Még egy sóhaj..

3. Fejezet

2022. Június 18 (szombat)

Délután 1:17

Arra ébredtem, hogy ablakomon besütött a nap egyenesen a szemembe. Persze, hova máshova? Akárhogy forgolódtam túl világos volt. Kómásan feltámaszkodtam és hunyorítva méregettem szobám. Most legalább nem egy idegen kanapéján keltem fel. Elismerő pillantást adtam magamnak lélekben majd lerugdostam magamról a takarót. Leraktam tappancsaim a hideg padlóra és még üldögéltem pár percet. Megunva a semmittevésem hátra dőltem az ágyon és szépen be is basztam a fejem. Feljajdulva pattantam fel majd még bele is rúgtam az ágyba. Most már lábam is fáj. Fasza, gratulálok Lia.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen remekül indul a napom. És csak hogy még jobb legyen elmegyek futni is. Minden szombat délelőtt elszoktam menni. Igaz kicsi csúszásban vagyunk de jó az. Ettem egy gyors vajaskenyeret mellé egy pohár vízzel és kávéval majd felvettem egy testhezálló fekete edzős nadrágot Szürke futócipővel és egy fekete edzős trikóval. Színhasználatom nagy mint mindig. Jó idő volt. Pont jó a sportokhoz.

Kb. 1 óra futás után értem haza. Otthon még kint gyakoroltam egy kis röplabdát is. Hobbiként röpizni járok. Nem versenyszinten. Imádom. Amikor azt hallottam anno általánosban, hogy ezt fogjuk tanulni utáltam az ötletet is. Aztán megismertem a játékot és most ez az életem. Mindig várom az edzéseket és maximumot nyújtok amikor csak tudok.

Miután izzadtan és fáradtan bejöttem a házba a tévé be volt kapcsolva ami előtt anya ült és pörgette a facebook-ot. Lekaptam cipőim és elindultam felé.

-Hol voltál?-Kérdezi.

-Szia neked is, te is hiányoztál.-mondtam majd leültem vele szembe.

-Ne feleselj.-Mosolyog rám hamiskásan.- Szóval, merre voltál?

-Futni mentem.- válaszoltam nemes egyszerűséggel.-Miért?

-Legközelebb szólj ha elmész.-Mintha annyira érdekelné.

-Anya, a nyár minden órájában nem foglak felhívni, hogy merre és hogyan megyek.

-Jövőre leszel végzős. A könyveidet előre elkértem, hogy tanulni tudj előre is.- Hogy mivan? Nyár első hete van és ő azt várja, hogy majd végig tanulom a maradék időt?

-Anya, szünet van. Ilyenkor az emberek tudod pihennek. A tanárok is mindig elmondják, hogy most pihenjük ki magunkat.-Mondom ingerülten még mindig sokkban.

-De gondolom te nem akarsz megbukni az érettségin. És 4 alatti jegyeket se szeretnél.- mondja felemelve tekintetét. Ideges de nálam nem jobban.

-Ti akartok 4-es feletti jegyeket, én csak túl akarok esni rajta. Ha pedig nem tetszik a négyes, hármas vagy akár a kettes akkor csináljátok újra a saját érettségitek.-mondom határozottan erősen hangsúlyozva szavaim.

-Ne beszélj így velem!-Mondja kicsit magasabb hangnemben.- Apádnak egyetlen négyese volt. Ez a minimum amit teljesíteni fogsz!

-És mivan a tieddel? Hmm? Ha jól emlékszem becsúszott kettő darab kettes is.- Szavaim gúnyosak voltak.- Emellett a családunkat apa tartja el te pedig csak elutazgatsz meglátogatni a családot mondván, hogy szükségük van rád. Nem nekik van szükségük rád hanem neked rájuk.- vágom fejéhez az erős mondatokat mire egy kéz csattan arcomon. Kikapcsolja a tévét majd felmegy szobájukba. Fáj az igazság mit ne mondjak.

Felmegyek szobámba majd előkészítek lazább ruhákat. Bemegyek a fürdőbe letusolok majd felveszem a fekete melegítőnacit egy spagetti pántos fekete trikóval. Imádom az ilyen szetteket. Kiemeli az alakot. Leülök, kicsit felmegyek YouTube-ra random unaloműző videókat nézni. Fél óra elteltével megéhezek így lemegyek a konyhába. Anya nincs itt úgyhogy nyugodtan tehetek amit szeretnék. Egészen megjön a kedvem a konyhai sertepertéléshez úgyhogy előveszek egy szakácskönyvet és megnézem mit tehetek. Végül egy brassóira jutott a választásom. Megnéztem minden van e hozzá, mire örömmel jutott e tudatomig, hogy nem hiányzik semmi.

-Ha a hús megpuhult, megszórjuk őrölt pirospaprikával és összefőzzük. Sült krumplival tálaljuk.-olvastam fel hangosan majd így is cselekedtem.

Végre elkészült! Kiszedtem annyit amennyire szükségem volt majd a pulton hagytam ha anyának is kéne. Felbaktattam szobámba majd megettem Netflixezés közben.

