Másvilág kiegészítő- Niall&Zayn

Csak te!

Reggel meglepő módon a szokott helyemen kelek, ami jelen esetben Niall ágyát jelenti. Mielőtt magamhoz térhetnék kap el a mérhetetlen fejfájás, amit a másnap okoz. Nem is kelek ki az ágyból pedig látom, hogy egyedül vagyok. Próbálom felidézni, hogy hogyan is kerültem ide, de egyszerűen fogalmam sincs. Arra még emlékszem, hogy Louissal iszogatunk és röhögünk folyamatosan, de arra már nem, hogy hogyan is jutottam el idáig. Lassan tápászkodom fel és csoszogok ki a nappaliba.

Niall feszült pillantása fogad és látom rajta, hogy már egy ideje fent van, viszont nem tudom, hogy mi okozza a feszültséget az arcán.

-Jó reggelt.- köszönök mosolyogva, amit nem viszonoz.

-Szia.- motyogja.- Már józan vagy?- kérdi idegesen.

-Ühüm. Mi történt?- kérdem leülve mellé.

-Nem emlékszel semmire?- kérdi kitágult szemekkel.

-Nem. Arra, hogy Louisnál vagyok arra igen, de hogy hogyan kerültél ide arra nem. -rázom meg a fejem. 

-Remek.-pattan fel idegesen és leteszi a bögréjét a pultra.

-Niall mi a szar történt? -kérdem már én is feszülten mert őt még nem láttam ilyennek. 

-Oh hogy mit történt?- kérdi megemelt hangon.- Idejöttél hajnalban, kiabálva verted az ajtómat, majd amikor beengedtelek nekem estél. - mondja csípőre tett kézzel.

-Bántottalak?- kérdem és egyből felé sétálok.

-Fizikailag nem.- mondja ingerülten.- Szerelmet vallottál.- mondja, mire lefagyok.- És kifejtetted, hogy utálsz amiért kihasznállak, pedig nekem is éreznem kellene ezt, hogy nem hiszed el, hogy én nem érzem, hogy te szeretsz engem. - kiabálja.- Mégis honnan kéne ezt nekem éreznem? Hm? Honnan?- kérdi ordítva, de közben könnyek gyűlnek a szemébe. 

-Sajnálom, hogy ezeket hozzád vágtam.- kezdek bele.-Tényleg..öhm, érzek irántad. Fontos vagy nekem Ni, nagyon. Nem akartalak bántani és tudom, hogy te közölted az elején, hogy mit akarsz. Sajnálom.- mondom, de nem merek felé mozdulni.

-Utálom ezt.- mondja már nyugodtabban.

-Akkor hagyjuk abba baby, nem akarlak bántani.- mondom, de nem felel. Csak néz rám és nem mond semmit. Ezt a csendet a legerősebb válasznak vélem, így visszamegyek a szobába és a ruháimat húzom magamra. 

Elcsesztem. Hogy a picsába cseszhettem el ennyire? Szeretem őt. Tényleg szeretem bassza meg és elbasztam, de még mennyire. Elveszítettem őt örökre. 

Éppen a nadrágomat csatolom be, amikor meghallom  a hangját az ajtóból.

-Nem azt utálom, ami köztünk történt.- mondja halkan én pedig egyből rá kapom a tekintetemet. Könnyek folynak az arcán. - Azt utálom , hogy az amit tegnap mondtál az igaz. Én érzem, hogy fontod vagyok neked Zayni.-mondja megint ezt a nevet, a szívem pedig összeszorul.- És utálom, hogy nem tudok parancsolni magamnak. Nem akartam itt maradni, mert nem akarok veszélyben élni.- mondja és megüti a fülemet a múltidő.- De egész éjjel gondolkodtam. Rossz volt hallani azt, amit veled teszek.

-Nem kellett volna ezeket hozzád vágnom.- vágok közbe.

-De igazak Zayn. Bántalak téged. És azért mert magam sem tudom mit akarok. Vagyis egészen mostanáig nem tudtam. Nem akartam, hogy így legyen és nem miattad, hanem miattam. Szerettem volna normális életet innen távol, de úgy gondolom, hogy soha nem fog ez menni nekem. Én nem tudlak itt hagyni téged, mint Harry Louist, és elküldeni sem tudlak az életemből, mert szeretlek Zayni. Már nagyon régóta érzem, és dühös voltam, amiért nem tudtam kontrollálni magamat. 

Teljesen ledöbbenek. Az előbb még úgy gondoltam, hogy felnyársal a konyhakéssel, most pedig kimondja azokat a szavakat, amiket hallani akartam. Oh de még mennyire vágytam már erre, de még sem felhőtlenek az érzéseim. 

-Nem akarsz itt maradni baby és én nem kényszeríthetlek erre.- mondom halkan és az én szemembe is könnyek gyűlnek. -Szeretlek Niall és ezért mondom azt, hogy el kell engedjelek. Nem kérhetem azt hogy úgy élj, ahogyan soha nem akartál és tudod, hogy nem hagyhatom el Louist, nem is tudnám, mert nekem ő a családom.

Niall közelebb lép hozzám és egyik kezét az arcomra simítja. Könnyek folynak a szeméből. A szívem megszakad és legszívesebben örökre a karjaimba zárnám, hogy el ne vesszen mellőlem. Hosszasan nézzük egymást, majd ő töri meg a bensőséges csendet. 

-Egyetlen módon akarok élni és az melletted van.- mondja, én pedig lehunyom a szememet. Álmaim válnak valóra, mégis keserű az érzés.

-Minden álmom lenne ez Niall, de nem tehetem ezt veled.- motyogom és csókot nyomok a homlokára.

-Zayni, te vagy az első olyan aki iránt igazán érzek. Magam elől is elrejtettem, mert féltem, de igaz. Szerelmes vagyok beléd.- suttogja.- És nem akarom elengedni ezt az érzést.-csókol bele a nyakamba.- Minden pillanatban vágyom rád és téged akarlak mindenestül, senki mást. 

-Istenem baby.-nyögök fel mert ezt már tökéletesre fejlesztette a napokban. - Biztos vagy ebben? -kérdem halkan a szemébe nézve.

-Igen. Szeretlek.- mosolyodik el.

-Szeretlek Ni.-motyogom a szájára, majd rátapadok. Annyira lágyan csókolózunk most, annyira más az egész. Érzelmes. Érzem, hogy szeret engem. El sem hiszem. Nagy lendülettel terítem le őt az ágyra és fölé mászva borítom be csókokkal mindenhol. Niall kacarászva fogadja a csókjaimat és ekkor érzem, hogy nem akarok mást. Nem érdekel, hogy mi lesz holnap, hogy meddig élek ebben a világban, csak az hogy amíg itt vagyok ő velem legyen.

-Annyira vágytam már erre baby. Szeretlek.- suttogom a szájába , ő pedig hevesen tapad rám. 

Nem létezik számomra senki más ezen a földön, csak ő.

VÉGE

Hát sziasztok. Ennek a kis kiegészítőnek most itt vége van. Remélem szerettétek, én ezt is szerettem. Próbáltam ebben is információkat adni az eredeti történethez, hogy tisztább legyen a kép. 

Nagyon boldog karácsonyt kívánok Nektek és nagyon köszönöm, hogy ebben az évben velem voltatok, mérhetetlenül hálás vagyok Nektek a sok támogatásért. ❤️

A későbbiekben találkozunk! 
😘