Térdre esve érkeztem meg a gyengélkedőre. Rengetegen voltak bent. Már épp akartam mondani a dolgokat, amikor Dumbledore mellém lépet és felsegített.
-Örülök, hogy éppségben visszatért miss Black.
-Mordon..
-Tudjuk, az ifjabbik Kupor volt, de meghalt.
-Hogy....Eddig elvoltam?
-Igen, nos a többiek nem számítottak jóra. Elmondaná mi történt?
-Öhm persze. Amikor a nézőtéren látomásom volt, akkor a temetőbe hopponáltam, de mikor odaértem, Harry már javában küzdött. Aztán beszálltam én is. Harryt visszaküldtem. - megakadtam, nem mertem elmondani mit csináltam.
-Nyugodtan elmondhatja mi volt ezután. - biztatott az öreg.
-Nos, kiengedtem. Felégettem mindent. Nem én irányítottam, vagyis én, de mégse.
-Semmi baj, a lényeg hogy jól van. Ha nem haragszik meg, khmm, beavattam az itt lévőket.
-TESSÉÉK? - totál kiakadtam. Nem erről volt szó. - Nem erről volt szó - adtam hangot gondolataimnak. - Úgyvolt, hogy csak a legszükségesebb embereknek mondom el. Veszélyben lesznek. Mégis, hogy gondolta ezt?
-Megértem, hogy dühös. Nyilván jogosan. De átgondolva, jobb így...
-Miért lenne jobb? Maga is tudja, hogy nem magamat féltem, hanem őket - mutattam a kis társaságra - Törölje ki az emlékeiket, vagy én teszem.
-Nem lehet - rázta a fejét. - Így neked sem kell titkoloznod. Rossz hatással volt rád. Kérlek, fogadd el a helyzetet és törödj bele - bár elnézően mosolygott és szelíd volt a hangja, de éreztem a hangján, hogy ez parancs volt. - Akkor mindenkinek kiosztottam a feladatokat, Sirius, kapsz pár percet Reával. Én távozom. Rea, Harry, pihenjetek. - feszülten bólintotam, s az igazgató távozott.
-Rea - Sirius hirtelen szoros ölelésbe vont. Eközben Piton és McGalagony is távozott. - Be kellett volna avatnod. Nem kéne megöletned magad. - ölelése szorosabb lett.
-Bácsikám, először is én is örülök, hogy láttlak, de megfojtasz. Másodszor nagylány vagyok már. Nem öletem meg magam. Én nem a szüleim vagyok. Örültem a találkozásnak, de dolgom van. - dühös voltam és nem előttük akartam kiadni magamból a haragot. eltoltam Siriust és az ajtó felé indultam. - Harry pihenj, később beszélünk. Remus - biccentettem volt tanáromnak, majd anélkül, hogy bárkire is néztem volna, eljöttem.
Nem tudtam hova kéne mennem, de messze az emberektől. Határozott léptekkel vonultam egyenesen a tiltott rengeteg legsötétebb részére. Lépteim egyre sietősebbre fogtam. Szinte már futottam. Alig vártam, hogy odaérjek. A másodpercek pörögtek, akárcsak a lábaim. Mikor végre odaértem, egyszerűen kiszakadt belőlem minden. Nem sírtam. Síkítottam.
Az egész erdő beleremegett, néhány fa kidőlt, és rengeteg állat megijedt. Nekem pedig nem maradt több erőm, így nem is lepődtem meg mikor szép lassan szemeim lecsukodtak és elnyelt a sötétség. Bár pihenni akartam, de nem így.
*****
Cedric megemlékezését követően mindenki pakolt és szedte a holmiját. Másfél óra és indul az express vissza Londonba. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy én hol fogok lakni. De ezzel ráérek akkor foglalkozni, ha Londonba leszek.
A vonaton egyedül ülök a kupéban. Megállás nélkül kattog az agyam. Hogy a francba kéne mindenkit megvédenem? Frusztrál a tudat, hogy valaki számomra fontos meghal.
-Rea - Draco halk és gyenge hangja rántott ki a gondolataim közül. Mikor ráemeltem a tekintetem, a szőke szemeiben elfojtott könnyek csücsültek. -Félek. - nem kellett mást mondania, tudtam. Felálltam és meleg ölelésbe részesítettem.