Este 10 fele jár az idő de egy cseppet sem vagyok fáradt. Elhatároztam, hogy teszek egy kis sétát. Már nem volt olyan nagyon jó idő ezért felkaptam egy fekete pulcsit és egy sportcipőt. Kulcsomat óvatosan fogtam meg nehogy anya rájöjjön, hogy leléptem.

A kertbe kilépve a hűvöskés levegő megcirógatta kicsit elpirult arcom. Lassan és halkan bezártam az ajtót majd elfordítottam a kulcsot benne. A kapu nyitva volt úgyhogy egyszerűen úgy hagytam. Elindultam a belváros felé. hajam hátul szétválasztottam majd fejemre raktam kapucnim. A mi utcánk nem a legkivilágítottabb volt ezért telefonom kezembe tartva vakuztam. Beljebb érve a fények elegendőek voltak a tiszta látáshoz. Elhaladtam pár bolt mellett. Az itteni éttermek most is tele voltak. Legfőképp egyetemistákkal, fiatalokkal. Épp a Dolce Vita nevű étterem mellett mentem amikor valaki leszólított a kiülőben. Odapillantottam és akkor megláttam Ethant. Remek, pont ő hiányzott. Intettem neki majd tovább folytattam utam. Megéreztem egy kezet a vállamon majd megjelent mellettem Ethan.

- Mit csinálsz te egyedül ilyenkor?- kérdezi meg mosolyogva.

-Eljöttem sétálni. Nehéz napom volt. Ki kellett szellőztetnem a fejem.- mondom kevésbé olyan kedvesen mint ő de egy mosolyt erőltettem az arcomra.

-Gyere! Meghívlak valamire.-Mondta majd átkarolta vállam és elindult velem.

-Így is tartozom, nem gondolod?- Mondtam felsandítva. Miért ilyen magas. A tenyere akkora mint az arcom.

-De akkor loptál. Most meghívlak.-Mondja mosolyogva. Gödröcskék. Miért ilyen jó? 

Beadva a derekam hagyom, hogy odavigyen az asztalhoz. Három srác ül és beszélget. Leül majd én mellé. A srácok realizálják, hogy ismeretlen került a körzetbe szóval el kell harapni a torkát.

-Ő itt Lia. Ott volt ő is a bulin.-mondja mire biccentek a srácoknak.- De vigyázzatok vele! Kleptomániája van.- Mondja majd rám sandít vigyorogva mire ráfintorgok.

-Akkor ő volt az.-Ámul a szöszi.- Anthony vagyok, de hívj Tonynak.- Mondja egy mosollyal. Szőke göndör haja van. Szeme tengerkék szinte világít.-Ő itt Johny ő pedig Ryan.-Mutat egy barna hajaúra aztán egy feketére.

-Szia. -köszönnek szinkronban. Rájuk mosolygok. Folytatják a beszélgetést minket is bevonva. Ethan felpattan.

-Mit kérsz inni? -kérdezi.

-Elkísérlek, még nem tudom.-mondom. valami azonban beugrik. Johny kavart a bulin Monival. Jézus ha ezt elmondom neki. Már a gondolatra is felfelé görbült a szám. Felálltam majd elindultunk befelé. Tömeg volt a pultnál. Azt hittem elveszek de szerencsére Ethan megfogta csuklóm és átjuttatott minket. Két szék pont üres volt úgyhogy helyet foglaltunk.

-Szóval?-Kérdezi majd rám néz mosolyogva.

-Talán egy vodkanarancsot. -Mondom gondolkozva.-Vagy whiskykóla.

-Legyen a vodkanarancs szerintem. Finomabb és kevés kell, hogy megérezd.

-Valaki nagyon tapasztalatból beszél. De kihagytad, hogy ha gyorsan iszod akkor kell kevés.

-Elnézést mester! Igaza van.- Mondta nevetve mire már nekem is nevetni kellett.

Ethan kikérte az italokat majd megittuk őket. Aztán kért még egyet mindkettőnknek amivel már vissza mentünk a többiekhez. A srácok a holnapi buliról kezdtek beszélni.

-Ethan akkor kik lesznek ott?-Kérdezte Ryan.

-Hát mi így öten biztos. De mi majd elvonulunk így egyszer kétszer úgyhogy nem lesz egy feszt tömeg. A suliból lesznek Az informatikások egy része meg akiket hoznak. Lia te akarsz hozni valakit?-Kérdezi.

-Hoztam volna, de sajnos nem lesz itthon.-mondtam.- Hányan vannak az infósok?

-Az osztályuk 31 emberből áll de szerintem maximum 27-en jönnek el. Plusz akiket ugye hívnak.

-És mi ez az elvonulgatunk párszor dolog?- Kérdezem.

-Tudod ami neked múltkor nagyon megtetszett, azt többen fogjuk csinálni. Kivéve ha valaki megint lenyúlja a cuccokat. - nevet majd rám néz vigyorogva.

-Ezt nem mosod le magadról egy ideig. -Mondja Tony.

-Valahogy éreztem. -Mondtam mosolyogva.