyeit próbálta visszatartani. Mikor összeszedtem magam és eszméltem hogy fegyvert tartanak rám és a pasimra megszólaltam
Kik vagytok és mit akartok..?
Nincs válasz
Itt ideges lettem és újra megkérdeztem
Kik vagytok és mi a faszt akartok!?!
Máté magához szorított még jobban. Nagyon féltem itt. Nem tudtam hogy lőnek e vagy nem vagy hogy mit akarnak, kik ezek, hol vagyunk és miért. Talán meg akarnak ölni. Ez mind az én hibám ha nem találom ki azt a hülye ötletet nem lennénk itt! Ez az egész az én hibám!
Ekkor a maszkos fickótól aki nem tartott ránk fegyvert választ adott.