Nem sok mindenre lehetek büszke életem során. De egy valamire biztos. Tökéletes színész vagyok. Teljesítem a szabályokat, amiket rám szabtak ki, miközben belül haldoklom és senki nem tudja. Követem a szüleim parancsait, s a nyilvánosság csak egy tökéletes hercegnőt lát. Az ember nem választja a családját, hanem bele születik, mégis rajtunk múlik kik leszünk. A rengeteg hazugság, ami körbe vesz minket, nem mindig lát napvilágot. Bár ne tudtam volna meg én se az igazságot. De elkerülhetetlen volt a végzetem. De ne szaladjunk ennyire előre...
A peronon állva furcsa idegesség kapott el. A rengeteg varázsló és boszorkány között sose éreztem magam valami jól. Mint mindig, most is mindenki megbámul. Nem csodálom rikító jeges kék szemeim és gesztenye barna hajam elüt attól, amit Malfoynak tekintenek. Nos igen az apám Lucius Malfoy, anyám pedig Narcissa Malfoy. Apa szerint különleges vagyok, és tekintélyt parancsoló. Én nem hiszek benne. De ezt nem mondom neki.
Az iskolában a hierarchia tetején állók és ott is maradok. Barátaim nincsenek, egy személyt kivéve. Talpnyalóim annál inkább. Az öcsémen kívül senki nem ismer, senki nem tudja mi van az álcám alatt. A Mardekár Jéghercegnője nevet viselem. Bár ő csak a harmadik évét kezdi és nem igazán érdekli a rang, tudja, hogy nem hozhat szégyent sem rám, sem a nevünkre. Én viszont az ötödévemet kezdem. AAah. De nincs életkedvem ehhez a tömeghez. Tchh.
-Rea – hallom meg a nevem Drága barátnőmtől.
-Neked is szia Mira. - mosolygok rá. Mirabella egy aranyvérű család sarja. Az egyetlen, aki küzdött a barátságomért.
-Gyere, mindjárt indul a vonat.
-Megyek, egy pillanat. - Szüleim felé fordulok. - Apám, anyám, én távozok. Legyen kellemes napotok. Heti egy levelet írok, mint mindig. - Hajtok fejet, ők pedig egy biccentés után ott is hagynak. Nekem sem kell több, Mira felé fordulok, de valaki belém rohan, én pedig seggre esek. Van egy sanda gyanúm kihez lesz szerencsém. És láss csodát jól tippeltem.
-Frederick, máskor nézz a lábad elé, nem mindenki lesz égimeszelő. - néztem rá lekicsinylően. Frederick Weasley. Elsős korom óta az ősellenségem. A másik felével nincs különösebb bajom, főleg tavaly óta. Mira és a családja nem olyanok, mint a mi családunk. Ők mindenkivel jól kijönnek. Mira imádnivaló. Tavaly George és Mira kissé összemelegedtek, bár még mindig nincsenek együtt. De amúgy aranyosak.
-Rosemarie, talán nem kéne útban lenned állandóan. - gúnyosan vigyorgott rám, s még mielőtt kitört volna a háború engem a barátnőm, őt meg az ikre rángatta arrébb.
Dühtől eltorzult arccal szálltam fel a vonatra. A szokásos kabinunkba mentünk, ami tele volt alsóbb éves kiskígyókkal. Még a csúnya kirohanásom előtt, Mira szépen elküldte őket. Ezután nagy nehezen lenyugodtam és kényelmesen elhelyezkedtünk.
Egész úton gondolkodtam. Egymás után pörögtek az emlékképek a fejemben. Emlékszem az első vonat útra. Arra, hogy a süveg majdnem a Griffendélbe osztott pedig Malfoy vagyok. Az első évem volt szinte a legeseménydúsabb. Egész elsős korunkban Mira harcolt a bunkó énemmel. Gyűjtöttem a csatlósokat. Na meg akkor kezdődött az egész ellenségeskedés Frederick Gideon Weasley és köztem. Másodikas korunkban már szilárd hatalmam volt. Onnan pedig csak még nagyobb nevem lett.
