Veszélyes idegen / HYUNLIX /

2.Fejezet-Miért én?

Felix

Eléggé fáradtnak érzem, mivel most keltem. Gyorsan végigfutott a szemem a szobámon. Ekkor esett le, hogy nem is a saját szobámban vagyok.

Az ágy hirtelen besüppedt mellettem. A hátamat elkezdték simogatni és lágy hangon megszólal valaki-Jól aludtál baba? -kérdi.

Gyorsan szembefordulok vele és felüllök az ágyon. A fiú szemébe nézve mégjobban sokkos állapotba kerülök. -Hyun...Hyunjin? -dadogok.
-Igen, baba?
-Nem, nem. Ez nem történik meg. Ez csak a saját képzeletem szüleménye...-próbálom megnyugtatni magam ebben az abszurd helyzetben.

Mégis hogyan kerültem ide? Miért hív babának? És ez tényleg az igazi Hyunjin?

Felkuncogott. Ugye ezeket nem mondtam ki?
Kezét az arcomra vezette és megcirógatta azt. -Próbáld meg felidézni baba. Azért hívlak így, mert már hozzám tartozol. És, igen én vagyok az Hyunjin.-válaszolta meg kérdéseim.

Ezután a nyakamhoz hajolt amin éreztem leheletét. Egy mozdulattal hátra löktem és meglepetségét kihasználva a pár lépésre lévő ajtóhoz mentem. Persze, hogy be volt zárva.

Éreztem, hogy nekem lőttek. Megfordultam és szembetaláltam vele magam.

A derekamra fogott én pedig csak hátráltam, de két lépés után az ágyba ütköztem.

Ő egy mozdulattal lökött az ágyra, majd fölém tornyosult.
Fejével a szám felé közeledett. Már elég közel volt, én pedig éreztem, hogy a fejem színe hasonlít egy paradicsomhoz. Ekkor felkuncogott és lehelete a fülemet csiklandozta.

-Olyan aranyos vagy mikor zavarba vagy.-mondta és belepuszilt nyakamba, majd egy ponton elkezdte megszívni. Egyből próbáltam ellenkezni, és kezeimmel próbáltam letaszítani magamról. Felmordult, majd magam mellett összekulcsolta kezeinket.

Már haladt volna lentebb mikor valaki kopogott.
-Hyunjin? Itt vagy?
-Ezt most megúsztad, de nem lesz mindig ilyen szerencséd-morogta majd ajkaimra hintett egy puszit és az ajtóhoz lépett.

-Mit akarsz Minho?
-Gyere enni kész a kaja.-majd rám nézett.-És hozd őt is. Nehogy nekem éhen haljon.-mondta majd elment.
-Na, gyere baba. -mondta és a csuklómnál fogva vezetett le a lépcsőn.

Mikor leértünk ott volt mindenki a bandából. Hyunjin és Chan közé kerültem. A fiúk beszélgettek én pedig csak ültem és azon gondolkoztam hogyan kerültem ide. Ekkor Hyunjin kezét a combomra helyezte.

A meglepetségtől majdnem megfulladtam. Már most nagyon elakartam menni innen. Az asztalnál is próbáltam a többiek tekintetét keresni hátha valahogy megmentenek. Eközben a barom-akiről amúgy nem beszélnék így ha nem rabolt volna el-a kezét még mindig a combomon pihentette.

☆☆☆

Ebéd után berángatott a szobájába.
-Na.-ült le mellém-Most dolgom van, úgyhogy itt hagylak téged, de ha visszaérek és megtudom, hogy megpróbáltál elszökni megbüntetlek, úgyhogy legyél jó fiú és foglald el magad.-mondta és kezeit derekamra vezette majd ajkaimra hajolt. Nem löktem el magamtól, de nem is viszonoztam. Ekkor valaki bejött amit ő nem vett észre.

-Hyunjin! Changbin már lent vár rád! Mi tart ilyen s-kezdte Minho. Hyunjin gyorsan felálltés, de még az ajtóból visszanézett rám-Ne felejtsd el mit mondtam!-és már csapódott is be.

☆☆☆

Az ablakon keresztül besütött a nap sárgás fénye. Az órára pillantottam és Hyunjin már másfél órája ment el. Azt mondta megbüntet ha megpróbálok elszökni, de azért egy próbát megér-gondoltam.

