Virágszirom

Rosa Foetida

"Hé Mei, ha tovább nyomkodod a telefonodat a tanteremben az egyik tanár el fogja venni. Tedd inkább a táskádba." 
"Még ezt elolvasom és aztán elrakom."
"Ahogy gondolod, de én szóltam előre." 
"Ne aggódj Yuu, a tanár úgy sem jön még egy jó öt percig."

Mintha a lány még mondani szeretett volna valamit, de ajkai inkább óvatosan összecsukódtak. Előttem ül fordítva a székén. Egyik kezében a tolltartóm, ujjai között annak cipzárja, a másik kezével pedig az arcát támasztja. Habár az én szemem a telefonra van szegezve, mégis látom a lány arcát. Fekete haja egy laza copfba van összefogva, a fülei előtt a tincsek az álla aláig érnek. Yuu haja nagyon sokat nőtt az elmúlt időben, habár összefogni még úgy látom nem sikerült neki rendesen.
Egy gyengéd mosoly kúszott az arcomra, ahogy elképzeltem Yuu-t derékig érő hosszú hajjal. Amióta az eszemet tudom, Yuu-nak mindig is rövid volt a haja, talán most a leghosszabb neki amióta ismerem. Kezd egyre jobban lányosodni, de szerintem ő ezt nem veszi észre.
 Régebben akárkit megkérdeztél volna, azt felelte volna, hogy Yuu fiú. De ezt a következtetést nem csak az akkori hajstílusából vonták le, hanem a testalkatából is. Yuu gyerekkora óta szeret futni és mindig is a futó klubba volt benne. A sport miatt a testén nem látszódnak annyira a nőiesség formái, mármint egy átlagos ember szemében nem. Pedig Yuu igenis nőies testalkattal rendelkezik, csak kicsit jobban látszódik az izomzata egyes testrészein. 

"Mei, ugye nem valami felnőtt story-t olvasol?" Nézett ki az ablakon Yuu, miközben még mindig a tolltartóm cipzárját bilizgálta.
"Ne magadból indulj ki. Nem mindenki teszi azt a szabadidejében, mint te." Zártam le a telefonom képernyőjét, majd bele tettem a táskámba. Az időjárást néztem. Tavasszal annyira kiszámíthatatlan az idő. Mára meleg időt mondtak szóval nem hoztam magammal kabátot. De már most megfagyok, pedig csak dél van. "Miből gondolod, hogy valami piszkosat olvastam?"
"Mert először elkezdtél furán mosolyogni, majd elpirultál. Nem tudtam, hogy ilyen hamar felnőttél, de azért örültem volna, ha az első szerelmedet megosztottad volna velem." 

Yuzuha hidd el, nem szeretnél semmit se tudni az első szerelmemről. 

"Tudod jól, hogy engem nem érdekel a szerelem." Yuu még mindig az ablakon bámult ki. Hosszú ujjú pólóját a beszélgetésünk alatt feljebb gyűrte azon kezén, amellyel az arcát támasztotta, így csak a szemeit láttam a lánynak. 

"Tudom tudom, nem kell megismételned." Ugyan az ajkai mozgását nem láttam, de tudom hogy Yuu csak résnyire nyitotta ki a száját miközben nekem válaszolt. Ezt általában akkor csinálja, ha valamire nagyon fókuszál vagy valamin nagyon töri a fejét. Ilyenkor nehéz érteni, hogy mit mond de most hogy a póló a szája előtt volt még nehezebben lehetett őt érteni.
A tekintete mit sem mozdult, még mindig az ablakon nézett ki. A szemével valamit követett, így hát én is kinéztem az ablakon. Egy csapat lány állt az udvar közepén tornaruhában. 

"Valaki megint szerelmet vallot neked?" Kérdeztem. Előre döltem én is és megtámasztottam a kezemet az asztalon, kezemben pedig az államat. Közben a lányok leültek a földre és el kezdtek nyújtani. Testnevelésre készülődtek.
"Nem, viszont az egyik lány közülük szerelmet vallott nekem öt hete. Azon gondolkodom, hogy miért nem dobott még ki." 