-Héé, öcsi, vigyázok rád ne aggódj, de mindent én sem fogok tudni megakadályozni. Muszáj bíznod bennem. És ami otthon fog történni arról be kell számolnod, hogy segíteni tudjak. - hangom nyugodt volt, de határozott. Draco úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta. Mondandómra eltört a mécses és sírni kezdett. - Engedd ki, úgy, semmi baj, mindig itt leszek. - simogattam a hátát megnyugtatásképpen.
Körülbelül fél óráig volt velem Draco, mire sikerült megnyugtatnom annyira, hogy vissza tudjon menni a többiekhez. Ő nem olyan volt mint én. Tökéletes pókerarca volt, de ő könnyebben meg tud törni. Miután ismét egyedül voltam, hirtelen egy tökéletes ötletem lett. A szüleim elég nagy vagyont hagytak rám, tehát tudok venni egy házat. Egy házat, ahol elbújhatnak az öcséim és a közeli szeretteim. Miután viszonylag egy próblémával kevesebb lett, a vonat épp az állomásra gurult be. Nem siettem, lassan szedtem össze a dolgaim. Kényelmes tempóban szálltam le, s közben láttam, már nem sokan vannak itt. Az viszont nagyon is feltűnt, hogy a Weasley család Mordon körül áll. Harry nem volt ott, tehát már elment. Éreztem, hogy valami nem okés. Alaposabban megnéztem, amikor észrevettem a legjobb barátnőm sírni. Nem gondolkodtam, azonnal odamentem határozott léptekkel. Mirára néztem és az emlékeiben kutattam. Nem érdekelte. Sőt kifejezetten engedte. A szülei halottak. Tudtam ki tette. Mély levegőt vettem és Mordonra néztem.
-Gondolom, ha még itt van akkor nem Harryért jött. - hangom kemény volt.
-Ügyes lány- bólintott ő is feszülten. - Érted jöttem és a lányért - intett Mira felé. - Egy biztonságos helyre kell hogy vigyelek titeket Dumbledore kérésére. A Weasley család később jön majd. - feszült csend következett. Éreztem, hogy harag gyúl bennem.
-Rea, kérlek ne tegyél hülyeséget. - Mira aggódó hangja lenyugtatott. Kezemet fogta és félt.
-Jó - sóhajtottam nagyot. - most még nem csinálok semmit.
-Remek - szólt közbe az ex-auror - akkor menjünk, mert egyre veszélyesebb odakint.
Mindenki bólintva jelzett, hogy egyetértünk. Míg a vöröskék elmentek az egyik irányba, mi hárman egy sikátorba mentünk, ahol Mordonnal társashopponálást hajtottunk végre. Egy parkba értünk, majd egy papírfecnit nyújtott nekünk amit aztán elégetett. Ezután egy ház jelent meg. Sejtettem hol vagyunk. Sejtésem be is bizonyult, amikor a házba lépve ismerős érzések keltek bennem. A Black-ház. Következő pillanatban Sirius karjai között találtam magam.
-Megfojtazs bácsikám. - nyögtem nagy nehezen ki. Sirius mosolyogva engedett el, miközben mögém nézve felfedezte a barátnőm.
-Bizonyára te vagy Mirabella Goldrain. Sirius Black - nyújtotta a kezét, amit a szőke szépség elfogadott, - Nyugodtan szólíts Siriusnak és tegeződjünk - mosolygott rá kedvesen a barátnőmre.
-Köszönöm - mosolyodott el Mira - Te is szólíthatsz Mirának - nevetett fel.
-Na most hogy mindenki ismer mindenkit. Mi folyik itt?
-Gyertek ez egy hosszú sztori, és mindjárt mások is jönnek. - Sirius aggódva invitált be a konyhába.
volt egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező hetek és valószínüleg hónapok nem lesznek sétagalopp számunkra. Voldemort visszatért, és a miniszter tagadja, tehát akárhogy nézem, hatránnyal indulunk. Remek. mindegy, kezdödjönk aminek kell.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
