Lover friends // Xavier ff.

4. Fejezet

- Tudod tudom hogy egyenlőre nincs szobatársad, eztán eszembe jutott hogy mennyire akartál már egy házi denevért.
- Oh Nem kellett volna! El lettem volna, tudod jól!-majd miután ezt elmondtam egy 10mp-es csend lett. Miután ezt megelégeltem fogtam manó testem és átöleltem az égig érő paszujt.

A nagy ölelkezésben megszólalt Xavier telefonja.
- Igen?-szólt bele a készülékbe.
- Jó jó okés haver megyek.-mondta majd letette a telefont.
- Na figyelj nyugodtan maradj itt majd jövök de Ajaxnek segítenem kell most!-ezzel elrohant.
- Neked is szia-nyújtottam rà gúnyosan a nyelvem. Hm mi legyen ennek a kis denevérnek a neve?
- Mit szólnál Darky-hoz?-erre fogait kimutatta.
- Ezt igennek vettem Darky.-mosolyt adtam neki majd vállamon vele elindultam a sulihoz mert már késő délután volt. A szép éjjel lassan rászállt a Nevermore-ra. Xavier még mindig nem bukkant fel ezért gyors vacsora előtt fel ugrottam a szobámba ès próbáltam valamit készíteni Darkynak hogy nem menjen el.
Pár 10 perccel később megszületett az ideiglenes átmeneti doboz ketrec akire elég gúnyosan nézett Darky.
- Jó na neked se ment volna jobban. - néztem rà és nevettem el magam.
- Na gyere szórok neked bele kaját, hogy a lepra el ne vigye a lelked.-nem tudom miért ezt mondtam de ez tetszett. Mivel még volt idő vacsoráig ezért úgy döntöttem benyomok egy kis zenét és kitalálom mit kezdek magammal a maradék időben.
Nagyon bele éltem magam és mivel úgy gondoltam hogy úgysincs senki körülöttem előveszem borzalmas ének hangom és éneklek egyet.
Éppen a SNAP-et hallgattam mikor kopogtak.
Gondoltam Xavier az. De sajnos nem így lett.
- Borzalmas napot kívánok tanárnő!-mondtam az újonnan érkezett matematika tanáromnak.
- Viszont t/n! Ne haragudj a zavarásért csak tudod év elején szobàt kell ellenőrizni! De úgy látom a tiéd szokásosan is rendben van! Na akkor én megyek is!
- Csókolom!-köszöntem el.
Ahj annyira próbàlom elnyomni magamban Xav hiányát de baszameg de hiányzik! Ez kb fél éve ütött be nem tudok nélküle levegőt venni. De meg kell tanulnom ezt elfogadni hogy le kell kötnöm magam nélküle hiszen lassan felnőtt lesz és saját életet kezd!
Már majdnem sikerült teljesen elfelejtenem azt hogy hiányzik mikor huzat lett és az egyik könyvemből kiesett egy közös képünk.
- ISTENEM! EZT MIÉRT! MÁR MAJDNEM ELFELEJTETTEMMMM! -ordítottam majd felvettem a földről és vissza tettem helyére mikor valaki megszólalt mögöttem.
- Kiről van szó?- és ezzel vágta le magát az àgyra Xav.
- Semmi, amúgy te jól eltűntèl hol voltàl?!-vontam kérdőre mint egy anya.
- Ne haragudj anya még kisfiú vagyok elfelejtettem hogy szólni kel anyának! - gúnyolódott rajtam.
- Akkor bazdmeg jó?-vàgtam neki.
- Na viccelek! Tudod hogy sose mondom komolyan!-nézett ràm aranyos tekintettel aminek nem lehet ellenállni.
- Fu te fiú! - nevettem el magam eztán ő is.
- Lassan menni kéne kajálni nem gondolod?-kérdezte.
- De de lassan mehetünk amúgy is ölni tudnék a kajáért annyira éhes lettem. Csak várj húzok cipőt!-mondtam neki.
- Jó persze itt várok.
Ezzel elmentem a ruhás szekrényhez...