Az ajtóhoz léptem már imádkozva hátha nem zárta be a nagy sietségben. Elfelejtette. Egy rövid örömtánc után leszaladtam a lépcsőn.

A nagy siettségben félreléptem, így hangos puffanással zuhantam a földre. Gyorsan felálltam és azt látom 3an is a nappaliból bámulnak rám.

-Öhm...Sziasztok. Esetleg segítenétek, hogy hogyan is jutok ki innen?-tértem egyből a lényegre.
-Igazából nincs értelme menekülnöd. Hyunjin úgy is megtalál. Bocs, de ez van. -közölte Han.
-De mégis hogyan? Tudja, hogy hol lakom vagy mi?-kérdem kicsit feszülten.
-Éppen azért van távol, hogy minél több dolgot derítsen ki rólad. És az oka is megvan miért téged rabolt el.-mondta Minho unott fejjel.
-Szuper, de akkor megtudhatnám miért én vagyok itt? És miért viselkedik így?-értetlenkedem.

-Ahhjj...Te idióta vagy? Nem tünt föl, hogy rohadtul beléd esett?!-akad ki Lee Know.
-Te...Tessék? Én? Engem szeret? Mégis honnan ismer?-kérdem sokkos állapotban.
-Nincs eszed, de komolyan?! Egyre jobban híresedsz el tiktokon. Ő is látta a videóid.-mondta Minho majd fölállt azzal, hogy ő nem bírja tovább nézni az értetlenkedésem.

-És figyelj...Öhmm hogy is hívnak?-kérdezte Jeongin.
-Felix. Lee Felix.
-Oké. Tehát Felix. Egyáltalán hány éves is vagy?
-18.
-Végre valaki fiatalabb nálam. -mondta mosolyogva. -Na, de neked van barátnőd?
-Nincs, és nem is a lányokhoz vonzódom.-mondtam egyre halkabban.

Kicsit meglepődött fejet vágtak.
-És te szerelmes vagy Hyunjinba?-tette fel a kérdést Minho aki valahogy most jöhetett vissza.
-Nem. Vagyis...Nem tudom. Felnézek rá. De nem estem belé.

-Akkor minek írtad azt a táblát? Hyunjin 100%ig megvan győződve, hogy te is szereted!-zsörtölődött tovább Minho.-Tudod mit? Megérdemled, hogy Hyunjin itt tartson ugyanis azt te okoztad magadnak!-emelte fentebb a hangját és újra távozott.

Lehajtottam a fejem. Én nem akartam ezt. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy valakivel ilyen érzéseket hitettem el.
-Hé, nyugi.-jött hozzám egyből Chan.-Nem vagy éhes?-terelte a témát. Megráztam a fejem.-Köszönöm, de nem.- mondtam és leültem Han mellé a kanapéra. Eléggé fáradtnak éreztem magam, úgyhogy becsuktam a szemem, de csak 5 percre

☆☆☆

Arra ébredek, hogy valaki birozgálja a hajam. Még ki sem kell nyitnom a szemem tudom, hogy Hyunjin az. Az illatából már tudom.

-Jó estét baba.-mondja sokkal lágyabban, mint az utolsó találkozásunkor. De mégis van valami szomorú a hangjában. Felüllök és megölelem. Eléggé meglepődik, de visszaölel.
-Mi a baj?-kérdem füléhez hajolva.

Kb. 5 percig még se szólal csak szorosan tart karjaiban. Biztonságban érzem magam. Ez jó dolog..?

-Csak tudod megtudtam, hogy te nem érzel úgy mint én. De é..én...ahjj figyelj Felix-tolt el picit magától, hogy a szemembe tudjon nézni- Kérlek adj nekem 3 hónapot. Ha 3 hónap alatt elérem, hogy belém szeress akkor velem maradsz és boldogok leszünk.- mondta.
-És...ha nem szeretek beléd?-kérdeztem félve.
-Akkor elengedlek. Áll az alku?- kérdezi a kezét nyújtva.
-Áll.-rázok vele kezet.

Ahhjj Felix mibe mentél bele? Már most is kezded megkedvelni-gondolkodom...

Helloka☆
Ez picit hosszabb lett mint az első. Itt most csak Felix szemszögéből írtam meg, de gondolkoztam Hyunjin-én is, de akkor már nagyon hosszú lett volna...De remélem tetszett és köszi, ha elolvastad. Nemsoká hozom a kövit☆