Barátok Extrákkal | Chishiya x Reader

Harmadik Fejezet

☆Amelyben kapsz egy magas új barátot és egy darab papírt☆

Enyhén meglep mikor egy magas, haját rasztában hordó nő kopogtat a szobám ajtaján. Láttam néhányszor a parton, általában Chishiyával volt. Nem kellett sok idő meddig össze raktam a képet. 

Résnyire kinyitom az ajtót neki. 

-Szia drágám! Kuina vagyok! - les be az ajtómon, arcán fülig érő mosollyal - Úgy tűnik ma együtt fogunk játszani, Ismerkedjünk meg! 

Nem találtam nagyon különösnek a helyzetet, szóval megengedtem neki hogy a karomnál fogva kirángasson a szobából. Hamar becsatlakoztam a beszélgetésbe, és őszintén, nem is igazán volt időm gondolkodni mert már azon kaptam magam, hogy majd megfulladok a nevetéstől. 

Meddig a Kalapos befejezi a szokásos beszédjét én már ezer meg egy dolgot tudok Kuináról. Egymásba kapaszkodva kuncogunk, mint a kis általános iskolások. Valljuk be, egyikünknek sincs sok barátja a parton. 

Összekulcsolt kezekkel megyek az autó felé, azért imádkozva, hogy könnyű játékban legyen részem. Még meg kell szereznem egy hivatalos barátot, kár lenne ha ma meghalnék.

A játék helyszíne egy régi irodaház. A közeli kaszinó mellett lévő táblára tekintek, mely neonfényekben villódzik.  Emlékeztet az előző estére és a Chishiyával folytatott beszélgetésre. 

-Csináljuk! - nézek egy magabiztos mosoly kíséretében Kuinára mire a lány viszonozza a gesztust. 

-Tetszik a lelkesedésed. - válaszolja, majd belépünk a part többi tagjával az irodaházba. 

A játék egyszerű. Treff 4-es. 

Magamban csak dicsérem az urat, hogy a telefon képernyőjén megjelenő utasításokat nézem. 

A játék az irodai liftet fogja használni. Jelenleg 12en vesznek részt a játékban. Az emelet 23 emelettel rendelkezik, beleértve a  földszintet. Egy ember a földszinten marad a többiek pedig felmennek a 23. emeletre. A földszinten maradt ember irányítja a többieket, hogy a megfelelő időben legyenek a megfelelő emeleten. A játék akkor ér véget, ha a játékosok mindegyik emeleten voltak vagy lejár a 25 perces időkorlát. 

Egész egyszerű játéknak tűnhet, meddig rá nem jössz, hogy mindegyik szobába lángszórók vannak felszerelve, amik adott időközönként, ha a irányitó nem figyelmes egész barbeque szerű halálhoz vezethetnek. 

Ez egyértelműen egy olyan játék, ami hatalmat akar adni az irányítónak, hogy a személyes bosszúját kiélje a többi játékoson. Mindegy is, a játék csak akkor teljesíthető ha az irányítón kívül mindenki volt már legalább egy emeleten. 

Akár egy ceremónia, az irányitó kiválasztása megkezdődött. 

Egy harmincas évei elején járó nő szólal meg először. Olyan ismerősnek tűnik, mintha már láttam volna a parton. Félénken felemeli a kezét és körbe néz a szobában. 

-Setsuko vagyok -  mondja halkan -Lehetek én az irányitó ha nincs más önként jelentkező? 

Kuina végig néz a nőn, mintha csak értékelni készülné. Én a tekintetét fürkészem. Elég hitelesnek tűnik. Inge szegélyét idegesen dörzsöli ujjai között. Kuina szeme sarkából rám pillant, én pedig bólintok. Mint egy rezidens Kőr játékos úgy tűnik figyelembe veszi a véleményem és jóváhagyásom, én pedig rá mosolygok erre a lányra akivel csak ma találkoztam. 

-Jól hangzik! - mosolyog a raszta le hajú nő 170 cm magasról. A többiek gyorsan egyet is értenek. 

Kuina magassága úgy tűnik azzal az előnnyel jár, hogy képes (szó szerint) lenézni másokat és ez csodákat tesz a megfélemlítéssel. 

Köszönhetően a zökkenőmentes döntésnek az írányitóról, a játék többi része gond nélkül megy tovább. Setsuko bár halk beszédű, de tiszta utasításokat ad ki arról, hogy mikor biztonságos melyik emeletre utazni. Én az utolsó három között vagyok aki belép a liftbe. Kuina éppen előttem indult el a 14. emeletre.  

-A következő személy lépjen be a liftbe és nyomja meg a 15-ös szintet. Egy-öt. - tisztázza Setsuko hangja a hangszórókból azon az emeleten ahol éppen állok. A lift éppen ebben a pillanatban fejezte be az automatikus visszatérést a 14. emeltről és én belépek abba. 

Határozottan megnyomom a 15-ös gombot, a lift ajtaja halk suhogással becsukódik, és elindul lefelé. 

a 15. emelet jobb leírás híján érzelmi zűrzavarba sodor. 

Nem mintha különösen idegesítő lenne, sőt nem is kéne felháborítónak lennie, de az első dolog amit észre veszek, ahogy kilépek a liftből az egy elhagyatott számítógép képernyőjére ragasztott rózsaszín cetli. 

Odalépek a számítógéphez és leveszem a cetlit a képernyőjéről. 

Azt írja rajta: Legyen egy szép napod, édesem. Sok szeretettel !

Megakad a levegő a torkomon. Istenem, ez szívmelengető. 

Szavak hiányában végig húzom az ujjam a számítógép képernyőjén.

Vajon hazaért valaha a szóban forgó ember?  -gondolom magamban.

Vagy meghat valahol Borderlandban? 

Ettől a gondolattól kellemetlenül összeszorul a mellkasom, és azon tűnődők, hogy ennek a jószándékú  üzenetnek miért van ekkora ereje. 

A nyomorúság ködében alig hallottam meg a "Játék Vége" bejelentést a hangszórókon keresztül. 

Kuina a 15. emeleten talál rám miközben a számítógép képernyőjét simogatom gyengéden. Alig bírta visszafojtani a nevetését. 

Bocsi a késői óráért, de végülis itt van a folytatás!