Ép testben két lélek BEFEJEZETT

Kétségbeesés

H: Most mégis mit tegyünk? Meg fogják őket ölni! Nem szabadott volna őket elengednem!

P: Semmiképp sem mehetünk el terv nélkül! Tájékoztasd McGalagonyt, mindig át lehet őket verni, kevesen maradtak, használjuk ki ezt a körülményt!

H: De azt írták ne trükközzünk. Mi lesz, ha megölik őket? -majd kétségbeesetten lerogyott az ágyára és sírni kezdett.

P: Így is úgy is megölik őket! Vegyél egy mély levegőt és számolj el tízig, le kell nyugodnod, a megfelelő döntéseket kell most hoznod.

Ezután Harry úgy tett, ahogy Perselus mondta, ami ténylegesen kicsit lecsillapította.

H: Akkor menjünk McGalagonyért, szervezzünk támadást! -mondta megújult erővel. Sietve, de mégis feltűnésmentesen lement a Nagyterembe, ahol rögtön meglátta az emlegetett személyt. Célirányosan odament házvezetőjéhez, majd megkérte, hogy valahol máshol beszélhetnének-e. 

McGalagony Harryt az udvarra, ahova a fiú vitte, követte, majd kérdően nézett rá.

-Miről szeretne beszélni?

-Hermionét és Ront elrabolták a halálfalók, itt a levél, azt mondták megölik őket, ha nem adom át magam. Úgy gondolom, hogy semmiképp nem engednék őket át élve, ezért terv kell. Lehetőleg minél gyorsabban! -mondta hadarva, miközben kezei remegtek idegességében, ahogy átnyújtotta a levelet. -Tud nekem segíteni? -tanára gyorsan átolvasta a levél tartalmát, majd aggódó szemeket meresztett Harryre, majd figyelmesen körbetekintett, hogy nem figyelik-e őket.

-Természetesen segítek magának.

-Köszönöm. -válaszolt a fiú hálásan.

-Össze kell hívnunk lehetőleg a legtöbb felnőtt jelentkezőt, nem akarom megint gyermekek életét kockára tenni, ha megérti. -kezdte. - Ha Ginevra, vagy mások jönni akarnak nem állíthatom meg őket benne, de remélem, hogy senkinek sem esik bántódása, természetesen a halálfalókon kívül. -tette hozzá szomorú mosollyal. -Most rögtön bejelentem a Nagyteremben. -mondta, majd rögtön indult volna, de Harry megállította:

-McGalagony professzor...

-Igen?

-Még egyszer köszönöm. -mondta Harry hálásan. A professzorasszony ezután megfordult és elindult Harryvel az oldalán, egy remélhetőleg utolsó támadás bejelentésére. A fiú az emelvény alján állt meg a falhoz közel húzódva, de McGalagony maga mellé hívta.

-Figyelmet kérek! -szólalt meg mágikusan felerősített hangon, mire a teremben mindenki elcsendesedett.

 -A látókörömbe jutott egy levél, amit a megmaradt halálfalók írtak. Azt állítják elkapták Hermione Jane Grangert és Ronald Bilius Weasleyt. -mondta, mire egyesek arcán tiszta félelem és aggodalom látszott. -A helyszín a tiltott rengeteg, haladékot pedig holnap hajnalig kapott Harry Potter. Azt írták, hogy vagy átadja magát és megölik őket, vagy szabadon engedik. Mivel úgy gondoljuk, hogy a második feltétel nem fog teljesülni, így támadást szervezünk a megmaradt halálfalók ellen. Aki úgy érzi segíteni akar a rajtaütésben kérjük jelezze, de mindenkit megkérek, hogy saját felelősségre jelentkezzen nálam, vagy Harry Potternél. Aki varázslóként ehhez kevésnek érzi a tudását kérem ne jelentkezzen, nem szeretné,, hogy még több áldozata legyen ennek a háborúnak. Köszönöm, hogy meghallgattak! -mondta befejezőleg szomorú hangon.

 Beszéde hatására a teremben azonnali morajlás kezdődött, és sokan kiáltották a tömegben, hogy szeretnének jelentkezni.