De van egy titkom, amit csak Mira tud. Negyedévesek voltunk, a legkisebb Weasley pedig elsős. Amikor a Titkok kamrájába került, nos ott voltam. És megmentettem az életét. Hogy hogyan? Hát az az én titkom. ;)
-Rea, vagy tíz perce szólongatlak. - Mira mérges arccal méreget. - Merre jársz? Csak nem Fred van a gondolataid között - néz rám kajánul.
-Fújj nem hova gondolsz - nézek rá csúnyán.
-Jólvan naa - nevet fel. - Amúgy csak szólok ideje lenne átöltözni lassan megérkezünk.
-Értettem- kacsintok rá.
Ezután szótlanul átöltöztünk az iskolai egyenruhánkba. Hirtelen megállt a vonat és sötétség lett. Csontjaim mélyéről jeges borzongás jött, csak nem a jó értelembe.
-Mira, tudom hogy félsz, mert én is, de maradj nyugton, kérlek. Rosszat sejtek. - tudtam, ha én félek, mások már rég rettegnek.
-Rea, mi ez az egész? - hallottam a kétségbeesett hangját.
-Nemtudom, de szerintem mindjárt kiderül. - mondtam szinte suttogva.
Nem is kellett sokat várni, a következő percben egy nagy fekete izé jött be a kabinunkba. Oh, jaj. Dementorok. Ez nagyon nem jó. Tudtam, kit keresnek, csak nem értettem, miért a vonaton. SiriusBlack. Anyám rokona. Egy gyilkos. Legalábbis mindenki ezt gondolja. Nemtudom, ha valaki annyira a barátainak él, hogy nem érdekli, hogy a családja kitagadja, az miért tenne olyat amit ő. Mindegy nem az én dolgom. A dementor Mirát semmibe véve felém kezdett lebegni. Basszus, gondoltam magamba.
Hirtelen minden homályos lett. Furcsa, összemosodott mondatokat hallottam. Síkolyokat. Furcsa fényeket látok. Majd a nagy feketeség veszi át minden helyét.
Lebegek a nagy semmibe.
-Rea, Rea kérlek kellj fel - Mira hangját hallom meg. - Kérlek, Rea, megijesztesz.
-Nyugi Mira - hangom halk és rekedt. alig bírtam megszólalni. - Jól vagyok, ami érdekel az az, hogy mi történt?
-Elájultál.
-Fasza - sóhajtottam. Nagy nehezen felkeltem és kerestem egy kis csokit a táskámba. Kilenc éves korom óta bújom a könyveket, szóval elég tág a tudásom. Patrónust is tudok idézni, bár nincs alakja, de elég erős. De most annyira lebénultam, hogy nem tudtam még mozdulni sem, nemhogy patrónust idézni. - Naa, ne nézz így. Minden rendben - Mosolyogtam a szőkeségre.
-Jó, de akkor is megijedtem. Mondjuk nem csak én. Mintha a dementor is megijedt volna.
-Hmm, érdekes. Na mindegy. Lassan ott leszünk. - mély levegőt vettem.
A maradék út csendben telt. Már majdnem odaértünk, mikor Mira megszólalt.
-Héé Rea, - Mira szemeiben kétségbeesés szikrái csillanak. - Szerinted gáz, ha George barátnője lennék?
-Mond, hogy ezt nem gondoltad komolyan - nézek rá. - Mira, egyálltalán nem. És én sem hagylak magadra te is tudod. - néztem rá. - Ne tartson vissza semmi te dinka. - simítottam rá vállára, hogy megnyugodjon.
-Köszönöm- vont azonnal ölelésbe.
-Na gyere megérkeztünk. Menjünk hódítsuk meg ismét a kastélyt. - cinkosan nézünk egymásra.
S egy újabb év veszi kezdetét. Kár, hogy nem láttam előre mi fog történni. És az idei év csak a jéghegy csúcsa, ami utána történik, nos egy igencsak sötét időszak lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Sziasztok kisbaglyok! Van aki ismer és van aki nem. Nos belekezdek egy újabb próbálkozásba, mostmár jobban kidolgozva a történetet. Remélem élvezni fogjátok! Egy kissé rövid indítás, de remélem velem tartotok!
