Ép testben két lélek BEFEJEZETT

Fenyegetés

Másnap, kissé fáradtan keltek, de boldogan kezdtek neki a napnak, kivéve talán Perselust, aki most is morcos, de szerncsére szűkszavú volt, mint minden reggel. Most együtt megreggeliztek lent, most az iskolában olasz ételkülönlegességeket szolgálatak fel reggelire, ezért, most azt ettek, és a változatosságnak Harry és barátai is örültek. Ezután Harry visszament egyedül a szobájába, Hermione és Ron pedig elmentek sétálni.

A kis lényt végül UFOnak nevezték el szokatlan kinézete miatt. Ron jót nevetett, amikor meghallotta és Perselus pedig röhejesnek tartotta, de Harrynek nem számított. Gondoljon Piton amit csak akar, a jókedvét nem ronthatja el.

H: Vajon a holttested még mindig ugyanott van, vagy már elhozták? -kérdezte hirtelen Harry.

P: Honnan tudjam? Pont annyit hallok, mint te!

H: Csak te jobban figyelsz, azért kérdezem.

P: Nem tudok róla, amondó vagyok, hogy kérdezd meg a kis barátaidat, hogy elmondták-e idáig bárkinek is.

H: Ez nem is rossz ötlet!

P: Amúgy mit akarnál a testemmel? -kérdezte érdeklődve.

H: Meggyalázni a hulládat, szerinted mit? Amúgy, megpróbálhatnánk helyreállítani a sérüléseket, újraindítani a szerveid, de az agyad nem tudom, hogy lehetne, valószínűleg már rég megsérült a rossz véráramlás miatt.

P: Elaludtam volna valamikor mostanában, hogy ennyit tudsz?

H: Ha ha ha nagyon vicces. -mondta neki monoton hangon. -De komolyan, jó vagy az új varázslatok kitalálásában, valahogy újra működésbe kell hozni a szerveidet.

P: De ahogy mondtad az agyam sérülést szenvedett, visszafordíthatatlan sérülést.

H: Mi lenne, ha dolgoznánk rajta és figyelnénk a működést? Ott van még kint rengeteg halott halálfaló, sokat tanulhatnánk belőle. Hátha visszakapod a tested! -biztatta.

P: Igen én mindig is egy napok óta rohadó hullába akartam visszatérni.

H: Csodás, de akkor is, vagy lehet olyat kéne csinálni, mint a százfűlé főzet, csak nagyon hosszú, életen át tartó hatással. Csak ahhoz egy élő test kéne, apropó halálfalók, egy menekülőt el lehet kapni és megfosztani a lelkétől.

P: Mióta lettél te ilyen gonosz? -kérdezte szórakozottan. -És okos?

H: Sok mindent nem tudsz még rólam Perselus. -válaszolt nyugodtan.

P: Úgy tényleg nem tudtam, hogy legbelül igazi bestia vagy.

H: Bestia? Pff. -szórakozott ő is. 

P: A testemmel a dolgot pedig átgondolom.

H: Azt, hogy tényleg meggyalázzumk-e? Esetleg szexuálisan is? -kérdezte viccelődve.

P: Annyira azért nem vonzódom magamhoz. -majd nevetni kezdett. Harry testén kellemesen felállt a szőr mély, öblös hangjától.

H: Pedig elég vonzó voltál. -mondta őszintén.

P: Ugye most csak viccelsz? Láttad már azt az orrot? -kérdezte.

H: Nekem tetszik az orrod.

P: Már majdnem megint nevetek. -mondta komolyan.

H: De tényleg! Nekem komolyan tetszik.

P: Hát kösz. -mondta, majd meghallották egy bagoly kopogtatását az ablakon. Miután Harry kinyitotta az ablakot a madár beszállt és a lábára akasztott levelet odanyújtotta neki. Az állat türelmetlenül, jutalomfalat híján belecsípett a gyűrűs ujjába, majd elrepült.

A levélen egy sötétzöld pecsét volt, amit fel is törtek rögtön és elolvasták a sárgás pergament:

--------------------

Remélem nem zavar a cliffhangeres befejezés, kövi részben találkozunk!