Még egy sóhaj..

2. Fejezet

2022. Június 17 (péntek)

Délelőtt 11:35-kor nyitottam ki szemeim. Vettem egy nagy levegőt és nyújtózkodtam egyet mire egyből megcsapott a piaszagom. Elfintorodtam majd felültem az ismeretlen kanapén. Egy fekete kockás takaró volt ram terítve. Bárkinél is voltam jó nagy kupleráj volt nála. Pár kép felvillant az estéről és csak most realizálom, hogy el se mentem innen. "Vajon a tulaj tisztában van azzal, hogy itt vagyok?" Filózok el. Ledobtam magamról a takarót majd elővettem telefonom. Senki sem keresett ami őszintén nem meglepő. Nem vagyok a legnépszerűbb ember. Monica viszi azt a szerepet. Nem is értem hogyan viseli el.

Felálltam majd a bejárati ajtó irányába fordultam. A hűvös fém kilincset kicsit nyikorogva lenyomtam majd realizálom, zárva van. Basszameg. Mihez kezdek? Nekidöntöttem fejem az ajtófélfának majd megfordultam. Csak van hátsó ajtó. Megindultam vissza majd a lépcső melletti folyosón végighaladva bejutottam a tágas ebédlőbe ami összevolt nyitva a konyhával. Ennek az egésznek faházas stílusa volt. Gyönyörű fákból készített hangulatos asztal a konyhában pedig félsziget állt. A faliszekrények között nagy ablakok amik egy fenyőerdő felé néztek. az ebédlőben nagy üvegablakok melyek akkorák mint az ajtók. A közepén 2 annak is szolgált viszont kívülről nem nyitható és nem is csukható. Nem tudom a tulaj mennyire díjazná ha itt aludnék egy kanapén és nyitva is hagynám az ajtókat.

Mondjuk ha nem tudja ki vagyok akkor nem érdekel.

-Jó reggelt!- hallom a mély karcos hangot mögülem. Ismerem. A srác estéről... Bazdmeg mit csináltunk. Olyan kínos így utólag. Mindegy nincs más lehetőség, nem menekülhetek, magadnak intézted Lia. Te hülye.

-Neked is.-Mondtam halkan majd megfordultam. Barna haja homlokára omlott. Félmeztelen. Bassza meg. Nem sűrűn káromkodok ennyit de ez egy elég fasza helyzet hozzá.

-Kérsz egy kávét?- kérdezi és megindul a kávéfőző felé. Ez a gyerek úgy csinál mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy velem találkozik ilyenkor.

-Öhm.. Nem köszi. Nekem mennem kellene.- Mondtam kínosan magamra erőltetve egy mosolyt.

-Eddig miért nem mentél?-Fordul hátra kis mosollyal. Gödröcskék. A rohadék. Mindent bevet.

-Mert zárva az ajtó..?- kérdezem kicsit ironikusan.

Rám néz egyetértően majd visszafordul a kávéhoz.

-Ha így mész haza biztos nem fognak örülni a szüleid.-Mondja, hallom a gúnyos vigyort arcán, látnom se kell hozzá. Tudom.

-Hát az biztos- röhögtem fel kínomban.

-Ha akarsz tusolj le itt. Ruhát is tudok adni csak kicsit nagy lesz rád.

Mit kéne most tennem. Olyan abszurd az egész helyzet. És még tusoljak itt és hordjam a ruháit? Biztos hogy nem.

-Nem de azért köszi. Kinyitnád nekem az ajtót. Tényleg mennem kell.-A kávét egy bögrébe öntötte majd felém fordult és elindult. Felment az emeletre majd lejött a kulccsal a kezében.

-Mielőtt elmennél-kezdett bele mire ránéztem.- Megtudhatnám a neved?

-Lia. Lia Morgan-mondtam ő meg az ajtóhoz lépett és elfordította a kulcsot.

-Ethan Harper.

-Köszi mindent! Öhm.. legyen szép napod!-Pillantok vissza a még mindig félmeztelen szürke melegítős Ethanre.

-Neked is!- Mosolyog szerencsétlenségemen.

Lesétálok a járdára majd felpróbálom idézni honnan jött a taxi. Jobbról érkezett ezt tudom. Elindulok közben előkapom telefonom. Felnyitom majd látom hogy a hívásoknál van megnyitva és egy ismeretlen szám van megadva. Névnek egy piros kör van megadva. Mit akar takarni ez az emoji? A másik hogy záros a telóm. Max ujjlenyomat vagy pin oldja fel. Nem foglalkozva ezekkel meghagytam a számot  és tovább léptem az információkon.