-Csend legyen! -szólalt fel még egyszer. -Közvetlen hozzám, vagy Harry Potterhez jöjjetek, mi pedig felírjuk a neveteket! Kérlek benneteket, hogy ne most közöljétek ezen szándékotokat, hanem külön, és egyenként! Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm! -szólt még utoljára, majd kiment a Nagyteremből. 

P: Úgy érzem egy nyugodt percünk sem lesz ezután. -mondta Perselus fáradtan. Ahogy mondta a tömeg már jött is Harryhez feliratni magukat a rajtaütők listájára. Végül az összes Weasley jelentkezett, Dean, Seamus, Luna és Neville is. Harry örült, hogy ennyien támogatták, de féltette barátai életét, ami folyamatos stresszel töltötte el. Perselus hiába próbálta nyugtatni, vagy feltüzelni, sehogy sem sikerült neki. Nem örült, hogy a fiút ilyen állapotban látja.

P: Harry, kérlek nyugodj meg, kapunk segítséget, sikerülni fog a tervünk! -biztatta.

H: Nagyon féltem őket, ők a barátaim, te sosem értenéd ezt meg! -kiáltotta, ami Perselust szíven ütötte.

P: ÉS MÉGIS MIÉRT NEM?! Mert én vagyok a denevér, a pince réme!? Szerinted nekem nincsenek érzéseim?! -kiabálta egyre dühösebben. -Szerinted nekem nem fáj, hogy így kell, hogy lássalak?!

H: Fáj, tényleg? -kérdezte Harry meghatottan. Ez az egy kijelentés háttérbe nyomta az összes többi kikiáltott mondatot. -Köszönöm. -mondta őszintén.

P: Mit? -kérdezte értetlenül.

H: Hogy aggódsz értem, természetesen mi mást?

P: Akkor én köszönöm.

H: Ezt most nem értem.

P: Régen, ha aggódtam volna se fogadtad volna el. Inkább leátkoztad volna a fejemet.

H: Ellenszenvesen viselkedtél.

P: Tudom, lehetnék kicsit együttérzőbb. Sajnálom, hogy az apád miatt ítéltelek meg téged is.

H: Sajnálom, hogy az apám úgy viselkedett, ahogy. Kérdezhetek valamit?

P: Persze.

H: Miért hívtad az anyámat sárvérűnek? -kérdezte szomorkásan. -Tudod, amikor összevesztél vele.

P: Kiszaladt belőlem, kellemetlenül éreztem magam, hogy folyton megvédett és ebből előszeretettel űztek gúnyt Potterék, hogy egy lány mennyivel erősebb és bátrabb nálam. Aztán dühös voltam emiatt, dühös voltam, hogy piszkálnak. Dühös voltam az apámra, mert sehol sem volt nyugtom, és sajnos az egyetlen igazi barátomon vezettem ezt le. -mondta az igazat. -Amint kimondtam megbántam, de már nem bocsátott meg.

H: Mert olyat mondtál, amit nem szabadott volna. Miért veted meg a mugli ivadékokat?

P: Nem vetem meg őket, nem szándékoztam úgy hívni, csak az volt az első szó, ami az eszembe jutott.

H: Még mindig szereted? -kérdezte a fiú.

P: A szót? Dehogy! -mondta gúnyosan.

H: Anyámat te gyökér!

P: Igen, mint barátot, mindig is úgy szerettem, de Dumbledore kitalálta, hogy ezek az emlékek lesznek azok, amiket meg kell neked mutatnom, mert akkor nem utálsz majd engem annyira. Sosem voltam belé szerelmes. -mondta Harry döbbenetére.

H: Alkoholt ittál?

P: Bealudtál, vagy mi? -kérdezte, majd a kapcsolatuk áttért egy barátságosabb hangnemre.

----------

Bocsánatot kérek ezért a részért mindenki nevében! Életem legelvesztegetettebb 800 szavának érzem. Ha tetszik jelezzétek, mert nem éppen vagyok büszke erre a részre. Kösz, ha elolvastad.