Yuu népszerű volt az iskolánkban, talán fiús kinézete miatt, bár az is közre játszik, hogy lányiskoláról beszélünk. Az első naptól fogva minden héten minimum ketten vallottak neki szerelmet és kérték meg, hogy járjon velük. Azt gondoltam először, hogy Yuu majd nemet mond nekik, mivel sosem mutatott érdeklődést olyas dolgok felé, mint például a szerelem, de tévedtem. Yuu mindenkivel járt eddig aki szerelmet vallott neki. Kapcsolatai ugyan nem voltak virágzóak, mivel átlagosan egy-két hétig tartottak csak, azután a lányok kikosarazták Yuzuha-t. Néha sikerült egy-egy beszélgetést meghallanom azoktól a lányoktól, akikkel járt, szinte mindegyikük úgy gondolta, hogy Yuu rideg és nem mutat érdeklődést feléjük. Ennek ellenére sem csökkent a vallomások száma, sőt tavasz környékén mindig megnőtt. Talán azért, mert ilyenkor mentek ki újra az udvarra a klubjával futni és sok lány tekintetét vonzotta magával a tehetsége és kinézete. 

Ugyan a tavasznak boldogságot kellene hoznia, én mégis mindig rosszul érzem magam az év ezen szakaszában. A mellkasom szorít minden egyes alkalommal, mikor a szerelemről beszélünk, mikor szerelmet vallanak neki és amikor más lánnyal tölti az idejét. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem vagyok számára fontos, habár tudom, hogy ez nem igaz, hiszen a legjobb barátja vagyok.
 Ő pedig mit sem sejtve tölti az idejét a barátnőivel. Az eszem tudja mi a helyes, hogy tartanom kell a távolságot és nem engedni ezeknek az önző érzéseknek. De gondoljon csak mást az eszem, mellette akarok maradni és tárt karokkal várni a visszatértért miután valaki kikosarazta.
 Tárt karokkal várni és elhinni, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy valakivel összejött. Tárt karokkal várni és elhinni, hogy számára csakis én vagyok fontos és mostantól csak velem sétál haza az iskolából, csak velem megy el vásárolni vagyéppen vacsorázni. Ennyi önzőséget szeretnék magamnak megengedni, mivel ezek az érzések húznak ki a melankólikus hangulatból a tavasznak ezen szakaszából, amikor Yuu más társaságát keresi az enyém helyett. 
De tudom jól, hogy neki egy barátra van szüksége aki támogatja és ott van, ha gondja adódik. Ilyenkor rejtem el ezeket az önző érzéseket amiket a szív diktál. 

Vettem egy mély levegőt. Nincs most idő az érzéseknek.

"És kedveled a lányt? Hogy mennek vele a dolgok?"
"Egész jól. Mindig mosolyog ha meglát. Tegnap elmentünk egy árkádba, mert szeretett volna egy plüssfigurát egy szériából, ami nemrég jött ki. Habár nekem elég rosszul mennek az ilyen dolgok, végül sikerült megnyernem neki." 
"Örülök, hogy jól érzed magad vele Yuu." 
"Habár...lehet nem tetszett neki a plüss amit nyertem."
"Ezt miből gondolod?"
"Mert miután sikerült megnyernem neki, csendben volt és elpirult..."Ráncolta össze homlokát Yuu. "Szerintem félt megmondani, hogy ő egy másikat szeretett volna." 
Yuzuha, ha tudnád, hogy mennyire buta vagy néha. 

És csak néztünk ki az ablakon. Egyikünk sem szólt jó pár percig. Kezemet össze szorítottam és kinyotottam újra a számat.
"Ha úgy érzed, hogy nem tetszett neki a plüss, kérj tőle bocsánatot és igérd meg, hogy szerzel neki egy másikat." 
"Humu. Lehet az lesz. Köszönöm Mei." 
"És még te tartasz engem perverznek." Néztem rá Yuu-ra. A lány pislogott egyet meglepedtségében majd felém fordult. Szabad kezemmel gyengéden homlokához értem és megpöcköltem azt.
"Már öt perce egy lányt bámulsz az ablakból aki épp bemelegít testnevelés előtt. Kinek is vannak itt piszkos gondolatai?" 
"...Fogd be." 

A csengő pár másodpercel később megszólalt. Kezdődött a tanóra. Yuzuha előre fordult a székén és vitte magával a tolltartómat is. Gyengéden megdörzsölte még utoljára a homlokát, majd elővette a füzetét.
Gyerekes mint mindig. Úgy érzem még pár óráig nem is fogja vissza adni a tollaimat. 

De én ezt is szeretem benne.