Egy körforgalomhoz értem.

-Az baj.-Jelentettem ki. Nem ismerem ezt a környéket. Telefonomba bepötyögtem a taxisok számát majd hívtam egyet. Kb. 15 alatt ide is ért. Hazadobott majd kifizettem és elindultam be. Kicsit összeszedtem magam majd benyitottam. Senki sem volt itt szóval kaptam az alkalmon és felrohantam a szobámba. Gyorsan letusoltam és fogat mostam. A tükörbe pillantva szemeim kicsit vörösek voltak gondoltam még a fű látszott picit vagy nagyon fáradt voltam. Nem éreztem annak magam. De azért nem vállaltam volna most egy maratont. Lementem a konyhába ahol egy cetli volt a hűtőn. 

      "Van kaja a hűtőben csinálj amit szeretnél Apukád üzleti úton van én holnap jövök.

                               Anya"

Remek akkor azt csinálok amit akarok. Főztem egy gyors kávét majd felmentem a szobámba. Felhívtam pár haverom és elkezdtünk játszani gépen.  Viszonylag sokáig játszottunk úgyhogy jeleztem, hogy ellépek kajálni és nem biztos a "visszatérésem".

Lementem majd 5 percig szellőztettem a hűtőt. Arra jutottam, hogy csinálok egy virslisalátát  melegszendviccsel. Zenét indítottam és feltoltam max hangerőre ha már egyedül vagyok. Táncoltam, énekeltem, kiabáltam élveztem az egyedüllétet. Mindig is ilyen voltam. Szerettem a társaságot de igazán egyedül tudtam elengedni magam. Kiengedni a gőzt. Elkészítettem a kajám majd felvittem az emeletre. Szobámban laptopomon netflixeztem miközben az ágyamon csücsülve ettem tele magam. Be kell valljam nagy kedvencem a virslisaláta. Egyszerűen nagyon jó. Nem vagyok nagy animés mégis egy évben egy hónap erejéig függő leszek. Most éppen a Jujutsu Kaisen-t néztem újra. Ez a kedvenc animém amióta megnéztem. Alig várom a következő évadját.

Az üres tányérokat leraktam a földre mert majd egy hét múlva leviszem. Hát igen, nem a rendmániámról vagyok híres. Felállok átlépve mosatlan edényeinket majd belépek a fürdőbe kezet mosni. Felhúzom pulcsim ujját amikor észre veszek egy piros vékony talán cérnaszálat. Mi a fasz? Rá van görcsölve. Lehúzni sem tudom mert túl szoros. Megmosom kezeim majd szemügyre veszem a karkötőszerűséget. Az anyaga nem cérna. vastagabb is nála kicsit. Fénylik. Puha kötél. Az lenne amit tegnap találtam? Dehát abból nem maradhat így rajtam pár darab meggörcsölve. Reggel a srác azaz Ethan nem tűnt meglepettnek, hogy ott vagyok. Ő rakta rám? Igen. Más miért tenné? És honnan szerezne szintén tudomást a köteles incidensünkről. Biztosan ő volt. 

De várjunk.. huh. A szám a telómban. Piros kör. Mi van ha ez lenne a célzás? Előveszem telefonom majd bemegyek az sms-ekbe. Már van egy üzenetem tőle.

-Vasárnap megint buli lesz. Ugyan ott.

Nem tudom mit írjak. Jó legyen egészségetekre? Ki csinál vasárnap bulit? Végülis szünet van de akkor is. Kilépek majd írni akarok Moni-nak de rájövök hogy ma este elutaznak. Vissza lépek az sms-be.

-Milyen buli? Amilyen utoljára is volt?- írok vissza.

Kilépek majd folytatom az animét. Az utolsó részt is befejeztem. Felemelem telóm és látom, hogy válaszolt. Megnyitom.

-Nem. Kevesebb ember lesz. A fények és a zene megmarad. Lesz pia meg amit nem sűrűn lopnak de van olyan elvetemült aki ellopja.- a fű. Bassza meg.- Max 40-en leszünk.

40? Az neki a kevés? Kicsit más számunkra a jelentése ennek a szónak.

-Majd visszaadom az árát.-írok vissza.

-Akkor jössz?

-Nem tudom. Máskor is odatudom adni. Nem szeretek tartozni.

-Akkor ha nem jössz máskor ne is próbálkozz a pénz visszaadásával.-Huh? most próbál rávenni? Minek kellek én oda? Lesznek ott nélkülem is beállva meg részegen elegen. Nem válaszolok csak elmegyek a fürdőbe tusolni és fogat mosni. Lekapcsoltam minden lámpát majd aludni indultam.